Február 10-én Olaszországban a Tito partizánjai által végrehajtott népirtás áldozataira
emlékeznek
Mintegy tízezer azoknak az olasz áldozatoknak a száma, akiket közvetlenül a második
világháború befejezése után a jugoszláv csapatok elűztek otthonaikból, megöltek és
holttestüket az észak-itáliai karsztvidék üregeibe, az ún. foibákba dobták. 350 ezerre
tehető azoknak az olaszoknak a száma, akiket száműztek Isztriából, Dalmáciából. Az
etnikai tisztogatás célja az volt, hogy Friuli-Venezia-Giulia tartományt Jugoszláviához
csatolhassák.
Az olasz történelemnek erre a mai napig kevéssé ismert tragédiájára
emlékezett Giorgio Napolitano államelnök is a Quirinale-palotában február 8-án.
Rádiónk
olasz műsora interjút készített Marco Girardo újságíróval, az Avvenire c. olasz katolikus
napilap munkatársával, a „Túlélők és elfelejtettek” c. könyv szerzőjével.
Az
újságíró elmondta, hogy eddig még nem dolgozták fel kielégítő módon az olasz közelmúlt
történelmének ezt a fejezetét. Nemrégen a Holokauszt áldozataira emlékeztünk, most
pedig a foibe áldozatainak emléknapját tartjuk, mégis nagy különbség tapasztalható
a két emléknap között. Ennek részben politikai, részben történetírási okai vannak.
Csak a ’90-es évek végén, csaknem 40 évvel az események után hoztak létre egy olasz-szlovén
vegyes bizottságot. Olasz-horvát bizottságról még nem esett szó. A harmadik különbség
pedig ideológiai, mivel a kérdést minden politikai irányzat megpróbálta manipulálni,
anélkül, hogy az igazságot keresték volna.
Február 10-ét 2004-ben Carlo Azeglio
Ciampi olasz államfő jelölte ki az emlékezés napjává. A tömegmészárlás és százezrek
kitelepítése ugyanannak az éremnek a két oldala: annak az egyetlen drámának az eseményei,
amelyet az ország keleti határán élő olaszok éltek át 1943. szeptember 8-tól kezdve
a második világháborút követő időszakban – nyilatkozta Marco Girardo olasz újságíró,
a foibe néven ismert népirtás kutatója.