A papok éljenek Krisztussal egységben ne pedig az érvényesülést keressék - a Szentatya szavai a pápai egyetemek vesperásán

XVI. Benedek pénteken délután a Szent Péter bazilikában vesperással nyitotta meg a római pápai egyetemek akadémiai évét. A szertartáson Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció prefektusa köszöntötte a Szentatyát az egybegyűltek nevében. Jelen voltak a kongregáció más vezetői, a pápai fakultások rektorai, professzorai és hallgatók sokasága.

A Szentatya homíliájában a pápai egyetemek „nagy közösségének” nevezte az évnyitó alkalmából egybegyűlteket és örömét fejezte ki, hogy együtt mondják el az esti imádságot. Papnak lenni azt jelenti, hogy összhangban vagyunk Krisztussal, hogy példamutatóan szolgáljuk az élet nagy ügyét – mondta a Szentatya. Az Úr Jézus hívó szava hatalmas ajándék, amelyre választ kell adnunk, akkor is, ha ez olykor nem egyezik meg az önmegvalósításunkkal kapcsolatos elképzelésnek. A papi élettel kapcsolatban a Szentatya három feltételt jelölt meg: együttműködés Jézussal Isten Országának hirdetésében, a lelkipásztori munka ingyenessége és végül a szolgálatra való készség.

A papi elhivatottság magában foglalja a Jézussal való találkozást, azt, hogy átérezzük Jézus varázslatát, hogy megérintenek minket szavai, cselekedetei és az Ő személye. A hívás azt jelenti, hogy a lárma zűrzavara között is világosan felismerjük az Ő hangját. Olyan ez, mint amikor ráébredünk a Jézusból áradó Jóság és a Szeretet kisugárzására, amely teljesen elborít bennünket, amikor egyedül arra vágyunk, hogy Benne maradjunk és hirdessük a világnak evangéliumát. Ugyanaz az érzés van bennünk, mint az emmauszi tanítványokban. A hiteles pap az, aki engedi, hogy Krisztus magához vonzza, aki képes megmaradni benne, aki Jézus bensőséges barátja, hogy ezáltal minden úgy teljesedjék be, amint az Istennek tetszik, nagy belső szabadsággal és a szív mélységes örömével.

A Szentatya ugyanakkor kiemelte: a papság nem szégyellni való személyes érdekekre, vagy sajátságos kiváltságokra szól. Ajándék, amelyet elfogadunk és amelyre választ adunk, ám nem saját, hanem Isten tervei szerint. Nem szabad ugyanis elfeledkezünk arról, hogy a szentelés szentségén keresztül jutunk el a papságra, arra, hogy attól kezdve Isten működjék bennünk Soha ne feledjük el, hogy papi szolgálatunk során az egyetlen jogos felemelkedés nem az, ha sikerekre törekszünk, hanem az, hogy osztozunk Krisztus keresztjében.

A Szentatya emlékeztetett arra is, hogy a papok kiszolgáltatói az üdvösség misztériumainak, a szentségeknek, amelyet nem kényük-kedvük szerint osztogatnak. A papok Isten Népének alázatos szívű szolgái, akik gondját viselik a nyájnak, hűségesen bemutatják a liturgiát és mindenkor szerető figyelmet tanúsítanak a testvérek iránt.

A Szentatya felidézte még, hogy éppen 70 évvel ezelőtt Borromeo Szent Károly emléknapján létesítette XII. Piusz pápa „Cum Nobis” k. motu proprio közzétételével a Papi Hivatások Pápai Művét, 60 évvel ezelőtt pedig a Szentszék hivatalosan elismerte a papi hivatások ápolására a Serra International lelkiségi mozgalmat.

A Szentatya végül a római pápai egyetemek vesperásán mondott homíliáját ezekkel a gondolatokkal zárta: „Kedves barátaim, éljétek az Úrral egységben a papságra való felkészülésnek ebben az időszakában. Értékes ajándék ez, amelyet az Úrtól kaptatok, főként itt Rómában, ahol egészen különös módon szívjátok magatokba az egyház katolikusságát. Borromeo Szent Károly közbenjárása nyerje el számotokra a kitartás kegyelmét. A Szent Szűz, a Bölcsesség Széke oltalma alatt legyen számotokra gyümölcsöző ez az új tanév a római pápai egyetemeken.

(ik)