A pápa a most véget érő évben biztató üzeneteket intézett a világhoz – P. Federico Lombardi, szentszéki szóvivő mérlegeli a 2011-es esztendőt

P. Lombardi, aki a Vatikáni Rádiónak is főigazgatója, a Vatikáni Rádió szerkesztőjének kérdéseire válaszolva értékelte a Szentatya ez évi tevékenységét. Méltatatását két pápai utazással kezdte, hiszen a pápa nemzetközi látogatásai mindig vonatkozási pontot jelentenek. Az év központi részében járt a Szentatya Németországban és Spanyolországban.

Szülőföldjén tett útja során a pápa több alkalommal hangot adott az Isten értékét elveszítő mai világgal kapcsolatos aggodalmának. Ez a jelenség különös módon érezteti hatását az európai földrészen és Németországban is. A pápa ezért hazai földön elhangzott beszédeiben állandóan visszatért ahhoz a gondolathoz, hogy Isten primátusa biztos alapot és vonatkozási pontot jelent a társadalmi együttéléshez és az emberi méltóság tiszteletéhez szükséges alapvető értékek számára. Isten elsőbbségének témája volt tehát a pápa németországi útjának vezérmotívuma a mai világot jellemző szekularizmus összefüggésében.

Spanyolországban, az Ifjúsági Világtalálkozó során a Szentatya biztató üzenettel fordult a világhoz: a hit életerejének és jövőjének megtapasztalásáról vett megfontolásokat. Amíg tehát Németországban főként a hit alapvető értékeinek megőrzését sürgette az egyre evilágibbá váló mai társadalomban, Spanyolországban az egyház mai világban betöltött szerepének pozitív szempontjait, az örömhír hirdető jelenlét fontosságát hangsúlyozta.

Afrikába, Beninben járva a pápára rendkívül nagy hatást gyakorolt a fogadására egybegyűlt nép életöröme és vitalitása. A nehézségek, szenvedések között, szegénységben élő népesség, az elképesztő problémák ellenére fantasztikus képességet mutat arra, hogy előre tekintsen és megélje az örömet. A pápa benini útja arról tett tanúságot, hogy az egyház képes megszólítani az afrikai földrészt, amelynek részét alkotja, azaz nem idegen ezen a földön. Nem Európából beszél Afrikához, hanem Afrikában és Afrikáról szól hozzá. A pápa benini útja ennek az évnek alapvető mozzanata volt, mivel egybeesett az Afrikával foglalkozó szinódus záródokumentumának közzétételével. Sokan úgy értékelték ezt a dokumentumot, mint amely az egyik legszebb és legteljesebb erről a földrészről, amely egyfelől nem kendőzi el a gondokat, másfelől azonban megindokolja a valós remény okait is és elismeri az afrikaiak méltóságát. A jövővel kapcsolatos remény jegyében zajlott le a pápa látogatása Beninben.

Assisiben a pápa nagy lendületet adott a vallások közötti párbeszédnek. Ezt a találkozót nagy várakozás előzte meg. Ismeretes, hogy sokan feltették a kérdést: vajon Benedek pápa folytatja-e az elődje által megkezdett utat, vagy pedig inkább visszahátrál néhány lépést? Valójában az őszi találkozó Assisiben nem volt a múlt találkozóinak egyszerű ismétlése, hanem előre lépést jelentett, új távlatot nyitott. A pápa a rá jellemző módon az igazság keresésének témáját úgy kezelte, mint ami összeköt és ezzel Assisibe meghívta nemcsak a más keresztény felekezetek és vallások képviselőit, hanem az igazság őszinte keresőit is, akkor is, ha nem ismernek el egyetlen Istent sem.

Ez nagyon fontos összetevő volt, amely által közösséget lehetett teremteni mindazokkal, akik őszintén keresik az igazságot. Ez valóban nagyon szép üzenet volt, amely egyben folytatása is volt a „Pogányok Udvara” témának. Ezt már korábban meghirdette a pápa és a katolikus egyház nagy elkötelezettséggel viszi előre ezt a kérdést. A pápa ezen túl más rendkívül fontos ökumenikus és vallásközi jellegű találkozót is tartott. Ilyen volt Németországban a lutheránusokkal való találkozás, amelynek középpontjában Isten elsőbbsége állt, vagy Berlinben az ország vezetőihez intézett nagy beszéde, amelyben a vallások közötti párbeszédet rendkívül konkrétan és mélységében érintette.

A 2011-es év dokumentumai között kiemelkedő hely illeti a „Porta Fidei” motu proprio-t, amellyel a pápa meghirdette 2012 októberétől a Hit Évét. Ez szorosan kapcsolódik az új evangelizáció kérdéséhez. XVI. Benedek egész pápaságának egyik legfontosabb ügye az új evangelizáció, amely a következő szinódusnak is a témája. Rövidesen közkézre kerül a Hittani Kongregáció által kidolgozott segédanyag, amely lelkipásztori javaslatokat tartalmaz a Hit Évére való felkészülésre.

A latin-amerikai államok függetlenségének második centenáriuma alkalmából bemutatott szentmise másik jelentős esemény volt a Szentatya következő, kubai és mexikói látogatása jegyében. A jövő tavasszal esedékes pápai út a következő időszak kulcsfontosságú eseményének ígérkezik.

A karácsonyi időszakban a Szentatya minden évben az irgalmasság jegyében tesz egy látogatást. Legutóbb pl. gyermekkórházat, egy másik alkalommal pedig utolsó stádiumban lévő betegek osztályát kereste fel. Ebben az évben a Rebibbia nevű római börtönre esett a választás. Rendkívül fontos és megható volt ez a látogatás, ugyanakkor spontán beszélgetés is kialakult a pápa és a foglyok között, amely rendkívül megérintette a szíveket. Ilyenkor tapasztaljuk meg, hogy jóllehet a törvény és a szervezés szintjén az igazságszolgáltatás drámai problémái a civil társadalomra tartoznak, az egyház nagyon erőteljes, eleven és mélyenszántó üzenetet adhat a megbékélés, a reménység életben tartása és a társadalomba való visszatérés javára. Ez olyan szempont, amelyre a világnak ma égetően szüksége van: vagyis arra, hogy azokat, akik letértek a helyes útról, nem szabad kitaszítani a társadalomból, hanem az igazi nagy igazságszolgáltatás akkor következik be, amikor a rosszat felülmúlja a kiengesztelődés és a visszatérés a békés együttélésbe.

2011-ben egy egészen sajátságos eseményre is sor került: a nemzetközi űrállomással összeköttetésben a pápa beszélt az űrhajósokkal. „Igen, ebben az eseményben nagy intenzitással személyesen is részt vettem, mert nagy rész jutott rám a felelősségből – műszaki szempontból is – és nagy hatást gyakorolt rám az, hogy az űrhajósok milyen őszintén óhajtották ezt a találkozást a pápával” – nyilatkozta P. Federico Lombardi, a Szentatya 2011-es tevékenységéről készített interjúban. Ez volt az egyetlen olyan alkalom, amely során 12 űrhajós audiovizuális összeköttetésben állt bolygónkkal. Általában az szokott történni, hogy egy-egy űrhajós beszélget saját országa elnökével. Ezúttal mindannyian beszélni akartak a pápával, látni és hallani akarták őt. Valóban rendkívüli esemény volt, amellyel a pápa nagy örömmel és készséggel kinyilvánította az egyház barátságát az emberiség javára végzett tudományos és műszaki kutatás iránt. Ez az igazi jelentősége ennek a találkozásnak. Vagyis, hogy az egyház nem fél a kutatástól, a tudomány és a technika fejlődésétől, hanem nagy rokonszenvvel tekint rá. Ugyanakkor azonban emlékeztetni akar arra is, hogy a tudományt az emberiség javára kell fordítani. Az űrhajósok tökéletesen egyetértenek ezzel az üzenettel.

Május elseje egy másik nagy esemény dátuma, II. János Pál boldoggá avatása volt. Az év első hónapjaiban a figyelem erre a hallatlanul fontos eseményre való várakozásra irányult. Az egész egyház ismét mozgásba lendült. Mérhetetlen örömmel élték át sokan ezt az eseményt, amely kifejezte az egyház hitét a Boldog életében, azt, hogy II. János Pál velünk van, hogy úgy jelenik meg, mint egy élő személy, aki jelen van az egyházban. Ezt érezte és élte meg spontán módon a hívek nagy sokasága, akik jelképesen állandóan meglátogatják őt a Szent Péter bazilikában lévő sírjánál. Ez állandóan folytatódik, mert II. János Pál mindig jelen lesz közöttünk.

Boldoggá avatása nem érkezési pont, hanem bizonyos értelemben egy útszakasz. Sokan már szentté avatása felé tekintenek arra gondolva, hogy ez természetesen megtörténik. Sokan mások, ettől függetlenül, úgy élik meg a vele való kapcsolatot, mint ami végtelenül vigasztaló, útbaigazító és lelkesítő. XVI. Benedek számtalanszor arra int bennünket, hogy hallgassuk a Szenteket és a Boldogokat, mintha útitársaink lennének. II. János Pál ebből a szempontból egy kissé kivételes, hiszen a világon mindenütt ismerik őt.

A Szentatya ebben az évben is folytatta hitoktatói szerepét a vasárnap déli Úrangyala imádságok és az általános kihallgatások alkalmával.

A pápa olyan személyiség, aki teljességében megéli tanítói hivatását és nemcsak, mint a teológia, hanem a lelkiség mestere is. Bámulatra méltó a tudás és a megélt spiritualitás szintézise, amely kiviláglik minden szavából, és amelyet olvashatunk minden írásából. Tanít az Úrangyala imádságok és az általános kihallgatások alkalmával – most éppen az imádságokról tart sorozatot, ami nagyon fontos lelki életünk számára. Tanít gyönyörű szentbeszédeivel a nagy keresztény ünnepek során.

Akik még inkább el akarnak mélyülni tanításában megtehetik ezt Jézusról írt könyvein keresztül, amelyek egyfajta örökséget jelentenek Krisztus iránti személyes szeretetéről, Krisztus arcának személyes felkutatásáról. Ebben az évben megjelent kötetét Krisztus kínszenvedésének és feltámadásának szentelte. Nyilván ez ennek a nagy műnek a központi része. Várjuk és reméljük, hogy lesz egy harmadik kötet is, amely a gyermekséggel foglalkozik, és amely kiegészíti Jézusnak ezt a mai ember számára történő rendkívüli, mélyreható és eleven bemutatását.

P. Federico Lombardi, a vatikáni sajtóiroda igazgatója és a Vatikáni Rádió főigazgatója a Szentatya 2011-es tevékenységéről szóló beszámolóját ezekkel a szavakkal zárta:

XVI. Benedek pápa valóban elkísért és vezetett bennünket ebben az évben, nagy üzenetekkel, tettekkel és derűs lélekkel. Az előző évekhez képest, amelyeket olykor válságok és feszültségek nehezebbé tettek, ez az év igazán szép és pozitív volt, nagy üzenetek éve, amelyekkel előre tekinthetünk.

(ik)