Engesztelő szentmise a vatikáni Szent Péter bazilikában Václav Havel volt cseh elnök lelki üdvéért

A szertartás január 20-án, pénteken délelőtt 11 órakor kezdődött a bazilika Szent Vencelről nevezett cseh nemzeti oltáránál. A koncelebrációt Angelo Sodano bíboros vezette, vele együtt misézett Giovanni Coppa bíboros, aki 1990-től apostoli nunciusként szolgált Csehszlovákiában, majd az ország kettéválása után 1994-ig Csehország és Szlovákia, végül 2001-ig, mint prágai nuncius képviselte a Szentszéket Václav Havel hazájában. A bíborosokkal koncelebrált mintegy 20 cseh pap. Jelen volt a Cseh Köztársaság szentszéki nagykövete és a római cseh közösség képviselői, közöttük a római „Prágai Egyesület” nevű kulturális szövetség vezetősége. Sodano bíboros homíliájában emlékeztetett a cseh nemzet nagy szentjeire, kiemelve a X. században élt Szent Vencel fejedelem, valamint prágai Szent Ágnes alakját.

Václav Havel nemcsak hazája, hanem Közép- és Kelet-Európa minden népe számára fontos történelmi személyiség volt. Az evangéliumi nyolc boldogság közül a következőket mondhatja magáénak az elhunyt elnök: „Boldogok a szomorúak, mert majd megvigasztalják őket, boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele, boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket, boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,1-10) – emelte ki homíliájában Angelo Sodano bíboros. Felolvasta XVI. Benedek pápa táviratát, amelyben részvétét fejezte ki az elhunyt elnök halála miatt. A Szentatya emlékeztetett rá, hogy Václav Havel bátran védelmezte az emberi jogokat, egy olyan időszakban, amikor azokat módszeresen megtagadták az ország népétől. A pápa lerótta tiszteletét a volt elnök messzelátó kormányzása előtt, amely új demokratikus közéleti politikát alakított ki az előző rezsim összeomlása után.

Sodano bíboros kétszer is felolvasta a részvéttáviratnak azt a mondatát, amelyben a pápa hálát adott Istennek a cseh nép mai szabadságáért. A bíboros felidézte személyes emlékeit is, amikor Boldog II. János Pál pápa kíséretében kétszer is járt Prágában. Václav Havel államfő több ízben kifejtette: „A cseh nemzet történelme elválaszthatatlan a kereszténységtől”.

Az „Osservatore Romano” c. vatikáni napilap január 19-i, csütörtöki számában Giovanni Coppa bíboros féloldalas cikkben rója le tiszteletét a tavaly december 18-án elhunyt cseh államfő emléke előtt. Ebben többek között megállapítja: Václav Havel fontos örökséget hagyott ránk: a transzcendenciáról, a létezésről, az „én”-ről, az emberi sorsról való elmélkedés nagy mestere volt. Szüntelenül kereste a választ ezekre az alapvető kérdésekre. Első feleségéhez, a korán elhunyt Olgához írt levelei, de drámai színjátékai is kimeríthetetlen bányái a filozófiai és egzisztenciális megfontolásoknak, amelyek végső kérdése mindig Istenre, a kereszténységre, a vallásra vonatkozik. A cikk idézi Havel életprogramját: „Felelősségünket itt és most kell magunkra vállalnunk. Ezen a helyen és ebben az időben, ahová, és amikor az Úr Isten helyezett bennünket. Nem vehetjük semmibe kötelességünket, nem változtathatunk útirányt”. Coppa bíboros személyes kapcsolatai Václav Havellel akkor váltak még szorosabbá, amikor a politikus lemondott csehszlovákiai elnöki tisztségéről. 1992. július 20-án a prágai vár kertjében a diplomáciai testület dékánjára, Coppa bíborosra hárult a feladat, hogy válaszoljon a távozó elnök beszédére. A bíboros mindenki nevében köszönetét fejezte ki az államfőnek, majd rámutatott: az ország történelmének új fejezete kezdődött azokban a napokban. Tomášek bíboros haldoklott, az elnök távozóban volt, véget ért a bátorság, a küzdelem hősies korszaka, új idők kezdődtek, amelyekben azonban nem kisebb bátorságra volt szükség, hogy válaszolhassanak az új kihívásokra. Havel elnök nagy figyelemmel kísérte beszédét és a rokonszenv kettejük között akkor kipattant szikrája soha többé nem aludt ki.

Václav Havel halála volt élete végső műve, utolsó kisugárzása egy olyan létnek, amely teljes egészében nemzetét szolgálta. Szüntelenül tudatában volt erkölcsi felelősségének, mint államfő, mint politikus, mint költő és író, aki magas rendű spirituális és humánus értékeket testesített meg. A földi világtól való elszakadás nem oltja ki a műveiből és személyiségéből kiáradt fényt – írja Václav Havelről szóló megemlékezésében Giovanni Coppa bíboros, volt prágai apostoli nuncius.

(vm)