„Nyilak és korbácsok Krisztus pretoriánus katonájának” – Január 20-án az egyház Szent
Sebestyénre emlékezik
Szent Sebestyén – ahogyan azt az V. századból fennmaradt Passio sancti Sebastiani
(Szent Sebestyén szenvedéstörténete) megerősíti – Diocletianus és Maximianus császár
idején volt császári személyi testőr, aki végül 287-ben vértanú halált halt. A forrás
beszámol arról is, hogy holttestét a római Via Appia mentén található katakombában
helyezték el január 20-án, vagyis azon a napon, amikor Szent Fábián pápára emlékeztek.
Ezen kívül tudjuk róla, hogy minden bizonnyal milánói származású volt és Rómában halt
meg, miután a két császár szolgálatába került. A császári gárda tisztjeként szabadon
mozoghatott a börtönökben, a keresztény foglyok között, akiknek lelki támaszt nyújtott.
A legenda Sebestyén vértanúságáról is beszámol, akit nyíl általi kínzásra
ítéltek mezítelenül, rúdhoz kötve. Társai a kínzást követően el akarták vinni Sebestyén
testét, de észrevették, hogy még életben volt. Iréne asszony, egy római özvegy otthonába
vitték, hogy ellátásban részesüljön. Miután felgyógyult, megkereste az őt halálra
ítélő császárokat, akik újból elfogattatták, megostoroztatták, ezt követően pedig
testét egy csatornába dobták. Sebestyén testére egy Lucina nevezetű asszony talált
rá, aki katakombába temettette el a vértanúhalált halt római katonát. Később zarándokok
sokasága kereste fel Sebestyén római sírját.
Idővel Szent Sebestyénhez mint
segítő szenthez fordultak az emberek a járványok, különösen pedig a pestis idején.
Elterjedt kultuszáról a művészet is tanúskodik olyan festők, mint Antonello da Messina,
Michelangelo, Rubens vagy Guido Reni művei által. A szent első ábrázolása azonban
a Szent Kallixtusz katakomba freskóin lelhető fel.