„A napkeleti bölcsek” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Vízkeresztre
Az idén Vízkereszt ünnepe
is vasárnapra esik: a napkeleti bölcsek, a hagyomány szerint babilóniai csillagászok,
vagy három keleti király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, követve a csodás csillagot,
eljöttek Betlehembe, hogy imádják a zsidók újszülött királyát, Jézust. A liturgia
„Urunk megjelenésének” nevezi az ünnepet, - idegen nyelveken a görög eredetű Epifániával
jelölik. Magyarul Vízkereszt, mert régen Jézus megkeresztelkedésére is ekkor emlékeztek.
Az idén a következő hétfőn ünnepeljük ezt az eseményt, amikor az Atya (az égi szózat)
tanúságot tesz a szeretett Fiúról, az Üdvözítőről.
1) „Csillag után”–
„A csillag mind betlehemi.”
Irodalomkedvelőknek az ünnep József Attila
egyik legkedvesebb versét, a Betlehemi királyok-at idézi fel. Az utolsó versszakot
idézem: „ Irul-pirul Mária, Mária, / boldogságos kis mama. /Hulló könnye záporán át/
alig látja Jézuskáját./ A sok pásztor mind muzsikál. / Meg is kéne szoptatni már./
Kedves három királyok,/jóéjszakát kívánok!” A napkeleti bölcsek példája ihletheti
azokat a mai írókat, gondolkodókat, akik keresik az élet értelmét, keresik Istent
és az üdvösséget, követnek valamilyen útjelző csillagot. Két költőnkre utalok most.
Belon Gellért püspök Illyés Gyula temetésekor a költő Emberi éj c.
versét idézte: „A csillag mind betlehemi”, amikor értelemkereséséről/istenkereséséről
beszélt mintegy párbeszédet folytatva a halottal.: „A betlehemi csillag kereső embereket
vezetett ahhoz, aki elmondhatta magáról: ’Én vagyok az út, az igazság és az élet.’
Te is a keresők útján jártál, az igazságra szomjaztál és az életet szolgáltad.” -
Illyést főleg a közelgő vég, a halál szorításában foglalkoztatták a végső létkérdések.
Végakarata az volt, hogy katolikus szertartással temessék. És itt még utalok másik
nagy költőnkre, Babits Mihályra, aki szintén vándorolt egy életen át, örök
csillagzatokhoz igazodott. Kereste az üdvözítőt, de végül a szenvedésben találkozott
vele, amint ezt a „Csillag után” c., életét összefoglaló versében írta: „Óh
ha most mindent itthagynék/ mennék a csillag után, /mint rég a három királyok/ betlehemi
éjszakán!.../Aranyat, tömjént és mirhát/ vinnék, vinnék boldogan. (…)/ Százszor megállítanának
-/ örülnék, ha átcsúszom:/ arany nélkül, tömjén nélkül/ érnék hozzád, Jézusom! /Jaj
és mire odaérnék, / hova a csillag vezet, / te már függnél a kereszten/ és a lábad
csupa seb, / s ahelyett hogy bölcsőd köré/ szórjak tömjént, aranyat, / megmaradt szegény
mirhámmal/ keserűszagú mirhámmal/ kenném véres lábadat.” –
2) A Messiás-király
a keresztről uralkodik
Heródes üldözni kezdi a betlehemi kisdedet, amikor
a napkeleti királyoktól azt hallja, hogy megszületett a zsidók Messiás-Királya. A
Szentcsalád Egyiptomba menekül a gyilkos uralkodó elől. Pedig Jézus, a Béke szelíd
királya nem vetélytársa királyoknak, uralkodóknak. Jézust üldözték a zsidó vallási
vezetők: főpapok, farizeusok, írástudók, és végül kiszolgáltatták a római helytartónak,
hogy keresztre feszítse. INRI: ezt a rövidítést szegeztette Pilátus Jézus keresztjére.
Jelentése: Iesus NazarenusRex Iudeorum =„Názáreti Jézus a zsidók királya”.
Pedig Jézus Pilátus előtt kijelentette: „Az én országom nem e világból való.” Ő azért
jött, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Isten Országa, amelyet hirdet, és amely
elérkezett jövetelével: igazság, béke és öröm a Szentlélekben. Jézus előtt üldözték
a prófétákat is, és utána végig a századokon át a mai napig azokat, akik királyi zászlaja
alá állnak, akik megvallják az ő nevét, akik kitartanak mellette minden viszontagságban.
Boldog II. János Pál pápa rendelte el, hogy a helyi egyházakban gyűjtsék össze a
XX. század vértanúinak aktáit. Magyarországon is a közel fél évszázados kommunista
uralom alatt számos hitvalló és koncepciós perekben elítélt egyházi és világi személy
szenvedett üldöztetést, börtönt és internálást. Ezeknek az üldözötteknek és elítélteknek
az aktáit (a hozzáférhetőket) közzéteszik levéltárakban kutató történészek. Ne feledkezzünk
meg e hitvallókról és vértanúkról! És imáinkba foglaljuk mindazokat, akik szerte a
világon, a vallásüldöző diktatúrákban, vagy a vallási fanatizmustól (az arab-muzulmán
országokban) nap mint nap vértanúságot szenvednek Krisztusért.