XVI. Benedek pápa karácsonyi üzenete "Urbi et Orbi" áldása alkalmából
December 25-én, Karácsony ünnepén délben XVI. Benedek pápa megjelent a vatikáni Szent
Péter bazilika középső loggiáján, hogy a szokásnak megfelelően elmondja karácsonyi
üzenetét, valamint „Urbi et Orbi” áldását adja Rómára és az egész világra. A pápát
hatalmas nemzetközi ünneplő tömeg várta a szikrázó téli napsütésben, fiatalok skandálták
lelkesen nevét: Be-ne-detto.
A Szentatyára várakozva felsorakozott a Szent
Péter téren a Pápai Svájci Gárda egy osztaga, valamint az Olasz Haderők zászlóalja,
a földi és légierő, a tengerészek, a pénzügyőrség, és a csendőrség képviseletében.
A két fúvószenekar eljátszotta a vatikáni és az olasz himnuszt. XVI. Benedek pápa
mellett a bazilika középső loggiáján jelen volt Jean-Louis Tauran protodiakónus bíboros,
a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke, valamint Mauro Piacenza bíboros, a
Papi Kongregáció prefektusa.
Az olasz „Mameli” himnusz szövegét a Risorgimento
költője, a genovai Goffredo Mameli (1827-1849) írta. Zenéjét kortársa, Michele Novaro
szerezte. A dal 1946 óta az Olasz Köztársaság himnusza. Vatikán Városállamának
hivatalos himnusza 1949 óta, XII. Piusz rendelkezésének megfelelően a „Marcia Pontificia”,
azaz a pápai induló. Zenéjét a híres francia zeneszerző, Charles Gounod (1818-1893)
komponálta.
„Jöjj és üdvözíts minket!” – fordult az Úrhoz XVI. Benedek pápa
Rómának és az egész világnak szóló karácsonyi üzenetében, amely így hangzott:
Kedves
Testvérek Rómában és az egész világon!
Krisztus megszületett nekünk! Dicsőség
a magasságban Istennek, és békesség a földön az embereknek, akiket Isten szeret. Mindenkihez
jusson el a betlehemi üzenet visszhangja, amelyet a katolikus egyház minden földrészen
újból és újból elismétel, túlszárnyalva nemzetiségek, nyelvek és kultúrák minden korlátján.
Szűz Mária Fia megszületett mindenki számára, ő mindenki Üdvözítője.
Így fohászkodik
hozzá egy ősi liturgikus antifóna: „Ó Emmanuel, királyunk és törvényhozónk, népek
reménysége és üdvözítője: jöjj és szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk”. Veni ad
salvandum nos! Jöjj és üdvözíts bennünket! Ez minden idők emberének kiáltása, aki
érzi, hogy nem képes egyedül leküzdeni a nehézségeket és veszélyeket. Szüksége van
arra, hogy kezét egy nagyobb, erősebb kézbe helyezze, olyan kézbe, amely a magasból
nyúl ki felé. Kedves Testvérek, ez a kéz Jézus, aki Betlehemben született Szűz Máriától.
Ő az a kéz, amelyet Isten az emberiség felé kinyújtott, hogy kivezesse a bűn futóhomokjából
és sziklára állítsa lábát, Igazsága és Szeretete szilárd sziklájára (vö. Zsolt, 40,3).
Igen,
ezt jelenti annak a Gyermeknek a neve, az a név, amelyet Isten akaratából Mária és
József adtak neki: Jézusnak hívják, ami annyit jelent, mint „Üdvözítő” (vö: Mt 1,21;
Lk 1,31). Őt az Atya Isten küldte el, hogy üdvözítsen bennünket mindenekelőtt az emberben
és a történelemben mélyen gyökerező rossztól: attól a rossztól, ami az Istentől való
elszakadás, az az önhitt büszkeség, hogy magunktól is boldogulunk, hogy versengeni
akarunk Istennel, hogy Isten helyébe önmagunkat állítjuk, hogy eldöntjük mi a jó és
mi a rossz, hogy az élet és a halál urainak képzeljük magunkat (vö. Ter 3,1-7). Ez
az a nagy rossz, nagy bűn, amelytől mi emberek nem szabadulhatunk meg csak úgy, ha
Isten segítségére bízzuk magunkat, ha így kiáltunk Hozzá: „Veni ad salvandum nos!”
– Jöjj és üdvözíts bennünket!”.
Maga az a tény, hogy a magasba emeljük e fohászunkat,
megfelelő helyre állít bennünket, önmagunk igazságába: mi vagyunk ugyanis azok, akik
Istenhez kiáltottak és üdvözültek (vö. Eszt [görög] 10,3f). Isten az Üdvözítő, mi
vagyunk azok, akik veszélyben vannak. Ő az orvos, mi vagyunk a betegek. Ha ezt elismerjük,
akkor megtettük az első lépést az üdvösség felé, a kiút felé abból a labirintusból,
amelybe mi magunk zárjuk be önmagunkat kevélységünkkel. Szemünket a mennyekre emelni,
kinyújtani kezünket és segítségért fohászkodni - ez a kivezető út, feltéve, hogy
van Valaki, aki meghallgat minket és segítségünkre siet.
Jézus Krisztus a
bizonyítéka annak, hogy Isten meghallgatta kiáltásunkat. És nem csak ezt tette! Isten
olyan erős szeretetet táplál irántunk, hogy nem maradhat meg Önmagában, ki kell lépnie
Önmagából és felénk kell jönnie, a végsőkig osztozva létünkben (vö. Kiv 3,7-12). Isten
Jézusban adott válasza az ember kiáltására végtelenül túlhalad elvárásunkon, egy olyan
szolidaritásig jut el, amely nem lehet pusztán emberi, hanem isteni.
Csak
Isten, aki szeretet és a szeretet, aki Isten választhatta üdvösségünknek ezt az útját,
amely minden bizonnyal a leghosszabb, de az az út, amely tiszteletben tartja az Isten
és az ember igazát: ez pedig a kiengesztelődés, a párbeszéd, az együttműködés útja.
Ezért kedves Testvérek Rómában és az egész világon, ezen az idei, 2011-es
Karácsonyon forduljunk a betlehemi Gyermekhez, Szűz Mária Fiához és mondjuk: „Jöjj
és üdvözíts minket!”. Ezt ismételjük spirituális egységben annyi személlyel, akik
különösen nehéz helyzetben élnek, hallatva azok szavát, akik nem szólhatnak.
Együttesen
fohászkodjunk isteni segítségért az Afrika szarvában élő lakosságért, akik éhség és
táplálékhiány miatt szenvednek, amelyeket olykor súlyosbít a tartós bizonytalanság.
A nemzetközi közösség ne vonja meg segítségét a térségből érkező számos menekülttől,
akiknek méltóságát olyan kemény megpróbáltatások érték.
Az Úr adjon támaszt
Délkelet-Ázsia népeinek, különös tekintettel Thaiföldre és a Fülöp-szigetekre, akik
még mindig súlyos nélkülözések között élnek a közelmúlt árvizei miatt.
Az
Úr siessen a számos konfliktustól sebzett emberiség segítségére, amelyek még ma is
vérrel áztatják Földünket. Ő, aki a Béke Fejedelme, adjon békét és stabilitást annak
a Földnek, amelyet születése helyéül választott, bátorítva az izraeliek és palesztinok
közötti párbeszéd újrafelvételét. Vetessen véget az erőszaknak Szíriában, ahol már
annyi vér omlott. Segítse elő a teljes kiengesztelődést és stabilitást Irakban és
Afganisztánban. Adjon megújult erőt a közjó építéséhez az észak-afrikai és közel-keleti
országok társadalma minden tagjának.
Az Üdvözítő születése támogassa a párbeszéd
és az együttműködés távlatait Mianmarban a közös megoldások keresésében. A Megváltó
Karácsonya biztosítsa a politikai stabilitást a Nagy Tavak afrikai térségének országaiban
és segítse Dél-Szudán lakóinak elkötelezettségét minden állampolgár jogainak védelmében.
Kedves Testvérek, fordítsuk tekintetünket a Betlehemi Barlang felé: a Gyermek,
akit szemlélünk a mi üdvösségünk! Ő hozta el a világnak a kiengesztelődés és béke
egyetemes üzenetét. Nyissuk meg neki szívünket, fogadjuk őt be életünkbe. Ismételjük
neki bizalommal és reménységgel: „Veni ad salvandum nos!”