Jezsuiták a diktatúrában – P. Szabó Ferenc SJ könyvismertetése
November 17-én mutatták be Budapesten a jezsuiták Horánszky utcai Párbeszéd Házában
Bánkuti Gábor történész munkáját a kommunista diktatúra alatt koncepciós perekkel
elítélt és bebörtönzött jezsuitákról. A jórészt önálló levéltári kutatások alapján
megírt mű (eredetileg doktori disszertáció) forrásmunkául szolgálhat a kommunista
idők magyarországi egyháztörténete tárgyilagos megírásához.
1945 és 1965 között
a magyar jezsuita rendtartomány 67 tagja – a hazai tagozat közel negyede – összességében
közel 280 évet töltött börtönben vagy internálásban: több mint ezer évre ítélték őket.
A történész a túlélés lehetőségeit vizsgálja a jezsuita rend második világháború utáni
sorsfordulóinak tükrében. Több dimenzióban dolgozza fel témáját: politikai, egyházpolitikai,
kultúrtörténeti és egyéni sorsokat formáló történet ez.
Érdekes tájékoztatást
olvashatunk az állampárt (a Magyar Dolgozók Pártja) egyházpolitikájáról, különös tekintettel
a szerzetesrendekre. A szerző a marxista ideológia felépítmény-elméletére utalva írja:
„Az illegális szférába utalt rendek vitalitása alapjában kérdőjelezte meg
a marxista dogmát, amely szerint: ha az emberek létfeltételei, társadalmi viszonyai
megváltoznak, akkor képzeteiknek, fogalmaiknak, nézeteiknek, végső soron öntudatuknak
is meg kell változnia. Hogy világmagyarázatát kizárólagos érvényre juttassa, a kommunista
párt a ’világnézeti harccal’ kapcsolatos kérdéseket a gyakorlati politika terrénumába
utalta.
Az egyházi-pasztorális tevékenységet büntetőjogi-politikai kategóriákba
transzferálta. (…) A jezsuitákkal kapcsolatos ügyekben nyomozó hatóságként kivétel
nélkül a politikai rendőrség járt el. (…) Az egyházpolitika referenciaközpontjait
a pártvezetőség határozatai jelölték ki. (…) Az államvédelem a jezsuita rendet konkurens
szolgálatnak, vatikáni irányítás alapján működő kémszervezetnek tekintette.” (200)
Bánkuti Gábor kötete elején bemutatja a Loyolai Szent Ignác által alapított
Jézus Társaságát, majd vázolja a jezsuita rend magyarországi történetét, különös tekintettel
a rendtartomány 1945-ös helyzetére, amikor elkezdődtek az eljárások egyes jezsuiták
ellen. Részletezi a Tüll Alajos és Csávossy Elemér tartományfőnöksége alatt kezdődő
üldöztetést (fiatalok külföldre szöktetése, koncepciós perek 1945 és 1953 között).
Beszámol a Pálos Antal tartományfőnöksége alatti szétszóratásról, az itthon
maradt fiatalok kiképzéséről, majd Pálos Antal peréről, végül az 1960-as évek némileg
megváltozott kommunista egyházpolitikája időszakában Rózsa Elemér és Társai peréről.
A hősies helytállás és a leleményes alkalmazkodás dokumentumait vehetjük kezünkbe.
Bánkuti megmutatja, milyen áldozatot követelt a rendalapító örökségéhez való hűség
a kommunista diktatúra időszakában, miként őrizte meg a magyar rendtartomány identitását
a kemény üldöztetés alatt. De a rendtagok példát mutatnak a rendkívüli helyzethez
való alkalmazkodásra is. A jezsuiták elleni koncepciós perek aktáinak feldolgozásával
Bánkuti Gábor fiatal történész megvilágítja a visszáját az üldözött jezsuiták személyes
vallomásainak, amelyeket korábban már a magyar provincia közzétett „Anima Una”- könyvsorozatában.
Bánkuti Gábor: Jezsuiták a diktatúrában. A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
története 1945-1965. L’Harmattan – Állambiztonsági Levéltár -JTMR, Bp. 2011. 271.old.
2900 Ft.