Az ökumenizmus az egyház központi feladata – a Szentatya tanítása a szerdai audiencián
XVI. Benedek pápa január 18-án, szerdán délelőtt a VI. Pál teremben tartotta meg az
általános kihallgatást, amelynek alkalmával az aulát megtöltő zarándokoknak a most
kezdődő keresztény egységhétről beszélt. Elmondta, hogy az „imanyolcadot” több, mint
egy évszázada megtartják a keresztények és közösségeik. Célja annak az adománynak
a kérése Istentől, amelyért maga Jézus is imádkozott az Utolsó vacsora alkalmával:
„Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek
egy ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21).
A
keresztények egységéért mondott közös imát 1908-ban P. Paul Wattson egy anglikán szerzetes
közösség alapítója vezette be, amely később a katolikus egyházhoz csatlakozott. Később,
a harmincas években az imanyolcadot tovább tökéletesítette Paul Couturier lyoni apát,
aki szerint a fohász az egyház egységét szolgálja úgy, ahogy azt Krisztus is kívánná.
Isten népének kiáltásává kell válnia, amellyel e nagy adományért folyamodik – mondta
Benedek pápa. A II. Vatikáni Zsinat szerint a keresztény egységhét Krisztus tanítványainak
a teljes egységre és szeretetközösségre törekvésének kifejeződése. Ez a spirituális
esemény egyesíti a keresztény hagyományú híveket és rámutat arra, hogy e törekvés
Isten adománya által válhat valóra a folyamatos imán keresztül.
Minden évben
az imanyolcad könyörgéseit más és más ökumenikus csoport állítja össze. Idén – mondta
a híveknek a Szentatya – a katolikus egyház képviselői és a lengyel ökumenikus tanács
fogalmazta meg őket. Témája: „…Mindnyájan el fogunk változni Urunk, Jézus Krisztus
győzelme által” (1Kor 15,50-58). A lengyel ökumenikus csoport a téma kijelölése során
nemzeti történelméről is elmélkedett és hangsúlyozni kívánta a keresztény hit erejét
a kihívások és megpróbáltatások idején, így a lengyel történelem során is. A lengyel
nemzet demokratikus és vallásszabadságot ismerő korszakot élt a XV. század idején,
az utóbbi évszázadokban azonban elnyomástól szenvedett és harcolt a szabadságért.
Ez vezette az ökumenikus csoportot arra, hogy a „győzelem” valódi jelentőségéről elmélkedjen.
Mi is valójában a győzelem? – tette fel a kérdést a pápa. Krisztus győzelme nem
a hatalom és az erő segítségével valósul meg, amelyet szavai is megerősítenek: „Aki
első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája” (Mt 9,35). Krisztus a
szenvedők iránti szeretet, a kölcsönös segítségnyújtás, az új remény győzelméről beszél.
A keresztények számára a győzelem legmagasabb megnyilvánulási formája Jézus Krisztus
alázatos szolgálatában vált láthatóvá, önmaga felajánlásában a Kereszten. Ennek az
„átváltoztató” győzelemnek lehetünk mi is részesei, ha hagyjuk, hogy Isten formáljon
bennünket a megtérés által – mondta a zarándokoknak a pápa.
A keresztények
teljes és látható szeretetközössége azt kívánja, hogy hagyjuk magunkat egyre tökéletesebb
módon Krisztus képmása szerint formálódni. Az egység, amelyért fohászkodunk, belső
megtérést kíván, amely közösségeinkre és saját magunkra egyaránt vonatkozik – hangsúlyozta
a Szentatya. Meg kell erősíteni Istenbe vetett hitünket, meg kell nyílnunk embertársainknak,
és tanúságot kell tennünk az élő Istenről a mai világ számára. A II. Vatikáni Zsinat
az ökumenikus törekvéseket az egyház működésének és életének középpontjába helyezte,
amelyet hangsúlyozott Boldog II. János Pál pápa is. Az ökumenizmusra irányuló tevékenység
tehát az egész egyház együttes felelőssége. Ebben az imának az ember integráns részévé
kell válnia – hangoztatta a pápa.
A modern ökumenikus mozgalom tudatában van
annak, hogy a keresztények közötti egység hiánya gátolja az Evangélium hatékony hirdetését.
Ha egymás között megosztottak vagyunk, azzal csak zavart és bizalmatlanságot keltünk
meggyengítve képességeinket Krisztus üdvözítő Szavának hirdetésében. Az egységre irányuló
törekvés az új evangelizáció számára nagy kihívás, amely gyümölcsözőbb lehet akkor,
ha a keresztények együtt hirdetik Jézus Krisztus Evangéliumának igazságát és választ
adnak korunk spirituális szomjára.
Az egyház élete a feltámadt Krisztus kezében
van, aki győzelmének részeseivé tesz bennünket. Csakis Ő képes minket átváltoztatni,
és gyengeségeinkből erőssé és bátorrá alakítani. Benedek pápa végül arra hívta a híveket,
hogy csatlakozzanak imáikkal a keresztény egységhéthez, hogy növekedjen a szolidaritás,
a tanúságtétel és az együttműködés a keresztények között. (hh)