Kadhafi halála elgondolkodtat mindenkit az emberi szenvedés áráról - jegyzék a Szentszék és Líbia kapcsolatáról

42 évnyi egyeduralom után véget ért Líbiában a Kadhafi-korszak: talán nem a legmegfelelőbb módon, de sokak számára előreláthatóan. A tábornokot szülővárosában, Szirtben fogták el, aki a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács szerint belehalt az elfogás során szerzett sérüléseibe.

A Szentszék Sajtóterme a hírt követően jegyzéket tett közzé. Ebben többek között megállapítja: Kadhafi halála egy kemény és elnyomó rendszer megdöntéséért folytatott véres harc túl hosszúra nyúlt és tragikus szakaszát zárja le. Ez a drámai esemény elgondolkodtat minket az emberi szenvedés áráról olyan rendszerek esetében, amelyek nem az emberi személy tiszteletére és méltóságára épülnek. Remélhetőleg a líbiai nép nem kényszerül újabb erőszak elviselésére a megtorlás vagy bosszú szelleme miatt, míg az új kormányzó erők mielőbb hozzáfognak a megbékéléshez és az ország újjáépítéséhez. A nemzetközi közösség feladata pedig az, hogy nagylelkűen támogassa ezt a folyamatot.

A kis katolikus közösség a maga részéről továbbra is önzetlenül felajánlja segítségét a szeretetszolgálat és az egészségügy területén. A Szentszék a nemzetközi kapcsolatok szintjén rendelkezésére álló eszközökkel elkötelezi magát a líbiai nép érdekében, az igazságosság és a béke szellemében. A jegyzék emlékeztet még a diplomáciai kapcsolatok kialakításában bevett gyakorlatra, amelynek értelmében a Szentszék az államokat ismeri el, nem pedig a kormányokat. Ezért nem ismerte el eddig hivatalosan a Szentszék az Átmeneti Nemzeti Tanácsot mint líbiai kormányt. Amint megtörténik a tanács ténylegesen beiktatása Tripoliban, a Szentszék a nemzetközi jognak megfelelően a tanácsot a líbiai nép törvényes képviselőjeként el fogja ismerni.

A Szentszék több ízben fölvette a kapcsolatot az Átmeneti Nemzeti Tanáccsal, és most az új hatóságoknak sikeres újjáépítést kívánt. Az új líbiai vezetés pedig megköszönte a Szentatya humanitárius felhívásait, háláját fejezte ki a helyi egyház segítségéért, amelyet az a kórházakban és a szerzetesnők által működtetett segélyközpontokban nyújtott.

(gá)