A hit válságának gyógyszere az Ifjúsági Világnapok öröme – mondta XVI. Benedek pápa
a Római Kúriához intézett karácsonyi beszédében
December 22-én, csütörtökön délelőtt 11 órakor a pápa az Apostoli Palota Kelemen-termében
fogadta kihallgatáson legközelebbi munkatársait, a bíborosokat, a Római Kúria és a
Pápai Család tagjait. A jókívánságok kicserélése alkalmából mondott beszédében a Szentatya
megállapította: Európa gazdasági és pénzügyi válságot él át, amely végső elemzésben
az öreg kontinenst fenyegető etikai válságon alapul.
Bár a szolidaritás, a
másokért való elkötelezettség, a szegények és szenvedők iránt érzett felelősség általában
véve vitathatatlan értékek, gyakran hiányzik az olyan mozgató erő, amely képes lemondásra,
áldozathozatalra ösztönözni egyéneket és társadalmi csoportokat. Az ismeretek és az
akarat nem mindig haladnak együtt szükségszerűen. Az akarat, amely a személyes érdeket
védi, elhomályosítja az ismeretet, amely ezáltal meggyengülve nem képes az akarat
megerősítésére. Ezért ez a válság alapvető kérdéseket támaszt: hol találjuk meg azt
a fényt, amely megvilágíthatja ismereteinket, amelyek nem pusztán általános eszmékre
vonatkoznak, hanem konkrét, azonnali cselekvésre késztetnek. Hol találjuk meg azt
az erőt, amely megerősíti akaratunkat?
Olyan kérdések ezek, amelyekre az új
evangelizációnak kell választ adnia, hogy az üzenet eseménnyé, az evangélium hirdetése
életté váljon. Idén és az elkövetkező években is a következő nagy témával foglalkozunk:
hogyan hirdessük ma az evangéliumot? A végéhez közeledő idei év egyházi eseményei
is végső soron mind erre a témára utaltak.
A pápa emlékeztetett külföldi útjaira.
Ebben az évben felkereste Horvátországot, majd az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából
Spanyolországot, ezt követően hazájában, Németországban tett apostoli utazást, végül
pedig Afrikában járt, ahol Beninben átnyújtotta a földrész híveinek szóló szinódus
utáni Apostoli Buzdítását az igazságosság, a béke és a kiengesztelődés témájáról.
Felejthetetlenek
továbbá Velence, San Marino, Ancona és Calabria híveinek szóló látogatásai is. Végül
az idei év fontos egyházi eseményei közül kiemelte az Assisiben megrendezett találkozót,
amelyen különféle vallások és nem hívők képviselői voltak jelen, hogy közösen keressék
az igazság és a béke felé vezető utat. Az Új Evangelizációt Előmozdító Pápai Tanács
létrehozása is előremutat a jövőre esedékes püspöki szinódus felé. Ehhez a témakörhöz
kapcsolódik a Hit éve, amely az 50 évvel ezelőtt megkezdődött II. vatikáni zsinatra
emlékezik.
Németországban, a reformáció szülőhazájában természetesen az ökumenikus
kérdés sajátos jelentőséget kapott. Ehhez kapcsolódik elválaszthatatlanul a központi
kérdés: mit jelent az egyház reformja? Hogyan történik? Melyek útjai és célkitűzései?
Nem csak hívők, hanem távol állók is aggodalommal figyelik, hogy a rendszeresen templomba
járók egyre idősebbek és számuk folyamatosan csökken. Olyan, mintha stagnálna a papi
hivatások száma, növekszik a szkepticizmus és a hitetlenség.
Végtelen sok
vita folyik arról, hogy hogyan fordítsuk vissza ezt a tendenciát? Az európai helyi
egyház válságának központi magva a hit válsága – állapította meg a pápa, utalva Freiburgban
mondott szavaira. Ha nem találunk választ erre a kérdésre, ha a hit nem kap új erőre,
nem válik mély meggyőződéssé és valós erővé a Jézus Krisztussal való találkozásnak
köszönhetően, akkor minden más reform hatástalan marad.
Ebben az értelemben,
Afrikában a hit iránti örömteli, szenvedélyes szeretet nagy bátorítást jelentett.
Ott nem érzékelhető a nálunk annyira elterjedt fásultság. Az Afrikában jelenlévő problémák,
szenvedés ellenére mindig tapasztalható a keresztény öröm, az a belső boldogság, hogy
ismerjük Krisztust és egyházához tartozunk. Ebből az örömből fakad azután az az energia,
amellyel szolgáljuk Krisztust az emberi szenvedés lehangoló helyzeteiben is. Találkozni
ezzel az áldozatra készen álló és örömteli hittel nagy hatású orvosság az európai
keresztények fáradsága ellen.
Ugyancsak gyógyszert jelentett a madridi Ifjúsági
Világtalálkozó csodálatos élménye is, amely maga volt az új evangelizáció. A pápa
öt pontban foglalta össze az Ifjúsági Világtalálkozókon világosan kirajzolódó új módját
annak, hogy mit jelent kereszténynek lenni.
1. Először is megtapasztaljuk az
egyház katolicizmusát, egyetemességét. A fiatalok a világ minden részéről jönnek,
más és más nyelven beszélnek, különböző kultúrákat képviselnek, de mégis olyan, mintha
már ismernék egymást. A külső különbözőségek relatívvá válnak – mondta a pápa, majd
így folytatta: „Mindnyájunkat megérint az egyetlen Úr, Jézus Krisztus, akiben megnyilatkozott
nekünk az ember igazi lénye, és ezzel együtt Isten Arca”. A Jézus Krisztussal való
találkozás erejében értelmünk, akaratunk és szívünk ugyanúgy formálódott. A közös
liturgia a szív egyfajta hazája,amely egy nagy családdá egyesít bennünket. Közös tapasztalattá
és öröm forrásává válik az a tény, hogy minden ember egymásnak testvére.
2. Ebből
születik azután egy új módja annak, hogy hogyan legyünk keresztények. A pápa felidézte
madridi látogatásának egyik legfontosabb tapasztalatát: találkozását az Ifjúsági Világnapok
20 ezer önkéntesével, akik heteken vagy hónapokon át részt vettek az esemény műszaki,
szervezési és tartalmi előkészítésében. Ezeket a fiatalokat azután szemmel láthatólag
a boldogság nagy érzése töltötte el: azáltal, hogy idejüket, energiájukat mások szolgálatába
állították, értelmet adtak az időnek és életüknek. A Szentatya itt röviden emlékeztetett
egy ószövetségi képre: Lót felesége, miközben visszafelé tekint, sóbálvánnyá válik.
Milyen nagy a kísértés minden ember számára, hogy csak önmagukkal foglalkozzanak és
így belül üressé, sóbálvánnyá válnak. Ezek a fiatalok azonban önzetlenül, csak azért
tették a jót, mert jót tenni szép. Pusztán elég merésznek kell lennünk ahhoz, hogy
megtegyük ezt a minőségi ugrást. Ezt megelőzi a Jézus Krisztussal való találkozás,
aki felgyújtja bennünk az Isten és a mások iránti szeretetet és megszabadít bennünket
saját „énünktől”. A pápa Afrikában is találkozott ezzel az önzetlen magatartással
például Teréz Anya nővéreinél, akik az elhagyott, beteg, szegény és szenvedő gyermekek
érdekében fáradoznak.
3. Az Ifjúsági Világnapok harmadik központi eleme az
Oltáriszentség imádása. „Felejthetetlen marad számomra az a pillanat, amikor az Egyesült
Királyságban tett utazásom során a Hyde-parkban tízezrek, főleg fiatalok intenzív
csönddel válaszoltak az Úr jelenlétére a Legszentebb Oltáriszentségben. Ugyanez történt
Zágrábban, majd Madridban. Itt úgy tűnt először, hogy egy fenyegető vihar elmossa
az éjszakai találkozót. Isten valóban mindenütt jelen van, de a feltámadt Krisztus
testi jelenléte valami új: a feltámadt Krisztus eljön közénk. Az adoráció mindenekelőtt
a hit aktusa. Isten nem a világegyetem eredetének egyfajta lehetséges vagy nem lehetséges
hipotézise. Isten létezik, és ha jelen van, meghajlok előtte. A feltámadt Krisztusban
jelen van az emberré lett Isten, aki szenvedett értünk, mert szeret bennünket.
4. Az
Ifjúsági Világnapok másik fontos eleme a bűnbánat szentségének jelenléte. Ezzel elismerjük,
hogy szüntelenül szükségünk van a megbocsátásra, ami felelősséget jelent. Az ember
képes a szeretetre és arra, hogy válaszoljon Istennek a hitben, mivel a Teremtőtől
származik. Ugyanakkor az eredeti bűn révén képes a szeretettel ellenétes irányzatokra
is, mint az önzés, az önmagába zárkózás, a rossz. Alázattal tehát mindig bocsánatot
kell kérnünk Istentől, hogy megtisztuljunk és felébresszük magunkban a Teremtő pozitív
erejét.
5. Végül nem hanyagolhatjuk el az Ifjúsági Világnapok spiritualitásának
örömét. Honnan származik ez az öröm? Mi a magyarázata? Valószínűleg számos tényező
hat együtt. A legdöntőbb azonban a hit bizonyossága: szeretnek és elfogadnak engem.
A pápa idézte a német katolikus filozófus, Josef Pieper szavait, miszerint az ember
csak akkor fogadja el önmagát, ha mások elfogadják őt. Akit nem szeretnek, az önmagát
sem tudja szeretni. Az emberek részéről történő befogadás azonban mindig törékeny.
Végső fokon feltétlen befogadásra van szükségünk. Csak ha megbizonyosodom arról, hogy
Isten elfogad engem, akkor tudom véglegesen: jó, hogy én létezem.
Ahol megfogyatkozik
az az érzés, hogy Isten befogadja és szereti az embereket, ott nincs válasz arra a
kérdésre, hogy van-e értelme az életnek. Az emberi létre vonatkozó kétely leküzdhetetlenné
válik. Ahol az Isten iránti kétely uralkodik, elkerülhetetlenül felmerül az emberi
létet megkérdőjelező kétség is. Ma ennek a kételynek a terjedését látjuk az öröm hiányában,
a belső szomorúságban, amely olyan sok ember arcán olvasható. Csak a hit adhat bizonyságot
arról, hogy jó léteznem. Ez az egyik csodálatos tapasztalata az Ifjúsági Világnapoknak
– mondta beszédében a Szentatya.
Hálát adott Istennek az Assisi találkozóért,
amely a barátság és a kölcsönös tisztelet jegyében zajlott a különféle vallási képviselők
és az igazságot keresők között. XVI. Benedek pápa a Római Kúriához intézett beszéde
végén mindnyájuknak áldott Karácsonyt kívánt, azt az örömet, amelyet Isten Fia megtestesülésével
akart adni az embereknek.