„A hit megújítása legyen napjaink egyházának legfőbb feladata” – a pápa beszéde a
Hittani Kongregáció plenáris üléséhez
XVI. Benedek pápa köszönetét fejezte ki a kongregációnak, amely az Új Evangelizáció
Pápai Tanácsával együttműködve előkészíti a Hit évét. Ez jó alkalom lesz arra, hogy
mindenkinek felkínáljuk a feltámadt Krisztusba vetett hit ajándékát, a II. vatikáni
zsinat ragyogó tanítását, a Katolikus Egyház Katekizmusának értékes tanbeli összefoglalóját.
A föld nagy kiterjedésű területeit az a veszély fenyegeti, hogy kialszik a
hit, mint egy olyan láng, amelyet nem táplál többé semmi. A hit mély válságával, a
vallásos érzék elveszítésével találjuk szemben magunkat, ami ma az egyház számára
a legnagyobb kihívást jelenti. A hit megújulása legyen tehát napjaink egyházának elsődleges
feladata. A pápa annak a kívánságának adott hangot, hogy a Hit éve járuljon hozzá
Isten népe minden tagjának együttműködésével ahhoz, hogy Istent ismét jelenvalóvá
tegye világunkban.
A keresztények egységének témája szorosan kapcsolódik ehhez
a feladathoz – fejtette ki a pápa, majd az egyház ökumenikus előrehaladását érintő
néhány doktrinális pontot elemzett, utalva a plenáris ülés témájára és az éppen véget
ért keresztény egységhétre.
Hangsúlyozta: a Hittani Kongregáció a Keresztény
Egységtörekvés Pápai Tanácsával együttműködve mindig is nagy figyelmet szentelt az
ökumenikus elkötelezettségnek, összhangban a II. vatikáni zsinat tanításával és az
egész szent Hagyománnyal. Ma megállapíthatjuk, hogy az ökumenikus párbeszédek nem
kevés gyümölcsöt termettek, viszont el kell azt is ismernünk, hogy egy hamis irenizmus,
vagyis a minden áron való békülékenység és a közöny veszélye éberségre int.
A
közönyt az az egyre inkább terjedő vélemény okozza, hogy az igazság nem ismerhető
meg az ember számára. Eszerint inkább olyan gyakorlati szabályok keresésére kellene
korlátoznunk tevékenységünket, amelyek jobbá teszik a világot. A hitet így felváltaná
egy mély alapokat nélkülöző moralizmus. Az igazi ökumenizmus középpontja azonban a
hit, amelyben az ember találkozik az Isten szavában kinyilatkoztatott igazsággal.
A hit nélkül az egész ökumenikus mozgalom egyfajta „társadalmi szerződésre” redukálódna.
A II. vatikáni zsinat logikája teljesen más: a keresztények teljes egységének őszinte
keresését Isten Szavának dinamizmusa élteti.
Az ökumenikus párbeszédek egyik
központi problémája a kinyilatkoztatás struktúrája, vagyis a kapcsolat a Szentírás,
az Anyaszentegyház élő hagyománya és az Apostolok, mint az igaz hit tanúi követőinek
szolgálata között. Alapvetően fontos, hogy különbséget tegyünk a szent Hagyomány és
a hagyományok között. Ezen a téren fontos lépés történt a katolikus egyházzal teljes
egységre lépni kívánó anglikánok esetében. Ezek a hívek megőrizhetik spirituális,
liturgikus és lelkipásztori hagyományaikat, amelyek megegyeznek a katolikus hittel.
Ma alapvető kérdést jelent továbbá az ökumenikus párbeszédben alkalmazott
módszerek problematikája. Ezeknek is tükrözniük kell a hit elsőbbségét. Minden hiteles
párbeszédben a felek joga, hogy megismerjék az igazságot. Bátran, a testvériség és
a kölcsönös tisztelet lelkülete szerint kell megtárgyalni a vitás kérdéseket.
A
pápa végül a morális problémák kérdését vetette fel. Ezek új kihívást jelentenek az
ökumenizmus számára. A párbeszéd során nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a fontos
erkölcsi kérdéseket, amelyek az emberi élet, a család, a szexualitás, a bioetika,
a szabadság, az igazság és a béke témájára vonatkoznak. Fontos lenne, hogy azonos
hangon szólaljunk meg ezekről a témákról, merítve a Szentírásból és az egyház élő
hagyományából. Ez a hagyomány hozzásegít ahhoz, hogy megfejtsük a Teremtő nyelvezetét
teremtményében. Amikor az egyház nagy hagyományának alapvető értékeit védelmezzük,
akkor az embert, a teremtett világot óvjuk – mondta beszédében a pápa.
Sürgette
továbbá a Hittani Kongregáció és a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának szoros
és testvéri együttműködését, hogy ezáltal hatékonyan mozdítsák elő a keresztények
teljes egységének helyreállítását. „Ez a megosztottság kétségkívül ellentmond Krisztus
akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium
hirdetését minden ember számára” (Unitatis redintegratio, 1) – idézett a Szentatya
az ökumenizmusról szóló zsinati dekrétumból.
Az egység nem pusztán a hit gyümölcse,
hanem mintegy feltétele is annak, hogy egyre hitelesebben hirdessük a hitet azoknak,
akik még nem ismerik az Üdvözítőt. Jézus így imádkozott: „Amint te, Atyám, bennem
vagy és én tebenned, úgy legyenek egy ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem” (Jn 17,21).