„Isten ereje működött Szent Márton személyén keresztül” – Erdő Péter bíboros homíliája Kismartonban, Burgenland védőszentjének ünnepén – Varga János atya tudósítása

November 11-én Kismartonban Szent Márton ünnepének díszvendége Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek volt. Délelőtt 10 órakor kezdődött a főpapi szentmise a székesegyházban. Magyarország prímásával Ägidius J. Zsifkovics jelenlegi és Paul Iby ny. kismartoni püspök, valamint nagyszámú papság koncelebrált. Zsifkovics püspök köszöntőjében négy nyelven is szólt: németül, magyarul, horvátul és roma nyelven.

Erdő Péter bíboros úr homíliájában Szent Mártonról, mint keresztényről, mint européerről, és mint szentről beszélt. Kiemelte, hogy Márton 12 éves gyermekként maga döntött a keresztség felvétele mellett és a katekumenátus volt számára az első tanúságtétel ideje. Később „szervezői képességét, mint püspök az egyház javára fordította, s evvel támogatta a kultúrát. Gondosan és szenvedélyesen figyelt az igaz hitre és az egyház szeretetére.
Egy olyan korban, amikor a klérus egy része a társadalom előkelőihez tartozott Márton tudatosan igen egyszerűen élt, amiért sok kritikát kapott. Ő azonban kortársait és hivatali társait korrekt módon és a kollegialitás nagyra értékelésével fogadta el – fogalmazott német nyelvű beszédében a magyar főpásztor.

„Márton volt a legelső, akiről tudjuk, hogy szentként tisztelték, bár nem volt vértanú. Szenvedélyes szeretete, nyitottsága a szegények, a rászorulók iránt olyasvalami volt, ami feltűnt kortársainak. Isten ereje működött a személyén keresztül, és ez az az erő, amelyre mindannyiunknak szüksége van, ha tanúságot akarunk tenni hitünkről, ha megvilágosodott emberek akarunk lenni, ha értékekre alapuló Európát akarunk magunk körül látni és építeni. Kérjük Szent Márton közbenjárását, hogy olyan kultúrát tudjunk építeni, amely értékeken alapszik és a hit táplálja” - fejezte be szentbeszédét Erdő Péter.
Délután a kismartoni gazdasági kamara épületében került sor a Márton-napi ünnepi akadémia hagyományos találkozójára. Ennek két súlyponti témája volt: Erdő Péter bíboros úr előadása: „A plébánia, mint változásban lévő intézmény- jogi és lelkipásztori szempontok” címmel valamint az Önkéntesség éve kapcsán az önkéntesek szerepvállalásával kapcsolatos tanúságtételek.

Erdő Péter bíboros úr előadásában történelmi léptékű áttekintést adott a plébániák működésének jogi hátteréről és mai aspektusairól. A jelenkori részről szólva kiemelte: „Ideális esetben a plébános koordinálja a különféle lelkiségi mozgalmak tevékenységét. Gyakran előfordul, hogy ezek a lelkiségi mozgalmak képviselőiken keresztül a plébániai képviselőtestületben is bent vannak. Ezáltal gyakran az egész plébániai közösség egy nagyobb lelki mélységet él meg. Ezek a csoportok elkerülik továbbá az izolálódást, ami egyébként egy valódi veszély lehet.

Összefoglalóan elmondhatjuk - fogalmazott Erdő Péter bíboros – a plébánia ma is nagyon fontos egysége a részegyháznak, pap általi vezetése pedig a lényegéhez tartozik. Dinamikus aktivitása a világiak, különösen az önkéntesek önzetlen és kompetens részvétele nélkül elképzelhetetlen. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki meggyőződéses hitét ilyen tevékenységek által fejezi ki és így a plébániai közösségeket Isten segítsége által élettel töltik meg” – mondta befejezésül bíboros úr.

Sokszínűek és érdekesek voltak a rövid tanúságtételek, amelyeknek már a címe is beszédes volt: A képviselőtestület ma, Öröm, hogy segíthetünk, Önkéntesen, szeretetből tevékenykedni, Miért veszek részt az egyház munkájában? Bemutatkozott egy fiatalok által kisdiákoknak szervezett önkéntes és kötetlen tanulószobai kezdeményezés és a St. Margarethenben (Szentmargitbányán) hagyományosan előadásra kerülő passiójáték mintegy 600 önkéntest foglalkoztató közössége.

Befejező beszédében Ägidius J. Zsifkovics újra, magyar nyelven is megköszönte Őeminenciája részvételét, kiemelve, hogy hálásan emlékezik arra az időre, amikor Erdő Péter Rómában tanára és témavezetője volt. A kismartoni püspök hangsúlyozta: „Burgenland védőszentjének ünnepe nem egyszerűen visszatekintés, hanem választ ad a jelen számos sürgető és fontos kérdésére. Márton lelki ember volt, mindent elutasított, ami akadályt jelentett volna az Isten felé vezető úton. Ugyanakkor szociálisan is érzékeny ember volt, békességteremtő, hídverő személyiség, aki mindig az egységen és a kiengesztelődésen fáradozott.”

Az osztrák főpásztor így folytatta: „sokan vannak Burgenlandban, akik Szent Márton szellemében hozzájárultak és hozzájárulnak az ország újra felépítéséhez és modernizálásához. Így Burgenland Ausztria és Európa példamutató régiójává vált amennyiben megvalósította a különféle népcsoportok, vallások, nyelvek és kultúrák harmonikus együttélését. Mindez nem lenne lehetséges, ha plébániáinkon nem lennének olyan emberek, akik – mint Szent Márton - : mély meggyőződésből, nagy erőkkel, Isten és az emberek iránti szeretetből együttműködve, olyan sok jót tesznek a közjóért, építik az Egyházat és a társadalmat.” – fogalmazott Zsifkovics püspök.

Az önkéntesség évében köszönetet mondott az egyházmegye önkénteseinek, akik annyit tesznek a közjóért - bármely területen dolgozzanak is: a hitterjesztésben, a liturgiában, vagy a caritasban -, azért, hogy a hit, élő maradjon és tettekben valósuljon meg.

„Kívánom, hogy a plébániákon, a képviselőtestületekben mind több olyan férfi, nő és fiatal legyen, akik lelki emberek, szociálisan érzékenyek, békességszerzők, mint Szent Márton és így tanúságot tudnak tenni Istenről ebben a világban. Az Egyháznak és a társadalomnak – jobban, mint valaha - olyan keresztényekre van szüksége, mint Márton.” – mondotta a kismartoni püspök.

Este 5 órára újra megtelt a Szent Márton székesegyház. A Kismartoni Egyházmegye ünnepe vesperással fejeződött be. Az ünnepélyes esti dicséret keretében a kanonokok közé iktatták Pál Lászlót a magyar és Stefan Vukitsot a horvát népcsoport püspöki helynökét. A zsolozsma végére ért a dómhoz az a fáklyás felvonulás, amelyet gyermekek számára tartottak. Befejezésként a fiatalok egy csoportja Szent Márton életéből adott elő egy rövid jelenetet.

Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektora