„Krisztus szeretete sürget minket” – Varga János atya bécsi tudósítása Hildegard Burjan boldoggá avatásáról

2012. január 29-én délután, a bécsi Stephansdom-ban került sor Hildegard Burjan – családanya, politikus, rendalapító - boldoggá avatására. Christoph Schönborn bíboros bevezetőjében így fogalmazott: „Régóta és örömmel vártunk erre a mai napra” – utalva evvel arra, hogy elődje König bíboros 1963-ban indította el a boldoggá avatási eljárást. „A boldoggá avatás nagy ajándék nemcsak a Caritas Socialis, a bécsi egyházmegye, és egyházunk, hanem, az egész ország számára.” – mondta a bécsi érsek.
A boldoggá avatási szentmisét Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa, mint XVI. Benedek pápa követe mutatta be. Jelen volt Ausztria apostoli nunciusa, valamint a teljes osztrák püspöki kar, a szerzetesrendek elöljárói, a különböző keresztény felekezetek képviselői. Állami részről megjelent Michael Spindelegger alkancellár, az osztrák parlament alsóházának elnöke Barbara Prammer, és alelnöke Fritz Neugebauer. A székesegyház az utolsó helyig megtelt. Az eseményt az osztrák televízió, az ORF és a Radio Stephansdom is közvetítette.
A szertartás elején röviden ismertették Hildegard Burjan életét, majd Amato bíboros felolvasta a boldoggá avatási dekrétumot latinul, amely azután németül is elhangzott. Szokásos módon kihirdetésre került az új boldog emléknapja, amely minden évben június 12-én lesz. Ezt követően a főoltár előtt egy 5,5x4 méteres drapérián az új boldog portréját emelték a magasba, majd ünnepélyesen behozták és az oltár elé helyezték az ereklyetartót. A háromszög alapú hasáb alakú üveg ereklyetartóba boldog Hildegárd egy csontszilánkját, a jegygyűrűjét és azt a rendi kitűzőt helyezték, amelyet 2005-ben koporsójának felnyitásakor találtak.
Lánykori nevén Hildegard Lea Freund 1883. január 30-án a szászországi Görlitzben született egy liberális zsidó családban. Zürichben irodalmat és filozófiát, Berlinben társadalomtudományokat tanult, Zürichben doktorált. 1907-ben kötött házasságot a Magyarországról származó Alexander Burjan-nal. 1908 októberétől tartó súlyos betegségéből 1909 Húsvétján csodásan gyógyult fel, ezt követően tért át a katolikus hitre, augusztus 11-én megkeresztelkedett. Amint mondta: megérezte magában az erőt: tudott hinni. Hozzájárult ehhez a kórházban átélt keresztény szeretetet, a betegápolók – Borromei nővérek - élete, odaadó szolgálata. Amit értelmével, intellektusával nem tudott felfogni, azt a szíve értette meg.
Egész elkövetkező életét, mint egyetlen nagy ajándékot élte meg. Veszélyeztetett terhesség után szülte egyetlen gyermekét, ezt követően férje is megkeresztelkedett. Hildegard Burjan-ra erősen hatottak XIII. Leo pápa „Rerum Novarum” kezdetű enciklikájának gondolatai. 1912-ben alapította meg a Keresztény Házi Munkásnők Szövetségét. 1918-ban a Szociális Segély Egyletet. Ekkor lett a bécsi városi tanács tagja. 1919. október 4-én megalapította a „Caritas Socialis”, (CS): női apostolkodó társulatot, amely 1936-ban nyert pápai jóváhagyást, majd 1961-től pápai jogú társulat lett. Ausztrián túl Magyarországon, Németországban, Dél-Tirolban, Brazíliában, és Betlehemben is megtelepedtek. Jelmondatul Szent Pál gondolatát választotta: „Krisztus szeretete sürget minket.”
1919-től keresztény szocialista országgyűlési képviselőként működött, a Parlament lelkiismeretének tekintették. Küzdött a nők egyenjogúságáért, a gyermekmunka megszüntetéséért a szociális helyzet javításáért. Fellépett az ifjúsági bűnözés, az elzüllés és a prostitúció ellen, amivel sok szociáldemokrata politikus tiszteletét is kivívta. Az első köztársaságban vezető politikusok - többek között Ignaz Seipel prelátus, osztrák kancellár - tanácsadója is volt. Hitvallása így szólt: „Biztosan tudom, hogy csak egy igazi boldogság van és ez Isten szeretete. Minden más szerezhet örömet, de csak akkor értékes, ha ebből a szeretetből származik, ha abban van megalapozva.”
1933. június 11-én hosszantartó, súlyos betegség után adta vissza lelkét Teremtőjének. Sírjára a Te Deum két sorát íratta: „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!
1962-ben történt a boldoggá avatáshoz szükséges csoda. Egy osztrák hölgy, akinél orvosilag lehetetlennek látszott a gyermekáldás, Hildegard Burjan közbenjárását kérte, aki annak idején maga is nagy nehézségek árán hordta ki leányát. Az orvostudomány számára máig megmagyarázhatatlan módon gyermeket fogant és egészségesen adott neki életet.
A szentmise prédikációjában Schönborn bíboros többek között elmondta: „Szentnek lenni egy többlet. Sok tisztességes, nagyszerű, szociálisan elkötelezett ember van, példásan élő házaspárok, szülők, olyanok, akik hivatásukat csodálatosan gyakorolják, olyanok, akik a politikában tisztességesen és egyenesen cselekednek, jó keresztények, hiteles hívők, és több is van belőlük, mint amennyit a sajtónyilvánosság alapján feltételezni lehetne. Ezért hálásak lehetünk. De mi ez a „több”, ez a különös valami, ami egy szentre, egy boldogra jellemző? – tette fel a kérdést a főpásztor. Az életszentség egy belső forrás, egy tűz, erő, egy olyan dinamika, amely belülről változtatja meg az ember életét, átalakítja, a jóban radikalizálja. Semmi sem tudta őt visszatartani – folytatta a főpásztor. Ez nem csupán egy tisztán emberi energia volt, ami őt mozgatta: fáradhatatlanul ott lenni, ahol az emberi szükség van.
Mi az életszentség? Éppen az a „több”, a krisztusi szeretetnek ez a sürgetése. Hildegard Burjan sokat mondott nekem erről a belső világról - mondta Schönborn bíboros. Ő ebből élt, és élete által láthatóvá tette azt. Nagy szavak nélkül, a tettek igehirdetése fontosabb volt számára. „Olyan emberekre van szükség – mondta Hildegárd - akik nem prédikálnak másoknak”. Ideálja sokkal inkább a valóságos életben gyökerező cselekvésben megvalósuló mély jámborság volt: Semmi szenteskedés! Nem a belső mutogatása, hanem a szükségletek meglátása és a segítség azonnali megkezdése. Az értelmes szociális cselekvés, ez volt az, amit pártállástól függetlenül elismertté tett. Isten azért adott értelmet, hogy felismerjük a szükséghelyzet okait és az eszközöket, amelyekkel enyhíthetjük a gondokat. Ez volt az alapja politikai elkötelezettségének is. „A politika iránti odaadó érdeklődés a kereszténység gyakorlati megvalósításához tartozik.” – mondta és aszerint is cselekedett.
„Hildegard Burjan példakép számunkra – mondta befejezésül a bécsi érsek– törekednünk kell követni őt. Beiratkozni Jézus iskolájába-ahogyan ő mondta, idézem: „Olyan egyszerű lenne egyszer végre engedni, hogy Jézus kézen fogjon minket, hogy Rá tekintsünk és csendben engedjük, hogy vezessen minket, kivárni, hogy mi a szándéka.” Éppen ez az a program, amit országunk és a bécsi egyházmegye számára magam előtt látok.
Hildegard Burjan megmutatta, hogy ez az út, a jézusi életiskola megváltoztatja az egyházat és a világot. Ugyanakkor az új boldog nemcsak példakép, hanem a közbenjárását, segítségét is kérhetjük a szociális cselekedetek e nagy asszonyának, aki egy nehéz időszakban, állandó szenvedései ellenére - nagy dolgokat tett. Nagy szavak nélkül élte a szociális szeretetet. Boldog Hildegard Burjan, könyörögj érettünk!” – fejezte be beszédét Christoph Schönborn bíboros.
Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának tudósítása