A Karácsony Isten világosságának hordozóivá tesz – a Szentatya katekézise 2012 első szerdai audienciáján

XVI. Benedek pápa az év első általános kihallgatásán a vatikáni VI. Pál teremben nagy szeretettel köszöntötte a zarándokokat és családjaikat kifejezve nekik szívből jövő jókívánságait: „Isten, aki Krisztus születése által az egész világot örömmel töltötte el, adjon szeretetet és békét a világnak – mondta köszöntő szavaiban a Szentatya. Katekézisét a karácsonyi ünnepkörnek szentelte, amely – mint mondta – december 24-én kezdődik és Vízkeresztig tart. A Karácsony Jézus Betlehemben való megszületésének történelmi eseménye, míg az Epifánia Isten megjelenése, működése Krisztus emberi mivoltában. Az Epifánia elnevezés a görög „láthatóvá válni” igéből származik, amely az Úr megjelenésének eseményeit foglalja magába: így a Királyok hódolatát, akik Jézusban felismerték a várt Messiást, továbbá Jézus megkeresztelkedését is a Jordán folyóban a Teofániával, valamint a Kánai menyegző csodáját, amely Krisztus működésének első jele volt. A Karácsony tehát Isten az emberi lét egyszerűségében való rejtőzését, míg az Epifánia ebben való megnyilvánulását mutatja.

A Karácsony, Isten fiának megszületése örömet jelent, amelyről az Evangéliumok is megemlékeznek. De vajon miből fakad ez az öröm? – tette fel a kérdést a pápa. Először is abból, hogy a szív örömmel telik meg közel érezve magához Istent és látva a történelemben való megmutatkozását. Olyan öröm, amely Isten Arcának felfedezéséből, szemléléséből fakad. A Karácsony öröm, mert Isten, aki az ember igazsága, élete és java, eljött közénk, hogy felemeljen magához bennünket – magyarázta a Szentatya. A Karácsony az a pillanat, amikor Ég és föld egymáshoz közelednek: a távolinak tűnő Isten mégis közel van. A betlehemi kisdedben Isten bújt meg, aki örökkévaló, szent, élet és öröm, egyesülve velünk, akik a gyengeség, a bűn, a szenvedés és a halál vagyunk. A Karácsony teológiája és spiritualitása ezt az Isten és az ember közötti „csodálatos cserének” (admirabile commercium) nevezi. Az Ige emberré lett és cserébe Isten az emberi természetet isteni méltóságra emelte.

Szent Pál ezt írja: „De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, s a törvény alattvalója lett. Ki kellett ugyanis váltania a törvény alá rendelteket, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük” (Gal 4,4-5). A Karácsony tehát annak az ünnepe, hogy Isten megmutatta: az Ő fiai vagyunk. A „csodálatos csere” pedig az Eucharisztiában jelenik meg. A szentmisén Istennek ajánljuk a kenyeret és a bort, a föld gyümölcseit, hogy elfogadja és átváltoztassa azokat Önmagát adva így nekünk. Teste és vére által mi is részt veszünk isteni életében – magyarázta a zarándokoknak a pápa.

Ezek után XVI. Benedek Jézus születésekor a sötét éjszakában a pásztoroknak megjelent angyalokról szólt. Krisztus eljövetele szétoszlatja a homályt és a szent éjszakát égi fénnyel árasztja el az Atya világosságát megjelenítve az emberek arcán. Az Egyház Izajás próféta szavait eleveníti fel Vízkereszt ünnepén: „Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez” (Iz 60,1-3). Arra kapunk tehát meghívást, hogy még tudatosabban vegyük missziónkat és felelősségünket a világ iránt az Evangélium világosságnak hirdetésekor. Az Evangélium az a világosság, amelyet nem szabad elrejteni. Az egyház Krisztustól kapja a fényt, befogadja azt, megvilágosodik általa és terjeszti a világban. Ennek kell megvalósulnia személyes életünkben is – hangoztatta a Szentatya.

Karácsonykor megállunk a kisded Jézust szemlélve és szívünkbe fogadva, hogy az Ő élete szerint éljünk, szavai, gondolatai, cselekedetei a mi szavainkká, gondolatainkká és cselekedeteinkké váljanak. Karácsony ünnepe az öröm megmutatkozásának pillanata, a Születés, amely elhozta életünkbe a világosságot, hogy mi is az öröm és Isten világosságának hordozóivá váljunk embertársaink számára. XVI. Benedek újévi első katekézisének végén azt kívánta a zarándokoknak, hogy a Karácsony időszakát az isten jelenlét áldja meg minden ember számára.

(hh)