Ha a Jó Pásztort követjük, akkor a helyes úton járunk – a Szentatya katekézise a 23. zsoltárról

XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson tovább folytatta az imának szentelt katekéziseit, ezúttal a jól ismert 23., vagyis „A Jó Pásztor” zsoltárról tanított a Szent Péter téren összegyűlt zarándokoknak. Imával az Úrhoz fordulni mindig a mély bizalmat mutatja, a Jóságos Istenre hagyatkozunk, aki irgalmas és kegyelemmel teli, hűséges és szeretetteljes.

„Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt” (Zsolt 23,1) – veszi kezdetét e szép ima felidézve a pásztor és nyája közti szelíd, bizalmas és bensőséges kapcsolatot. A pásztor jól ismeri bárányait, nevükön szólítja meg őket, azok pedig követik őt, mert bizalommal vannak iránta. Semmiben sem szenvednek hiányt, ha pásztoruk velük van. A zsoltáros e hasonlat által mutatja be az Úrhoz fűződő kapcsolatát, akit pásztorának tekint és ráhagyatkozik így folytatva imáját: „A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven” (Zsolt 23,2-3). A pásztor jól tudja, hogy merre talál nyája számára friss vizet és zöldellő legelőt, hogy hogyan biztosíthatja bárányainak a további úthoz szükséges erőt és energiát.

Ha mi is a Jó Pásztort követjük – magyarázta a híveknek a Szentatya –, akkor bármennyire is nehéz és hosszú az előttünk álló út, biztosak lehetünk abban, hogy a megfelelőn haladunk előre. Az Úr közel van hozzánk és semmiben sem lesz hiányunk. Ennek tudatában a zsoltáros nyugalmat és biztonságot érez, félelmek nélkül él: „Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad” (Zsolt 23,4), majd így folytatja: „Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted” (Zsolt 23,5). Az Úr tehát befogadja a hozzá imádkozót, nagylelkűen vendégül látja, ételt készít neki. Ez azonban nemcsak az ételben való osztozást jelenti, hanem az életben való részvétel jelképe is egyben. Az Úr ételt, olajat és bort ajánl, olyan adományokat, amelyek az élethez szükségesek, örömet adnak, a szeretetről tanúskodnak. Amikor az Úr megnyitja előttünk sátrát, semmi sem árthat nekünk – magyarázta a Szentatya.

„Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át” – zárul a zsoltáros imája, akit a jóságos és hűséges Isten kísér további útján.

A 23. zsoltár arra hív bennünket, hogy újítsuk meg Istenbe vetett bizalmunkat és merjünk teljes mértékben rá hagyatkozni. Kérjük az Úrtól, hogy a mai nehézségek közepette is – az engedelmes bárányhoz hasonlóan – az általa kijelölt úton tudjunk haladni.

(hh)