A holland püspökök igazságot kívánnak szolgáltatni a szexuális visszaélések áldozatainak

Szégyen és fájdalom: ezeket az érzelmeket fejezik ki a holland főpásztorok és a holland szerzetesi konferencia vezetői közleményükben december 16-án. A katolikus egyház által 1945 és 2010 között kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaéléseket vizsgáló bizottság („Deetman bizottság”) ugyanis ezen a napon tette közzé zárójelentését. A főpásztorok és szerzetesi elöljárók elismerik az erőszak elkövetőinek bűnösségét és azt is, hogy az egyházi hatóságok nem jártak el megfelelő módon az áldozatok érdekében, akiktől most bocsánatot kérnek. Mély sajnálatuknak adnak hangot és elkötelezik magukat, hogy igazságot szolgáltatnak az áldozatoknak és támogatják őket gyógyulási folyamatukban. Ezen dolgozik az az újonnan felállított bizottság, amelyhez a panaszokkal lehet fordulni, és ezt szolgálja a kártérítési szabályzat. Szükséges lesz azonban egyéb segélynyújtási kezdeményezésekre is – írják a holland helyi egyház vezetői.

A vizsgáló bizottság zárójelentéséből kiderül, hogy az egyházban nem esett szó a szexuális visszaélésekről. Az egyház elkötelezi magát, hogy világos magatartási formákat dolgoz ki, valamint nagyobb súlyt helyez a megelőző programokra a papképzésben. A püspökök és a szerzetesek továbbá elismerik, hogy nem csak a gyermekeknek, hanem a szülőknek is rettenetes szenvedést okoztak, akik bizalommal fordultak az egyházi intézetek, a papok és a szerzetesek felé. Most tőlük is őszintén bocsánatot kérnek. Végül ismételten erőteljesen elítélik a szexuális visszaélés minden formáját, mivel merő ellentétben áll a személy méltóságával és az evangéliummal. Ez a fajta visszaélés mindig elítélendő és soha nem lehet helye az egyházban. A jövőt illetően tehát semmi kétség: ha felmerül a visszaélés gyanúja, a holland helyi egyház a kánonjognak és az igazságszolgáltatásnak megfelelően megteszi a szükséges lépéseket, tiszteletben tartva a holland törvényeket.

A holland püspöki konferencia és a szerzetesrendek által kifejezett sajnálathoz és szégyenérzethez csatlakozik Adrianus Johannes Simonis bíboros, Utrecht nyugalmazott érseke, aki jegyzékben kér bocsánatot az áldozatoktól. „Ami az egyházi vezetést illeti, bizonyos számú esetekben az én felelősségem idején sem jártak el megfelelően. Végtelenül sajnálom” – írja a bíboros. Jegyzékében utal arra a 2010 márciusában adott interjújára, amelyben nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy a holland püspökök tudtak-e az egyházi intézetekben történt visszaélésekről. A jelentésből azonban kiderül, hogy a püspöki konferenciában volt ilyen esetekről szó, de még Simonis bíboros püspöki kinevezése előtt.

A bíboros továbbá engedélyezte olyan személyek pappá szentelését vagy lelkipásztori tevékenységét, akik előzőleg már elkövettek visszaéléseket. A bíboros mélyen csalódott ezekben a személyekben, ugyanakkor felteszi magának a kérdést, hogy nem volt-e olykor túlságosan jóhiszemű? Simonis bíboros készen áll arra, hogy felkínálja szolgálatait a holland püspököknek, hogy véglegesen túljussanak a helyi egyház életének ezen a sötét korszakán. „Imádkozom Istenhez, hogy a vizsgálat járuljon hozzá az áldozatok meggyógyulásához és késztesse az egyháziakat a belső megtisztulásra” – zárja jegyzékét Adrianus Johannes Simonis holland bíboros, Utrecht nyugalmazott érseke.

(vm)