A Torinói Halotti Lepel kutatásának újabb eredményei – Pályi Gyula professzor előadása
A modenai vegyészprofesszor,
az Olasz Tudományos Akadémia, a „Negyvenek” tagja összefoglalja hallgatóinknak a Krisztus
halotti lepleként tisztelt lenvászon-kutatás legújabb tudományos eredményeit. A vizsgálatok
egyértelműen megállapították, hogy nincs szó „középkori hamisítványról”.
VR:
A közelmúltban publikálták interneten öt olasz kutató 2005 és 2010 között elért kutatási
eredményeit, melyek, úgy tűnik, a Torinoi Lepel képe természetének kérdését hozzák
közelebb a megoldáshoz. A munka feltűnést keltett, Karácsony előtt a Magyar Kurír
is beszámolt róla. Ön a téma szakértője, hiszen nemrég jelent meg a Lepelről írott
könyvének újabb kiadása a Szent István Társulatnál. Mi a véleménye ezekről az újabb
eredményekről?
Pályi Gyula: A Torinoi Lepel egyik legrejtélyesebb vonása a
kép természete. E kép, mint ismeretes egy halott férfit ábrázol elölről és hátulról.
Jellege a fotográfiai negatívnak felel meg. Különleges érdekessége, hogy az elszíneződés
csak a len fonalak legkülső rétegében jelenik meg és színerőssége nem a szín tónusától,
hanem az azonosan színeződött elemi szálak számától függ. A tudomány számos lehetőséget
kizárt, például a festést, de eddig értetlenül állt a kép létrejöttének kérdése előtt.
Paolo di Lazzaro és munkatársai e területen jelentős előrehaladást, mondhatni, frontáttörést
értek el.
VR: Professzor úr, összefoglalná röviden a legújabb eredmények lényegét?
Pályi
Gyula: Megkísérlem. E tudósok, akik a munka jellege alapján vélhetően mérnök-fizikusok,
abból a feltevésből indultak ki, hogy a Lepel képét valamiféle intenzív fénysugárzás
hozta létre. E feltevés ellenőrzésére rövid hullámhosszú, tehát nagy energiájú lézer
sugárzást alkalmaztak. A lézer sugár lényegében a közönséges látható vagy szemmel
nem érzékelhető fénnyel azonos, de igen nagy intenzitású és nagymértékben összetartó,
koherens, sugárzás.
Ezt úgy hozzák létre, hogy atomokat vagy molekulákat „sugárzás-képes”
állapotba hoznak, mint mondani szokás: gerjesztenek, majd megfelelő módon elérik,
hogy ezek egyszerre adják le, fénysugárzás formájában, a gerjesztéshez használt energiát.
Az Olasz Állami Energiaügyi Hatóság, ENEA, Frascatiban működő kutatóintézetének
tudósai előbb egy kisebb energiájú, xenon-klorid, majd egy nagyobb energiájú, argon-fluorid
lézert használva kimutatták, hogy az utóbbival a Lepel képéhez nagymértékben hasonló
elszíneződést tudnak előidézni lenvászon felületén.
VR: Nem lehet, hogy ez
a nagyenergiájú sugárzás egyszerűen megégette a vászon felületét? Korábban is voltak
elképzelések, hogy a kép eredete valamilyen pörkölődési folyamattal magyarázható.
Pályi
Gyula: Nem, ezt di Lazzaro és munkatársai külön kísérletben vizsgálták. A Lepel képéhez
leginkább hasonló körülmények között a mintadarab a 20-21 fokos szobahőmérsékletről
mindössze 25 Celsius fokra melegedett, a len-szálat alkotó cellulóz hő bomlásához
pedig 150 – 200 fok közötti hőmérséklet szükséges. Ily módon biztosra vehető, hogy
az olasz kutatók által észlelt okker-sárgás elszíneződés kizárólag fotokémiai eredetű.
VR:
Ezzel a munkával tehát mondhatnánk, hogy végképp megoldódott a Torinoi Leplen látható
kép rejtélye?
Pályi Gyula: Erről még szó sincsen, de ez az eredmény 1898 óta,
mikor a Lepel képének fotográfiai negatív jellegét felismerték, a legfontosabb fejlemény.
Nem elhanyagolható következménye, hogy további tudományosan és kísérletileg alátámasztott
ellenérvet jelent az úgynevezett „középkori hamisítvány” elmélettel szemben.
Említést
érdemel, hogy hívő keresztények között elterjedt az a legendás hagyomány, hogy Jézus
Krisztus feltámadását valamiféle fényjelenség kísérte és ez a sugárzás lett volna
az, ami az éppen feltámadás előtt álló holttestet „lefényképezte”.
A feltámadás
művészi ábrázolásaiban is találkozunk ezzel a legendával. Döbbenetes, hogy most a
legmodernebb fizika módszereivel ez a lehetőség mintegy karnyújtásnyi távolságba került.
A jelenség pontos megértéséhez még rengeteg aprómunka szükséges, de vitathatatlan,
hogy e kutatással egy fontos távlat nyílt meg a kutatók előtt.