„Az egyházra tekintsünk úgy, mint szentek közösségére” – a pápa Úrangyala imádsága Mindenszentek ünnepén

November elsején, kedden délben XVI. Benedek pápa dolgozószobája ablakából köszöntötte a Szent Péter téren nagyszámban megjelent híveket. Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében rámutatott: Mindenszentek ünnepe megfelelő alkalom arra, hogy tekintetünket a földi valóságról felemeljük Isten dimenziója felé. Ez az örökkévalóság és az életszentség dimenziója. A mai liturgia arra emlékeztet bennünket, hogy a megszentelődés minden megkeresztelt eredeti hivatása – utalt a pápa a „Lumen gentium” zsinati dokumentum tanítására (vö. Lumen gentium, 40).

Krisztus ugyanis, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt az egyedüli Szent (vö. Jel 15,4), úgy szerette egyházát, mint jegyesét és önmagát adta érte, hogy megszentelje azt (vö Ef 5,25-26). Ezért tehát Isten népének minden tagja arra kapott meghívást, hogy szentté váljon Pál apostol állítása szerint: „Isten akarata ugyanis az, hogy szentekké legyetek” (1Tessz 4,3). Az egyházra ne evilági és törékeny, emberi aspektusa szerint tekintsünk, hanem Krisztus akarata szerint a „szentek közösségeként”.

A Credo-ban megvalljuk, hogy az egyház szent, mivel Krisztus Teste. A szent misztériumokban, elsősorban az Eucharisztiában való részvétel eszköze, valamint a szentek családja, akiknek a oltalmára lettünk bízva megkeresztelkedésünk napján. A mai ünnepen éppen mindenszentek végeláthatatlanul nagy közösségét tiszteljük. A szentek egymástól eltérő élettörténetük révén a megszentelődés különféle útjait jelölik meg számunkra, amelyek egyetlen közös nevezője a következő: kövessük Krisztust és hasonuljunk hozzá, mivel Ő emberi sorsunk legvégső célja. Minden életállapot ugyanis a kegyelem működése, mindannyiunk elkötelezettsége és kitartása révén a megszentelődés útjává válhat.

November másodikán, halottak napján az elhunyt hívekre, szeretteinkre emlékezünk, illetve minden lélekre, akik az élet teljessége felé haladnak, pontosan az égi egyház látóhatárán, amely felé a mai ünnep felemeli tekintetünket.

A keresztény hit kezdetei óta a földön zarándokoló egyház, elismerve a Jézus Krisztus misztikus testével való szeretetközösséget, nagy kegyelettel ápolta a halottak emlékezetét és imádkozott lelki üdvükért. A halottakért mondott imánk tehát nem csak hasznos, hanem szükséges is, mivel nem csak nekik jelenthet segítséget, hanem ezzel egyidejűleg hatékonnyá teszi értünk való közbenjárásukat. A temetőlátogatás, miközben megőrzi a kapcsolatot azokkal, akik szerettek bennünket a földi életben, arra is emlékeztet, hogy mindannyian egy másik, a halálon túli élet felé tartunk.

A földi elválás miatti sírás ne legyen erősebb a feltámadás bizonyosságánál, annál a reménynél, hogy eljutunk az örökkévalóság boldogságába. Ez a beteljesedés nyugodt pillanata, „amelyben az egész átölel minket és mi átöleljük az egészet” (Spe salvi, 12) – idézett XVI. Benedek „Spe salvi” k. enciklikájából. Reményünk tárgya ugyanis az az öröm, amelyet Isten jelenlétében érzünk majd az örökkévalóságban. Jézus ígérte ezt meg tanítványainak, ahogyan János evangéliumában olvashatjuk: „majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek” (Jn 16,22).

A pápa végül Szűz Mária, Mindenszentek Királynője oltalmába ajánlotta a mennyei haza felé tartó zarándokutunkat, az elhunytak lelkéért pedig anyai közbenjárását kérte.

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya anyanyelvükön köszöntötte a nagyobb zarándokcsoportokat. Franciául a nyolc boldogságra utalt, amelyet Jézus az életszentség felé vezető útként jelölt meg. Angolul a pápa Csodálatosan szépnek nevezte Mindenszentek ünnepét, amely hitünk örömét fejezi ki. Németül üdvözölte a Nemzetközi Kolping Szövetség vezetőségi tanácsának tagjait. Lengyel és spanyol köszöntése után olaszul fordult mindazokhoz, akik részt vettek kedden délelőtt a „Szentek Futása” kezdeményezésben. A 10 és fél km-es maratoni-futás, amelyet a „Don Bosco a világban” szalézi alapítvány szervezett, a Szent Péter térről indult 10 órakor és itt is ért véget délben. A csaknem ötezer résztvevő, futásával a kelet-afrikai drámai éhínség mielőbbi leküzdésére kívánta buzdítani a nemzetközi közösséget.

(vm)