XVI. Benedek pápa katekézise Jézus imájáról a Getszemáni-kertben

A Szentatya február 1-jén, szerdán az általános kihallgatás alkalmával, amelyre a VI. Pál teremben került sor, Jézus azon imájáról elmélkedett, amelyet szenvedése előtt az Olajfák hegyén mondott. Az Utolsó vacsorát követően, „miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére” (Mk 14,26) és Jézus készülni kezdett személyes imájára. Ez alkalommal azonban nem akart egyedül maradni, hanem magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Az apostolok közelsége a Getszemáni kertben mondott ima alkalmával jelentőségteljes – hangsúlyozta katekézisében a pápa. Bár Jézus egyedül imádkozott az Atyához, mégis az apostolok közelsége szolidaritást jelentett számára a halál közeledésének órájában. Emellett meghívás is volt az apostoloknak arra, hogy kövessék Őt Keresztútja során.

Jézus tehát „csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett”. Majd így szólt: „Halálosan szomorú a lelkem…, várjatok és virrasszatok” (Mk 14,33-35). Jézus szavai felidézik az Ószövetség számos alakját, akik hasonló helyzetet éltek meg és imájukban kifejezték félelmüket. Mózes így szólt Istenhez: „Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem. Ha továbbra is így akarsz velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam tovább nyomorúságomat!” (Szám 11,14-15).

Jézus szavai az apostolokhoz a Getszemáni-kertben félelemről és aggodalomról árulkodnak, amelyek tükrözik az ember rémületét is a halállal szemben. Jézus miután meghívta a három apostolt arra, hogy virrasszanak, „kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra” (Mk 14,35). Jézus pozíciója kifejezi az Atya akarata előtti meghajlást és engedelmességet, továbbá a Belé vetett teljes bizalmat – tanította a pápa arra buzdítva a zarándokokat, hogy legyenek képesek Isten elé vinni szenvedéseiket, gyötrelmeiket. Az imában kérni kell Istent, hogy nap mint nap tudjuk követni Őt, keresztényként tudjunk élni és kérjük, hogy világosítsa meg életünket közelségével.

Ezt követően a Szentatya kitért Jézus további szavaira: „Abba, Atyám…, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem az, amit te” (Mk 14,36-37). Ebben három fontos dolog van jelen – magyarázta a pápa. Az első a kettős megszólítás: Abba, Atyám, amely jól kifejezi Jézus bensőséges, szeretetteljes, bizalmas kapcsolatát Istennel. A második Isten mindenhatóságára vonatkozik: neked minden lehetséges – mondja. Jézus ezért fordul az Atyához. Kérésében azonban újból megmutatkozik a halállal és a rosszal szembeni drámája. A harmadik dolog pedig az emberi akarat alárendelése Isten akaratának: ne az legyen, amit én akarok, hanem az, amit te. A Fiú isteni mivoltában az emberi akarat beteljesedésre talál azáltal, hogy az emberi „én” ráhagyatkozik az Atyára.

Szent Maximus Confessor tanítja, hogy a férfi és a nő teremtésének pillanata óta az emberi akarat az istenire törekszik, amely az Istennek mondott „igen”-ben válik teljesen szabaddá és valósul meg igazán. A bűn miatt azonban ez az „igen” tiltakozássá formálódott. Ádám és Éva azt gondolták, hogy az Istennek adott „nem” a teljes szabadságot jelenti, vagyis teljesen önmaguk lehetnek. Jézus az Olajfák hegyén emberi akaratával újból igennel válaszolt Istennek. Csakis az Istennek mondott igen által valósul meg Ádám elképzelése, vagyis az, hogy teljesen szabaddá váljon – magyarázta a Szentatya. Ez az, amit Jézus valóra vált a Getszemáni-kertben: az emberi akaratot Isten akarata szerint irányítja. Így születik meg az igazi ember, amely által mi is elnyerjük az üdvösséget.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma így tanít: „Jézus halálküzdelmében a Getszemáni-kertben mondott imádsága és utolsó szavai a kereszten föltárják fiúi imádságának mélységét: Jézus végrehajtja az Atya szeretetének tervét, és magára veszi az emberiség minden szorongását és az üdvtörténet összes kéréseit és közbenjárását. Bemutatja mindezt az Atyának, aki elfogadja és meghallgatja ezeket, amikor minden reményt felülmúlva föltámasztja Őt a halottak közül” (543).

A Miatyánkot imádkozva mi is kérjük az Atyától, hogy „legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is”. Elismerjük tehát Isten akaratát életünk felett, amely létünk kiindulópontja kell, hogy legyen – mondta a pápa. Tudnunk kell az isteni Gondviselésre hagyatkozni azt kérve az Atyától, hogy a neki adott „igen”-ünket mindig meg tudjuk újítani.
XVI. Benedek pápa katekézisét követően több nyelven is köszöntötte a termet megtöltő zarándokokat, köztük a Sant’Egidio Közösség főpásztorait, akik Európa, Afrika és Ázsia országaiból érkeztek a Vatikánba. Arra buzdította őket, hogy a nehézségek ellenére is munkálkodjanak az Evangélium szolgálatában. A pápai audiencián többek között jelen volt még az olasz tengerészet pilótáinak egy küldöttsége is, akiket a Szentatya szintén köszöntött.

(hh)