András Imre SJ emlékezete - P. Szabó Ferenc SJ írása
A Gondviselő Isten,
az élet és a halál Ura, 2011. december 24-én este, Bécsben magához szólította rendtestvérünket,
András Imrét.
Székely, jezsuita, szociológus – ezzel a három szóval jellemezte
András Imrét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek abban a rövid Előszóban, amelyet
Imre 70. születésnapjára, 1998-ban Szegeden kiadott tisztelgő kötet, a Studia Religiosa
elé írt.
András Imre 1928. október 30-án született Csíktapolcán; 1947. szeptember
8-án, Budapesten lépett a jezsuita rendbe. Rendi tanulmányait Magyarországon a szétszóratásban
kezdte, majd 1957-1960 között az Innsbrucki Egyetemen fejezte be. 1959. július 26-án
szentelték pappá Innsbruckban. 1961-1974 között még filozófiai tanulmányokat folytatott
a bécsi Tudományegyetemen, és szociológiából doktorált. Szociológus rendtársával,
Morel Gyulával létrehozták Bécsben az Egyházszociológiai Intézetet (Ungarisches Kirchensoziologisches
Instititut=UKI), amelynek 1962 óta haláláig vezetője volt.
Morel Gyula még
1996-ban így foglalta össze az intézet célkitűzését és tényleges munkáját: „A Magyar
Egyházszociológiai Intézet azzal a céllal alakult meg, hogy ’a magyar egyház a mai
társadalomban’ téma körül minden lehető adatot összegyűjtsön, mintegy mozaikképpé
egyesítsen, az összképet összegezze, magyarázza, és így javaslatokat gyárthasson mindazok
számára, akik ’Krisztus Testének építésén’ dolgoznak.” (…) Az intézet működése az
elmúlt három évtizedben András Imre nevéhez fűződik, aki 1960 óta munkatársam, 1962
óta az intézet vezetője.
Én közös döntésünk következtében Bécsből Münchenbe
költöztem, és ott egy fiókintézetet alapítottam, hogy anyagi bázisunkat és kapcsolatainkat
kiszélesítsük, majd 1967-ben az innsbrucki egyetemre kerültem. A Magyar Egyházszociológiai
Intézet ettől kezdve mindinkább egyszemélyes vagy legalábbis egyközpontú üzemmé vált,
melynek tevékenysége mégsem jelentéktelen. Publikációs listáján mintegy ötven könyv
vagy könyvformátumú sokszorosított kutatási beszámoló, közel kétszáz – folyóiratokban
vagy újságokban megjelent – cikk és körülbelül negyven magyar, német és angol nyelvű
sajtótájékoztató szerepel. András Imre számos előadásban, háttér-információs beszélgetésben,
disszertációs tanácsadásban is terjesztette a magyar társadalom objektív ismeretét.
A müncheni fióküzemet feloszlattuk, helyette most a bécsi iroda mellett Budapesten
telepedett le az Intézet, amelyet Kerkai Jenőről, a kiváló társadalomtudós és szervezőrendtársunkról
neveztünk el. (…) A két helyen egy célt szolgáló intézmény dokumentációs gyűjteménye
négyezer könyvből, háromezer ötszáz mikrofilmből, hatvan térképből és ezer évfolyam
folyóiratból, illetve újságból áll, évi költségvetésünk messze a félmillió osztrák
schilling alatt mozog.”
A rendszerváltozás után P. András Imre feladata új
lehetőségeket és kihívásokat kapott. Az UKI két lábra állításának céljából hozta létre
1992-ben Budapesten a Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézetet, mely még egy évtizedig
szolgálta az oktatói és kutatói munkát. Az Intézet tudatosan támogatta a hazai egyház-szociológiai
munka meggyökerezését.
1997 őszétől szülőföldjén, a csíksomlyói Tanulmányi
Ház épületében létesített Venczel József Szociológiai Intézet vezetésével András Imrét
bízta meg Jakubinyi György gyulafehérvári főpásztor.
1994. április 15-én a
Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést kapta „életművéért és a
külföldön élő magyarság érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként”.
1998.
november 20-án Semjén Zsolt, akkor helyettes államtitkár, az egyházi ügyek felelőse,
a 70 éves András Imrét köszöntő levelében így méltatta rendtársunk tevékenységét:
„András Imre jezsuita szociológusban azt a kutatót ünnepelhetjük, aki egyháza
és népe iránti rendíthetetlen elkötelezettséggel – minden körülmény között – itthon
és külföldön a számbavétel és a számotvetés munkájához nagyban hozzájárult. Akkor
is, amikor az egyházi és társadalmi kérdésekkel kapcsolatban információ szűkében voltunk
és most is, amikor az információk bősége zavarba ejtő. Jókívánságaimat azzal zárom,
hogy a Mindenható adja meg kedves Atyának azt a boldogító tudatot, melyet Szent Pál
apostol birtokolt és Timóteusnak így írt le: ’A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam,
hitemet megtartottam’ (4, 7).”
2006-ban Sólyom László köztársasági elnök a
„Szabadság Hőse” emlékérmet adományozta rendtársunknak a nemzeti összefogás és emberi
méltóság melletti kiállásáért.