2011-11-30 16:32:45

A keresztények az imán keresztül tegyenek tanúságot az Isten elől elzárkózó mai világnak – a Szentatya katekézise a szerdai általános pápai kihallgatáson


November 30-án, szerdán, Szent András apostol ünnepén a pápa a VI. Pál teremben tartotta meg az általános kihallgatást a világ minden részéből érkezett mintegy 6 ezer zarándok számára. Katekézisében a pápa folytatta az imáról szóló megfontolásait. Az előző alkalmakkor néhány példán keresztül az Ószövetség népének imájáról elmélkedett. Ezen a szerdán új sorozatot kezdett arról, hogy miként imádkozott Jézus. A pápa szavai szerint az ima áthaladt Jézus egész életívén, egy búvópatakhoz hasonlóan, amely felfrissíti a létet, a kapcsolatokat, a tetteket és amely az Atya örök terve szerint fokozatosan elvezeti őt önmaga teljes feláldozásáig.

Az imádság útvonalának egyik jelentős pillanata a Jordán folyóban történt megkeresztelkedés. Lukács feljegyzése szerint, Jézus, miután megkeresztelkedett Keresztelő Szent János kezéből, hosszú imádságba mélyedt. Éppen ez az „imában lenni”, párbeszédben az Atyával világítja meg az egybegyűlt néppel együtt átélt eseményt. Keresztelő Szent János valóban új dolog hordozója volt: a vízzel való megkeresztelkedés döntő fordulatot jelentett, elszakadást a bűnös élettől és egy új élet kezdetét. Jézus is elfogadja ezt a meghívást, a Jordán folyó mentén várakozó bűnösök közé vegyül. Amint az első keresztények, ma mi is feltesszük a kérdést: miért vállalja Jézus önszántából a bűnbánat és a megtérés keresztségét. Jézusnak nincsenek megvallani való bűnei, nincs szüksége megtérésre. A csodálkozó Keresztelő Szent Jánosnak ezt mondja: „Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami méltányos”, (igazságos). A szó igazi értelme a biblia világában az, hogy teljesen elfogadjuk Isten akaratát.

Amikor tehát a bűn nélkül való Jézus lemegy a Jordán partjára, közellétét fejezi ki azokkal, akik elismerik bűneiket és elhatározzák, hogy megváltoztatják életük irányát. Jézus ezáltal azt akarja közölni, hogy ő is Isten Népéhez tartozik, hogy ő is elindul az Isten akarata szerinti életúton. Ezzel a tettével előrevetíti a keresztet, megkezdi nyilvános működését és felveszi vállára az emberiség bűnének minden terhét. Amikor pedig imába mélyed azt a bensőséges kapcsolatot mutatja meg, amely a Mennyei Atyához fűzi. Az égből hangzó szózat – „Te vagy az én szeretett Fiam” - már a húsvéti titokra, a keresztáldozatra és a feltámadásra utal.

Jézus imádságának hátterében ott találjuk az ő egész életét, a vallási hagyományokhoz erősen kötődő családját. Körülbelül 30 évről van szó, amelyet Jézus a hétköznapok rejtettségében töltött. Jézusnak a hagyományokban és a család életvitelében gyökerező bensőséges imája, amellyel az Atya Istenhez fordul, hosszú megszokásra utal. Ezt mutatják a 12 éves Jézus szüleinek mondott szavai, amikor a templomban rátaláltak. „Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?” Jézus nem először imádkozik, amikor a Jordán folyó vizéből kilép. Folytatja megszokott kapcsolatát az Atyával és ebben a bensőséges együttlétben valósul meg a názáreti rejtett életből való átmenet nyilvános működése felé.

Jézus tanítása az imáról a názáreti családban elsajátított szokásokból származik, ám igazi gyökere abban rejlik, hogy ő Isten Fia és kapcsolata az Atyával teljesen egyedülálló. Az imádság átfogja napjainak és működésének minden szakaszát. Az evangéliumokból világosan kitűnik az is, hogy Jézus sokszor az éjszaka egy részét imában töltötte.

Az imádkozó Jézusra gondolva fel kell tennünk magunknak is a kérdést: mi hogyan imádkozunk? Mennyi időt szentelünk az Atyával való kapcsolatnak? A pápa „Verbum Domini” Apostoli Buzdításának szavai nyomán javasolta többek között a Szentírás imádságos olvasását. Hallgatni, elmélkedni, csöndben lenni az Úr színe előtt, egyfajta művészet, amelyet az állandó gyakorláson keresztül tanulunk meg. Az imádságban fontos szerepet kap a folytonosság és a kitartás. A keresztények egyik hivatása ma az, hogy tanúbizonyságot tesznek az ima erejéről, azért is, mert a mai világ annyira bezárkózik az isteni horizont és a reménység előtt. A Jézussal való bensőséges barátságban, Őbenne és Ővele élve, a mi hűséges és kitartó imádságunkkal ablakokat nyitunk Isten felé. Szoktassuk tehát magunkat a töretlen és bizakodó imádságra, amely Jézus tanítása szerint megvilágítja egész életünket. Könyörögjünk, hogy minden ember találkozzon az Úr Jézussal, aki az élet világossága. A Szentatya ezekkel a gondolatokkal zárta katekézisét a szerdai általános kihallgatáson.

(ik)







All the contents on this site are copyrighted ©.