„Tűzvész a börtönben” – P. Federico Lombardi eheti Octava Dies jegyzete

Ezen a héten van egy hír, amely a végsőkig kimeríti együttérző képességünket: a comayaguai börtön tűzvésze Hondurasban, ahol foglyok százai – a sebesülteket nem számolva több, mint 300 – celláikba zárva megfulladtak és szénné égtek. Borzalmas. Egy kínzó tragédia. Egy szíven döfés. A fogva tartott rabok több, mint egyharmada meghalt a hihetetlen módon túlzsúfolt börtönben – amely gyakran előfordul a szegény országokban és nemcsak ott. Nem ez az első alkalom. Eszünkbe jutnak az utóbbi évek hasonló tragédiái. Nem számítanak ritkaságnak. 2004-ben, szintén Hondurasban több, mint 100 halottja volt a San Pedro Sula-i tűzvésznek. Majd Chilében, Algériában, a Dominikai Köztársaságban, Brazíliában, Szaúd-Arábiában, Marokkóban, Salvadorban, Tunéziában, Argentínában, Mexikóban. Ha tűz üt ki egy börtönben, az mindig katasztrófával végződik.

Figyelem! Az, hogy emberek hibát követtek el, még nem jelenti azt, hogy nem illeti őket méltóság, és nem igazolja azt sem, hogy elállatiasítják őket az erőszak légkörében, amely nemcsak a rabokat alacsonyítja le, hanem azokat is, akik velük foglalkoznak és ezáltal gyakorlatilag lehetetlenné válik a társadalmi életbe való visszailleszkedésük minden formája.

A pápa által Beninben közzétett afrikai szinódus utáni dokumentum felidézi az afrikai börtönök borzasztó helyzetét, azonban a pápák börtönlátogatásai – a legutóbbi két hónappal ezelőtt a római Rebbibbiában – mindig ráirányítják a figyelmet a világ börtöneinek súlyos problémáira és körülményeire, emlékeztetve arra, hogy állapotuk egyben megdöbbentő mérce is az egyes országok civilizációjának színvonaláról. Nem véletlen, hogy az Evangélium kertelés nélkül emlékeztet arra, hogy Isten rólunk hozott ítéletének egyik kritériuma lesz: „Börtönben voltam, és fölkerestetek, börtönben voltam és ti NEM jöttetek el hozzám”. Comayagua torz halottjai valójában mindannyiunk számára Krisztus arcát jelentik.

(hh)