„Egész Európának irányt kell változtatnia az életvédelem területén” – interjú Johan
Lundell-el, a svéd ProVita mozgalom vezetőjével
December 28-án, Aprószentek
ünnepén „Békét az anyaméhben” jelszóval életvédő zarándoklatot tartottak Budapesten
az Alfa szövetség szervezésében. Aprószentek ünnepe azokra a kisdedekre emlékezik,
akiket Heródes öletett meg a gyermek Jézus keresésekor. A budapesti zarándoklaton
beszédet mondott Johan Lundell a svédországi ProVita életvédő mozgalom igazgatója,
a „Ja till Livet” – Igen az életre – szervezet főtitkára, aki csütörtökön délelőtt
telefoninterjúban számolt be műsorunknak az eseményről:
„Rendkívül nagy élményt
jelentett, hogy olyan sok fiatal vett részt a találkozón. A felvonulók számos országból
érkeztek, legalább száz volt a lengyel résztvevő. Hét ország életvédő képviselője
tartott beszédet. A fiatalok megértik, hogy fontos kérdésről van szó. Nem lehet úgy
bánni a meg nem született élettel, mint ahogy ma ezt a legtöbb európai országban teszik.
Nagyon fontos volt ez a találkozó és biztos vagyok abban, hogy a jövőben ezt újabb
kezdeményezések, felvonulások, összejövetelek, szemináriumok, konferenciák követik.
Arra a kérdésre, hogy mi a helyzet az életvédelem terén Svédországban, Johan
Lundell a következőket válaszolta:
„Svédország az egyik legrosszabb hely ebből
a szempontból. Évente 38 ezer abortuszt hajtanak végre a 9 millió lakosú országban.
A szülőknek nincs joguk ahhoz, hogy tudjanak 12 év feletti leánygyermekük terhességéről
és annak megszakításáról. Az egészségügyi dolgozók számára egyáltalán nem létezik
az a lehetőség, hogy lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadják az abortuszban való
részvételt. Egy 16 éves lányt hagytak meghalni a műtét elvégzése után. Anyja nem tudott
a terhességről. A svéd parlamentben elmondta: ’ha tudtam volna, hogy lányom terhes,
akkor ma élne’. Svédországban továbbá rendkívül magas a tizenéves lányok művi vetélésének
száma. Európa egyetlen országa vagyunk, ahol a terhesség megszakítást minden indoklás
nélkül lehet kérni” – tette hozzá Johan Lundell.
Mi a keresztények feladata
ebben a helyzetben? – Egész Európának irányt kell változtatnia. Nem tekinthetjük az
abortuszt megoldásnak. Semmit sem old meg, mint ahogy ezt az elmúlt 35 év bizonyítja.
A nők mellé kell állnunk, és fel kell kínálnunk számukra alternatívákat az abortusszal
szemben. Láttam Magyarországon olyan kormány által finanszírozott plakátokat, amelyeken
egy meg nem született gyermek látható a következő felirattal: „Azt is megértem, ha
nem vagy még kész rám, de házaspárok ezrei várnak örökbefogadásra”. Miért nem lehet
ezt a többi országban is megvalósítani? Miért nem állhatunk az élet oldalán? A társadalomnak
nagy változásra van szüksége: közösen kell segítenünk a nőket, hogy az abortusz helyett
az örökbe adást válasszák – mondta műsorunknak adott interjújában Johan Lundell svéd
életvédő.
Az alábbiakban közzétesszük december 28-án, a budapesti életvédő
felvonuláson mondott beszédét:
Jó napot, Budapest! Csodálatos érzés látni itt
ezt a sok embert, akik mindannyian az Élethez való egyetemes jogot hirdetik. Melyik
jog lehet fontosabb, mint a saját életünkhöz való jog ?! Minden más jog a megszületéshez
való jogon alapul. Amikor a magyar országgyűlési képviselők elfogadták az új alaptörvényt,
amely elidegeníthetetlennek nyilvánította az élethez való jogot, a svédországi miniszterek
és politikusok bírálták azt.
Svédországban a terhesség 18. hetéig szabadon
elpusztítható a magzat. Svédországban, ha néhány gyermek túléli az abortuszt, születésük
után nem gondozzák őket, hanem hagyják, hogy meghaljanak.
Svédországban a
szülőknek nincs joguk tudomást szerezni 12 éves lánygyermekük abortuszáról.
Svédországban
“jogos” a születendő gyermek nemének kiválasztása.
Svédországban évente sok
millió eurót költenek a magzatgyermekek nyaki redőzetének méricskélésére, hogy kromoszóma-rendellenesség
esetén még „időben” el lehessen pusztítani őket,
Svédországban az államgépezet
arra kényszeríti az anyákat, hogy elhajtassák magzatgyermeküket,
Svédországban
SOHA még csak föl sem merül, hogy nem kívánt terhesség esetén esélyt kellene adni
a nőknek, hogy gyermeküket örökbe adják.
Svédországban az egészségügyi dolgozókat
nem illeti meg a lelkiismereti szabadságon alapuló véleménynyilvánítás és az életellenes
cselekményektől való tartózkodás joga.
Ugye, Önök nem akarják, hogy Magyarországon
is ehhez hasonlóan visszaélhessenek az emberi jogokkal? Egészen biztos, hogy nem akarják!
Jó
hír, hogy az életvédők ma már egész Európában kezdenek együttműködni.
Az élet
kultúrája érdekében az emberek mindenfelé szervezeteket hoznak létre, és felszólalnak
a magzatgyermekek érdekében.
Hozzunk létre nemzetközi szervezetet életvédő
jogászok, védőnők, üzletemberek, politikusok és egyetemisták közreműködésével!
Munkálkodjunk
együtt azért, hogy száz és százféle módon mutassunk fel alternatívákat az abortusszal
szemben!
Dolgozzunk együtt olyan társadalmak megteremtéséért, ahol minden egyes
gyermek életét tiszteletben tartják, akár Svédországban vagy Magyarországon!
Több
mint 250 évvel ezelőtt egy Anthony Benezet nevű férfi kemény munkába kezdett azért
a jogért, hogy az ember szabadnak szülessen.
Iskolákat nyitott a rabszolgák
gyerekei számára, így adva nekik lehetőséget – az emberi méltóságnak érvényt szerezve
– és emberi lényként bánt a gyermekekkel.
Benezet úr után jött John Wesley,
Tomas Clarkson és William Wilberforce, az emberiség hősei és a rabszolga-felszabadítási
mozgalom vezetői.
Végül minden rabszolga felszabadult – jogot kapott az élethez.
Az abortusz negyven éve után itt az idő, hogy egy másik csoport is elidegeníthetetlen
jogokat kapjon; azok, akiknek a hangja nem hallatszik, az apró gyerekek, a meg nem
születettek.
Eljött az ideje, hogy ezt a jogot minden meg nem született fiúnak
és lánynak megadjuk!
Mindannyian, akik itt vagyunk ezen a téren, mi mind
tehetünk ezért.
A meg nem születettek védelme egyetemes érvényű. Létre kell
hoznunk az élet kultúráját, ahol minden férfi és nő nehézségek nélkül tudja támogatni
az életet, szavazatával, anyagi és időráfordítással.
Nem az „elvek az életért”
mentenek meg csecsemőket, hanem a „cselekvés az életért”.
Szükségünk van színházi
előadásokra, YouTube videókra, festményekre, könyvekre, szobrokra, versekre és filmekre,
- olyan művészi alkotásokra, amelyek az emberek szívéhez szólnak.
Szükségünk
van mindenféle foglalkozású emberre, hogy értelmükkel és minden igyekezetükkel támogassák
az életet. Üzletemberekre, jogászokra, tanárokra, tudósokra, orvosokra, újságírókra
és politikusokra.
Önök is tehetnek a változásért.
Önökön is múlik,
hogy Magyarország egy még melegebb szívű és barátságosabb nemzet legyen, amely tiszteli
az élethez való jogot, ami az emberi jogok között a legalapvetőbb.