„Krisztus győzelme mindnyájunkat elváltoztat majd” – az „Osservatore Romano” cikke az idei egységhét témájáról

A vatikáni napilap január 17-i száma arról tájékoztat, hogy idén a keresztény egységhét anyagát egy lengyel munkacsoport dolgozta ki, amelynek tagjait a katolikus, az ortodox, az ókatolikus egyház, valamint protestáns közösségek képviselői közül választották ki.

Miután széles körben konzultáltak a Lengyelországban jelenlévő ökumenikus közösségekkel, a munkacsoport tagjai úgy döntöttek, hogy a Krisztusba vetett hit átalakító erejére összpontosítanak az idei téma kiválasztásában, különös tekintettel az egyház látható egységére. Az egységhét mottója idén Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt első leveléből vett idézet (1Kor 15,51-58), amely emlékeztet a földi élet múlandóságára, látszólagos győzelmeire és kudarcaira, azt szembeállítva azzal a győzelemmel, amit Krisztustól kapunk a húsvéti misztérium által: „mindnyájan elváltozunk, hirtelen egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra”.

Az Osservatore Romano cikke emlékeztet rá, hogy Lengyelország történelmét vereségek és győzelmek sorozata jellemzi. Az országot sokszor foglalták el ellenséges csapatok, területét felosztották, idegen hatalmak, ellenséges rendszerek nyomták el népét. A fogság minden formájának leküzdésére irányuló harc, a szabadságvágy a lengyel történelem jellemzői, amelyek jelentős változásokat idéztek elő a nemzet életében. Azonban minden győzelem azt jelenti, hogy vesztesek is vannak, akik nem osztoznak a győztesek örömében és diadalmában. A lengyel történelemnek ez a sajátos vonása késztette arra a helyi ökumenikus közösséget, hogy elmélyítse idén a „győzni” és a „veszteni” fogalmak jelentését. A földi „győzelemmel” szemben Krisztus egy egészen más utat jelölt ki követői számára.

2012-ben Lengyelországban és Ukrajnában rendezik meg az európai labdarúgó bajnokságot. Ez elképzelhetetlen lett volna az elmúlt években. Sokak számára az esemény egy újabb „nemzeti győzelem” jele, mivel szurkolók milliói várják majd türelmetlenül a győztes csapatokról érkező híreket Európának ebben a térségében. Ez az egyszerű példa utal azoknak a csalódására, akik nem tartoznak a győztesek közé, nem pusztán a sportban, hanem az élet egyéb területein, saját közösségeikben. Ki gondol a vesztesekre, azokra, akiket szüntelenül kudarcok érnek és nem ismerik a győzelmet?

A versengés nem pusztán a sport, hanem a politikai, gazdasági, kulturális, sőt egyházi élet állandó jellemzője – olvassuk az „Osservatore Romano” cikkében. Amikor a tanítványok arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük, Jézus így válaszol: „Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája” (Mk 9,35). Ezek a szavak világosan rámutatnak arra, hogy a győzelem nem más, mint egymás kölcsönös szolgálata, segítése, a „legkisebbek”, a társadalomból kizártak bátorítása. Minden keresztény számára ennek az alázatos szolgálatnak a legjobb kifejezése Jézus Krisztus, halálának és feltámadásának győzelme.

Miközben imádkozunk és az egyház teljes és látható egységén munkálkodunk, megváltozunk, átalakulunk, Krisztushoz hasonulunk. Az egység, amiért imádkozunk, igényelheti az egyházi élet eddigi formáinak megújulását. Az egység nem pusztán barátság és együttműködés, hanem azt is jelenti, hogy leküzdjük az egymás közötti „versengés” vágyát. Nyíljunk meg egymás felé, cseréljük ki az ajándékokat, hogy valóban beléphessünk a Krisztusban való új életbe, amely az egyedüli valódi győzelem. Isten üdvösségtervében mindenki számára van hely. Halála és feltámadása révén Krisztus mindenkit, nyerteseket és legyőzötteket egyaránt átölel, hogy „mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,15) – írja január 17-i cikkében az „Osservatore Romano”.

(vm)