András Imre SJ emlékezete - P. Szabó Ferenc SJ írása

A Gondviselő Isten, az élet és a halál Ura, 2011. december 24-én este, Bécsben magához szólította rendtestvérünket, András Imrét.

Székely, jezsuita, szociológus – ezzel a három szóval jellemezte András Imrét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek abban a rövid Előszóban, amelyet Imre 70. születésnapjára, 1998-ban Szegeden kiadott tisztelgő kötet, a Studia Religiosa elé írt.

András Imre 1928. október 30-án született Csíktapolcán; 1947. szeptember 8-án, Budapesten lépett a jezsuita rendbe. Rendi tanulmányait Magyarországon a szétszóratásban kezdte, majd 1957-1960 között az Innsbrucki Egyetemen fejezte be. 1959. július 26-án szentelték pappá Innsbruckban. 1961-1974 között még filozófiai tanulmányokat folytatott a bécsi Tudományegyetemen, és szociológiából doktorált. Szociológus rendtársával, Morel Gyulával létrehozták Bécsben az Egyházszociológiai Intézetet (Ungarisches Kirchensoziologisches Instititut=UKI), amelynek 1962 óta haláláig vezetője volt.

Morel Gyula még 1996-ban így foglalta össze az intézet célkitűzését és tényleges munkáját: „A Magyar Egyházszociológiai Intézet azzal a céllal alakult meg, hogy ’a magyar egyház a mai társadalomban’ téma körül minden lehető adatot összegyűjtsön, mintegy mozaikképpé egyesítsen, az összképet összegezze, magyarázza, és így javaslatokat gyárthasson mindazok számára, akik ’Krisztus Testének építésén’ dolgoznak.” (…) Az intézet működése az elmúlt három évtizedben András Imre nevéhez fűződik, aki 1960 óta munkatársam, 1962 óta az intézet vezetője.

Én közös döntésünk következtében Bécsből Münchenbe költöztem, és ott egy fiókintézetet alapítottam, hogy anyagi bázisunkat és kapcsolatainkat kiszélesítsük, majd 1967-ben az innsbrucki egyetemre kerültem. A Magyar Egyházszociológiai Intézet ettől kezdve mindinkább egyszemélyes vagy legalábbis egyközpontú üzemmé vált, melynek tevékenysége mégsem jelentéktelen. Publikációs listáján mintegy ötven könyv vagy könyvformátumú sokszorosított kutatási beszámoló, közel kétszáz – folyóiratokban vagy újságokban megjelent – cikk és körülbelül negyven magyar, német és angol nyelvű sajtótájékoztató szerepel. András Imre számos előadásban, háttér-információs beszélgetésben, disszertációs tanácsadásban is terjesztette a magyar társadalom objektív ismeretét.

A müncheni fióküzemet feloszlattuk, helyette most a bécsi iroda mellett Budapesten telepedett le az Intézet, amelyet Kerkai Jenőről, a kiváló társadalomtudós és szervezőrendtársunkról neveztünk el. (…) A két helyen egy célt szolgáló intézmény dokumentációs gyűjteménye négyezer könyvből, háromezer ötszáz mikrofilmből, hatvan térképből és ezer évfolyam folyóiratból, illetve újságból áll, évi költségvetésünk messze a félmillió osztrák schilling alatt mozog.”

A rendszerváltozás után P. András Imre feladata új lehetőségeket és kihívásokat kapott. Az UKI két lábra állításának céljából hozta létre 1992-ben Budapesten a Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézetet, mely még egy évtizedig szolgálta az oktatói és kutatói munkát. Az Intézet tudatosan támogatta a hazai egyház-szociológiai munka meggyökerezését.

1997 őszétől szülőföldjén, a csíksomlyói Tanulmányi Ház épületében létesített Venczel József Szociológiai Intézet vezetésével András Imrét bízta meg Jakubinyi György gyulafehérvári főpásztor.

1994. április 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést kapta „életművéért és a külföldön élő magyarság érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként”.

1998. november 20-án Semjén Zsolt, akkor helyettes államtitkár, az egyházi ügyek felelőse, a 70 éves András Imrét köszöntő levelében így méltatta rendtársunk tevékenységét:

„András Imre jezsuita szociológusban azt a kutatót ünnepelhetjük, aki egyháza és népe iránti rendíthetetlen elkötelezettséggel – minden körülmény között – itthon és külföldön a számbavétel és a számotvetés munkájához nagyban hozzájárult. Akkor is, amikor az egyházi és társadalmi kérdésekkel kapcsolatban információ szűkében voltunk és most is, amikor az információk bősége zavarba ejtő. Jókívánságaimat azzal zárom, hogy a Mindenható adja meg kedves Atyának azt a boldogító tudatot, melyet Szent Pál apostol birtokolt és Timóteusnak így írt le: ’A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam’ (4, 7).”

2006-ban Sólyom László köztársasági elnök a „Szabadság Hőse” emlékérmet adományozta rendtársunknak a nemzeti összefogás és emberi méltóság melletti kiállásáért.

Isten nyugosztaljon, kedves Imre!

P. Szabó Ferenc SJ