Szentszéki nyilatkozat a vatikáni pénzintézetről a sajtóban megjelent alaptalan hírek
kapcsán
Angela Camuso a L’Unità c. olasz napilap február 9-i számában „Pénzmosás, nyomozás
négy pap ellen. Vatikáni csend az ellenőrzésekről” címmel közzé tett cikke sajnos
a szerző részéről komoly hiányosságot mutat az eset feltárása terén.
Mindenekelőtt
két bevezető megállapítást kell tenni.
Egyrészt, a cikk címe a Vatikán hallgatásáról
beszél. Ahogy ez a későbbiekben kiderül, a kijelentés teljesen megalapozatlan. A Szentszék
és a vatikáni hatóságok kötelességszerűen együttműködtek a bírósággal és más olasz
hatóságokkal.
Másrészt, a cikkben említett vádak a már korábban elhangzott
bírálatok ismétlései. Az interneten végzett gyors keresés a szerzőnő írásaira vonatkozóan
mutatja, hogy mostani cikke egyáltalán nem „hír” értékű. Ugyanis újrafelhasznált korábbi
vádakról szól, amelyeket az újságírónő már a múltban többször is megjelentetett. Újra
felidézésük nem változtatja azonban igazsággá azokat.
Felmerül a kérdés: vajon
a cikk nem egyfajta reklám akar-e lenni egy esti televíziós program számára?
Az
írás tartalmára vonatkozóan a szentszéki sajtóterem igazgatója a következő pontosításokat
fogalmazza meg.
A cikk feltételezi, hogy négy olasz pap – Emilio Messina,
Salvatore Palumbo, Orazio Bonaccorsi és Evaldo Biasini – pénzmosásra használta fel
a vatikáni pénzintézetet, a IOR-t. A fő vád az, hogy a IOR illegális tevékenységben
vett részt és nem nyújtott segítséget az olasz hatóságoknak, amelyek vizsgálatot folytattak
e személyek ellen. Ez a megállapítás nem helytálló.
Mindenekelőtt a cikk nem
utal arra, hogy 2006-2007 óta a vatikáni pénzintézet eltökélten elkötelezte magát
a bankszámlák és ügyfeleinek ellenőrzése mellett, hogy feltárja az esetleges gyanús
tranzakciókat. A IOR-nak ezt az elkötelezettségét a sajtó érdekes módon úgy tűnik
teljesen figyelmen kívül hagyja, pedig ez a tevékenység néhány évvel megelőzi a Vatikán
Városállam részéről a pénzmosásra vonatkozó 2010. december 30-i CXXVII. számú törvény
jóváhagyását.
Továbbá, mint ismeretes az olasz hatóságok számára, és mint
a Szentszék és az Olasz Köztársaság hivatalnokai számára hozzáférhető dokumentációból
kiderül, a IOR folyamatosan együttműködött az olasz hatóságokkal minden szinten. Erre
sor került az igazságszolgáltatás terén a IOR és olasz partnerei részéről a kompetens
szakmai hatóságok között.
Érdemes hangsúlyozni, hogy a vatikáni pénzintézet
információkkal szolgált a hivatalos csatornákon kívül is már az AIF (a vatikáni pénzügyi
információs hatóság) létrehozása előtti időszakban. Paolo Cipriani, a IOR főigazgatójának
együttműködését az olasz hivatalnokok dokumentumai „gyorsnak és alaposnak” nevezik.
Az egyik esetben éppen Cipriani gyors intézkedése tette lehetővé, hogy vád alá helyezzék
a négy említett személy közül az egyiket.
A vatikáni pénzügyi információs
hatósággal folytatott konzultációt követően további pontosításra van szükség:
Nem
igaz, hogy a IOR nem tájékoztatta a vatikáni pénzügyi információs hatóságot a kérdéses
ügyben.
Nem igaz, hogy a vatikáni pénzügyi információs hatóság nem továbbította
a kérdéses adatokat az olasz pénzügyi információs munkacsoportnak (UIF).
Messina
prelátusra vonatkozóan, aki a cikkben említett négy személy egyike, az olasz hatóságok
sosem terjesztettek elő beadványt a vatikáni pénzügyi információs hatósághoz. Ennek
következtében a vatikáni pénzügyi információs hatóság nem is „válaszolhatott” olasz
partnerének. Mindezek a pontok, amelyek a vatikáni pénzügyi információs hatóság
és az olasz partnere közötti kommunikációra vonatkoznak, megtalálhatók a vatikáni
pénzügyi információs hatóság iktatott dokumentumai között.
A cikk továbbá nem
utal arra, hogy az említett négy személy közül Bonaccorsi atyát 2011. június 6-án
ártatlannak nyilvánította a fellebbviteli bíróság.
Az újságcikk rágalmazó szándékát
mutatja a „vád alá helyezett” kifejezés használata Ettore Gotti Tedeschi professzor,
a IOR elnöke és Paolo Cipriani főigazgató tekintetében. Egyiküket sem helyezték soha
vád alá, hanem pusztán nyomozást indítottak ellenük.