Már hó szitál
a fenyvesek között és korán beálló esték fénye ég, oly mély csend s én úgy készülődöm ujjongó
szívvel Istenem, feléd.
Most én megyek, Te jártál már a földön. Ó, hány
karácsonyt játszottam neked! Amim csak volt, a két kezedbe tettem: egymás után
egy hosszú életet.
Mondd, vársz reám? Olyan remegve kérdem s oly boldogan,
mint szentestén kölyök. Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed Csitt! Angyal
jár a zárt ajtók mögött.