„Afrika elkötelezettsége Krisztusért” – XVI. Benedek pápa szinódus utáni apostoli buzdításának rövid összefoglalója

A dokumentum magába foglalja a 2009-es Afrikával foglalkozó második különleges püspöki szinódus végkövetkeztetéseit, témája pedig a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke. Célja, hogy megjelölje Afrika új evangelizációjának és a helyi egyház lelkipásztori tervének programját az elkövetkező évtizedekre. A Buzdítás két fő részre oszlik, bevezetővel kezdődik és végkövetkeztetéssel zárul. XVI. Benedek pápa november 19-én, a benini Oudiahban írta alá, majd november 20-án, vasárnap délelőtt, ünnepélyes szentmise keretében Cotonouban nyújtotta át Afrika püspökeinek a földrész minden katolikusának szóló buzdítását.

A pápa utal a kontinens anyagi, kulturális és spirituális gazdagságára, majd azokra a drámai kihívásokra, amelyekkel a lakosságnak szembe kell néznie az egészségügy, a politika, a gazdasági és társadalmi élet, a környezetvédelem területén. A buzdítás vezérfonala azonban a remény. A Szentatya Afrikát az egész emberiség számára nagy jelentőségű „spirituális tüdőnek” nevezi.

A Buzdítás első része főleg az isteni igazságszolgáltatás témájával foglalkozik, amely sokkal tágabb az emberinél, mivel az önátadó szeretetre épül. Ennek az alapelvnek az értelmében szükség van a megtisztulásra és a megbocsátásra. Azonban a bűntények elkövetőit a megbocsátás ellenére azonosítani kell és felelősségre kell őket vonni, megakadályozva ezáltal, hogy megismételhessék tetteiket.

A család váljon egyre inkább „családegyházzá”. Óvják meg a házasság torz felfogásaitól, a könnyű válásoktól, az anyaság lekicsinylésétől.

Tartsák tiszteletben a gyermekeket és az időseket, minden keresztény küzdjön a nőket érintő erőszak ellen. Az életet a maga teljességében kell védelmezni, ezért az egyház nemet mond a halálbüntetésre, az abortuszra, a kábítószerre, az alkoholizmusra, az írástudatlanságra, amely egyenlő a szociális halállal. Az egyház élen jár az olyan járványos betegségek elleni küzdelemben, mint a malária, a tüdőbaj, az AIDS. Ez utóbbi elsősorban etikai választ igényel, amelynek része a szexuális önmegtartóztatáson alapuló hatékony megelőzés, a szexuális promiszkuitás visszautasítása, a házastársi hűség.

Az államoknak is eleget kell tenniük a rájuk váró feladatoknak. Az Apostoli Buzdítás emlékeztet rá, hogy Afrikának szüksége van olyan kormányokra, amelyek tiszteletben tartják az alkotmányt és biztosítják a szabad választásokat. A közigazgatás legyen átlátható és korrupciómentes, az ország erőforrásait a közjó érdekében használják fel, kísérjék figyelemmel a migrációs jelenségeket, amelyek oka gyakran a szegénység, és amelyek a részvét és a szolidaritás helyett olykor az idegen- és fajgyűlölet reakcióját váltják ki. Fontos tehát a szolidaritás globalizációja, amely magába foglalja az ingyenesség alapelvét – olvassuk Benedek pápa szinódus utáni apostoli buzdításában.

Alapvető továbbá a párbeszéd, egyrészt ökumenikus szinten, mivel a megosztott kereszténység botrányt kelt, másrészt a vallások között. A dokumentum ismételten leszögezi a kereszténységhez hasonlóan monoteista iszlám vallás nagyrabecsülését, a vallás- és lelkiismereti szabadság tiszteletben tartását.

Az afrikai hagyományos vallásokban szintén számos érték megfelel az evangéliumnak. Az eszmék helyes megkülönböztetésére van szükség azonban ahhoz, hogy kerüljék a szinkretizmust. A pápa felhívja továbbá a figyelmet a szekták terjedésére, valamint a varázslás, a mágia szerepének újbóli megnövekedésére.

A dokumentum második részében Benedek pápa közvetlenül azokhoz fordul, akik az apostolkodásban kötelezték el magukat, azaz a püspökökhöz, papokhoz, szeminaristákhoz és az Istennek szentelt személyekhez. Mindnyájukat emlékezteti a Péter utódával való egység és a kölcsönös szeretetközösség alapelvére. Fontos, hogy törekedjenek az életszentségre a cölibátusban, az anyagi javaktól való elszakadásban. Utasítsák el a nacionalizmusokat, a törzsi szemléletet. Szükség van a papság szüntelen képzésére, a tanúságtételre, az Istennek való teljes önátadásra, a testvérek szolgálatára. A világi híveket XVI. Benedek arra buzdítja, hogy éljenek példaadó keresztény családi életet, mutassák meg, hogy a munka, a létfenntartás eszköze, elsősorban a személyes önmegvalósítás és mások szolgálatának a helye.

Központi helyet foglal el az oktatás, az egészségügy és a tömegtájékoztatás kihívása is. A katolikus iskolák és egyetemek a társadalomban szőjék a béke és az összhang szálait, keressék az emberi mértéket felülmúló Igazságot. Az egyház egészségügyi intézményei küzdjenek a betegségek ellen, de legyenek hűségesek az életvédő etikai tanításokhoz. Növeljék a katolikus tömegtájékoztatási eszközök számát és fordítsanak nagy gondot munkájuk megszervezésére, hiszen az evangelizáció, valamint az igazságosság és a béke előmozdításának fontos eszközeit képviselik.

A szinódus utáni apostoli buzdítás egy teljes fejezetet szentel az evangelizáció kérdésének. Ez egyrészt „ad gentes” misszió, vagyis azoknak a személyeknek az evangelizálása, akik még nem hallották Krisztus üdvözítő jó hírét, továbbá mint új evangelizáció. Ez utóbbi azok felé irányul, akik felhagytak keresztény vallásuk gyakorlásával és az afrikai kontinensen túl, vonatkozik a legszekularizáltabb országokra.

A pápa végül néhány javaslatot tesz a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke előmozdítására: mélyítsék el jobban a szentírást „lectio divina” tartásával, fokozzák a bibliai apostolkodást, hirdessenek meg egy kontinentális Eucharisztikus kongresszust, minden afrikai országban évente szenteljenek egy napot vagy egy hetet a kiengesztelődésnek, az egész földrészen hirdessék meg a kiengesztelődés évét, növeljék az afrikai szentek sorát, akik az igazságosság példaképei és a béke apostolai.

A szinódus utáni buzdítás utolsó lapjain a pápa Mária közbenjárását kéri: segítse a földrész evangelizációját, hogy Afrika helyi egyháza az emberiség egyik „spirituális tüdejévé” válhasson.

(vm)