Az év utolsó általános kihallgatásán a pápa a közös családi ima szépségét ajánlotta a hívek figyelmébe

December 28-án, szerdán délelőtt XVI. Benedek pápa a vatikáni VI. Pál teremben tartotta meg a szokásos általános kihallgatást, amely a 45. egyben utolsó volt ebben az évben. A Szentatya katekézisét a Názáreti Szent Családról tartotta. „A családegyház legyen az ima első iskolája. A családban a gyermekek már a legkisebb kortól kezdve érzékelhetik Istent a szülők tanításának és példaadásának köszönhetően.

Egy valóban keresztény nevelés nem nélkülözheti az ima tapasztalatát. Ha a gyermekek nem tanulnak meg a családban imádkozni, később nehéz lesz betölteni ezt az űrt”– mondta a pápa. Arra buzdította a családokat, hogy fedezzék fel ismét a közös ima szépségét, kövessék a Názáreti Szent Család példáját. Így egy szívvé és egy lélekké, valódi családdá válnak.

Éppen az ima révén válunk képessé arra, hogy mély kapcsolatra lépjünk Istennel. A Názáreti Szent Család az ima iskolája, ahol megtanuljuk, hogy meghallgassunk másokat, hogy elmélkedjünk, hogy behatoljunk Isten Fia megnyilvánulása legmélyebb értelmébe, példát véve Máriáról, Józsefről és Jézusról.

Emlékezetes marad Isten Szolgája, VI. Pál pápa názáreti beszéde, amelyben kifejtette: a Szent Család iskolájában mindenekelőtt megtanuljuk a csöndet – idézte elődjét XVI. Benedek. VI. Pál pápa 1964. január 5-én mondott názáreti beszédében többek között így fohászkodott: „Óh, Názáret csöndje, taníts meg bennünket, hogy szilárdak maradjunk jó elhatározásainkban, készen álljunk arra, hogy meghalljuk Isten titokzatos sugallatait és az igazi mesterek buzdításait”.
Mária felülmúlhatatlan példaképe annak, hogy hogyan szemléljük Krisztust. A Fiú arca méhében formálódott, emberi vonásait tőle kapta.

Mária szívének tekintete már az angyali üdvözlet pillanatában Jézusra összpontosul. A rákövetkező hónapokban lassanként egyre jobban érzi Jézus jelenlétét egészen a születés napjáig, amikor anyai gyöngédséggel szegezheti tekintetét Fiára. Mária egész létét meghatározzák a Jézushoz fűződő emlékek. „Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,29) – olvassuk Lukács evangéliumában arról, hogy Mária hogyan fogadta a Megtestesülés misztériumát. Ez a magatartása végigkíséri egész életén át. Lukács evangelista az, aki megismerteti velünk Mária szívét és hitét, reményét és engedelmességét, imaéletét, Krisztushoz való szabad csatlakozását. Mindez a Szentlélek ajándéka, aki leszáll rá, mint ahogy leszáll majd az apostolokra Jézus ígéretének megfelelően.

Az a kép, amelyet Szent Lukács rajzol Máriáról, példa minden hívő számára, aki megőrzi szívében Jézus szavait, összehasonlítva tetteivel és előrehalad Jézus megismerésében. Boldog II. János Pál nyomán mondhatjuk, hogy a rózsafüzér ima Máriából merít példaképet, mert Krisztus misztériumait szemléli, spirituális egységben az Úr Anyjával.

Az evangélium, mint tudjuk, nem őrizte meg Szent József egyetlen szavát sem: jelenléte csöndes, de hűséges, állandó és tevékeny. Tökéletesen eleget tett atyai szerepének minden szempontból. Jézust Máriával együtt az imára nevelte. Elvitte magával a zsinagógába, a szombati szertartásokra, Jeruzsálembe, az izraeli nép nagy ünnepeire. A zsidó hagyománynak megfelelően József vezette az otthoni imákat reggel és este, valamint az étkezések alkalmával. Így Jézus megtanulta az egyszerű názáreti házban az ima és a munka váltakozását, azt, hogy Istennek ajánlja fel fáradozását, amivel megszerzi a családnak a mindennapi kenyeret.

A Názáreti Szent Család az egyház első példaképe, amelyben Jézus jelenlétének és közvetítő szerepének köszönhetően mindnyájan gyermeki kapcsolatban élnek Istennel, aki átalakítja a személyek közötti kapcsolatokat is – fejtette ki az év utolsó általános kihallgatásán tartott katekézisében XVI. Benedek pápa.

(vm)