Szent Bonifacia Rodriguez de Castro spanyol rendalapító szerzetesnő életútja

1837. június 6-án született a spanyolországi Salamancában, 6 gyermekes mélyen vallásos családban. 15 éves korában meghal édesapja és ekkor, hogy segítse a család megélhetését folytatja apja varrómesteri munkáját. Előbb másoknak dolgozik, majd sikerül saját varrodát létesítenie. Ebben a műhelyben gyűlnek össze Bonifacia barátnői, akik egyfajta lelki vezetőjüknek tekintik a fiatal leányt. A délelőtt szorgos munkában telik, délután pedig a kis csapat együtt imádkozik, főként Máriához és Szent Józsefhez. 1970-ben egy katalán jezsuita érkezik Salamancába, Francisco Butinyá y Hospital atya, aki arra biztatja Bonifaciát, hogy közösen alapítsanak kongregációt a dolgozó nők méltóságának elismertetésére.

1874. január 10-én indul útjára a Szent Józsefről elnevezett társulat, melynek első magvát Bonifácia alkotja édesanyjával és a varroda 5 másik dolgozójával. Ez a munka világába illeszkedő új szellemiségű női kongregáció a szentcsalád szemlélésének jegyében kezdi működését. A nővérek munkát is adnak a szegény és foglalkozást nélkülöző nőknek, hogy ezzel elkerüljék a visszaéléseket az otthon falain kívül dolgozó asszonyoknak. A szerzetesnők nem hordanak habitust, együtt dolgoznak a laikusokkal és közösbe adják keresetüket.

Ez a korszak számára túl újszerű életforma ellenségeskedést vált ki és a helyi egyházi hatóságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy megszüntessék a kongregációt. A jezsuita alapítót eltávolítják, Bonifáciának le kell mondania a vezetésről, ám semmi sem tudja őt elválasztani a nővérektől.

Bonifácia Rodriguez de Castro 1905. augusztus 8-án távozik az élők sorából Zamorában, egy új közösség székhelyén. 2 évvel később a zamorai közösség is egyesül az immár pápai jóváhagyást élvező kongregációval. Ám 1941-ig kell várni ahhoz, hogy elismerjék Bonifáciát, mint alapítót, valamint a kongregáció sajátságos lelki karizmáit, amely a mindennapi élet egyszerűségében egyesítette az imádságot és a munkát.

(ik)