„Készülődés az Úrjövetre” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 32. vasárnapra

Az egyházi év három utolsó vasárnapján Máté evangéliumának 25. fejezetéből olvassuk a perikópákat. A mostani vasárnapon olvasott példabeszéd a tíz szűzről, a következő a talentumokról, az utolsó vasárnapi evangélium pedig az utolsó ítéletről szól. Az alapgondolat: készülődjünk a végső számonkérésre, virrasszunk, mert nem tudjuk sem a napot, sem az órát, amely biztosan eljön, és akkor az Emberfia ítéletet tart: bekövetkezik a nagy szétválasztás, a konkoly kirostálása. A Bíró a szerint ítél meg bennünket, hogy mit tettünk egynek a legkisebbek közül, vagyis a felebaráti szeretet alapján.

A tíz szűz várja a Vőlegényt, aki késik. Jézus maga alkalmazta a „vőlegény” hasonlatot nyilvános működése során: ő maga a Vőlegény, amíg tanítványaival volt, nem kellett böjtölnie a násznépnek. Aztán elvétetett a Vőlegény: most már a feltámadott Lelke élteti az ő művét folytató egyházat. Most tehát a földön vándorló, a végleges Isten országa felé tartó Egyház idejét éljük. Az első keresztények közelinek vélték az úrjövetet, a parúziát. De Szent Pál már figyelmezteti a tesszaloniki híveket, akik tévesen úgy vélték, hogy Krisztus eljövetele a küszöbön áll: ne várják tétlenül az Urat; - aki nem dolgozik, ne is egyék! (2Tessz 3, 11) Pál beszél ugyan Krisztus második eljövetelének előjeleiről, buzdít az éberségre és az állhatatosságra, de azt hangsúlyozza Jézus tanítása nyomán, hogy nem tudjuk sem a napot, sem az órát. A mai keresztény hívő nem hiszékeny, nem ad hitelt egyes szekták hamis prófétáinak, akik pontosan megjövendölik a világ végét, és amikor nem következik be, ismételten későbbre tolják az időpontot…

Az ószövetségi próféták gyakran jövendöltek a fenyegető ítéletről, amely Isten hűtlen népére vonatkozott, Jahve elrémisztő Napjára. A Jézus korabeli zsidóságban az Isten végső ítéletének várása általános volt: Keresztelő János is az eljövendő isteni Haraggal fenyegeti hallgatóit, amikor bűnbánatot hirdet és keresztel. Jézus eljövetelével az ítélet már megkezdődik: aki nem hisz Benne, a világ Világosságában, az sötétségben marad, annak számára nem üdvözítő. De a végső ítéletre még várni kell: Isten országa kibontakozóban van a lelkekben, az Egyházban, de a végleges ítélet majd akkor történik meg, amikor az Emberfia, a dicsőséges Krisztus újra eljön. Az apostolok is hirdetik az ítéletet: Isten megállapított egy Napot, hogy megítéljen mindenkit cselekedetei szerint: a hitetleneket, lázadókat, paráznákat… A Titkos jelenések könyve félelmetes freskót fest a végső ítéletről. A végső ítélettől senki sem menekülhet meg a saját érdeméből. De mivel Jézus, Isten Fia maghalt bűneinkért és feltámadt a mi megigazulásunkra, megtörtént a kiengesztelődés Istennek, már a kegyelemben és kegyelemből élünk. Így az ítélet fenyegetése csak a rossz világra, a Gonosz világára és a hozzá csatlakozó, végsőkig gőgösen lázadókra vonatkozik. A hívők Isten irgalmában reménykedve a felebaráti szeretet cselekedeteivel készülnek az Úrjövetre.

Mt 25, 1-13