Octava Dies – P. Federico Lombardi gondolatai a csönd csodálatos erejéről

Szeptember 29-én tették közzé a következő Tömegkommunikációs Világnap témájával kapcsolatos megfontolásokat. A téma így hangzik: „Az evangelizálás útja a Csönd és az Ige.” Néhány nappal később a pápa calabriai látogatása során felkereste Serra San Bruno-t, a Szent nevéhez fűződő kolostort, hogy a spiritualitás egyik kiváltságos helyszínén együtt imádkozzon a szerzetesekkel. A kolostor perjelének szavai szerint ezen a helyen „évszázadok óta égve tartják az imádság lámpását a csöndben és a rejtettségben.”

A Csönd és az Ige, az ima és az igehirdetés nem áll ellentétben egymással. A csönd ugyanis lényeges előfeltétel ahhoz, hogy befogadjuk és előkészítsük az Ige meghallgatását. Mert az ige, a szó csengése akkor lesz igazán jelentős, amikor váltakozik a csönddel.

A ma embere állandó zajban él, akár fizikai, akár mentális zajról legyen szó. Éppen emiatt a monachusok életformája ámulatot és egyfajta tisztelettel teli félelmet kelt benne, nosztalgiával gondol arra, hogy egykor az élet ritmusa és egyensúlya mennyire más volt. Szinte mindenki megérzi csönd varázsát és ha homályosan is, de felfogja mennyire lényeges, hogy legyen olyan hely, ahol a hallgatás nem egyenlő a semmi ürességével, hanem ahol választ kapunk a lélek szusszanására, ahol meghalljuk az égi szférák nesztelen forgását és a végén Isten jelenlétének könnyed szellőjét. Calabriai útja során a Szentatya ezt így fogalmazta meg: „Ez voltaképpen a legreálisabb Valóság, amely túlmutat az érzékelhető dimenzión.”

Amikor azon tűnődünk, hogy miként adjunk ösztönzést az új evangelizációnak, ne feledjük el, hogy csak akkor lehet hatásos, ha a meghallgatásból fakad, amelynek előfeltétele pedig a csönd, azaz Isten életének igazi teljessége. A szerzetesek rejtett életformája, akik Istenben közel érzik magukat minden emberhez, főként azokhoz, akik küzdenek és szenvednek, elkísér és vigasztal bennünket – idézte végül Lombardi atya a Serra San Bruno-i perjel szavait.

(ik)