Magyar Figyelő: Negyven éve hagyta el hazáját Mindszenty bíboros – P. Szabó Ferenc SJ rovata

A magyar és a világsajtó ezekben a napokban megemlékezik arról, hogy Mindszenty József bíboros, 1971. szeptember 28-án hagyta el Magyarországot. Távozását a budapesti amerikai követségről hosszú tárgyalás előzte meg: a Vatikán, a Kádár rezsim és az USA képviselői alkudoztak a félrabságban élő magyar főpásztor sorsáról. „1971 tavaszán saját világpolitikai érdekük késztette arra az USA vezetőit, hogy Mindszentyt haladéktalanul eltávolítsák a budapesti követségről.” (…) Az USA-követelés teljesítése – Mindszenty eltávolítása a követségről, tehát végső soron Magyarország területéről – sajátos módon a magyar népköztársasági kormány, a Kádár-rezsim számára volta leginkább áhított, a legkedvezőbb eredményt hozó: eltávozik az ország területéről az 1956-os forradalom s az ellenállás szimbolikus egyénisége.” (Mészáros István)*

VI. Pál kívánsága szerint Mindszenty bíboros Rómába utazott, hogy részt vegyen szeptember 30-án a püspöki szinódus megnyitásán. A vatikáni kertekben levő Szent János-toronyban kapott lakást. Még szeptember 30-án délután találkozott a római magyarokkal a Szent István Zarándokházban. A Vatikáni Rádió magyar tagozata nevében akkori főnököm, P. Orbán Miklós köszöntötte, én magam közben a műsort készítettem. Meglátogatta egykori bíborosi címtemplomát, a Santo Stefano Rotondo-bazilikát, ahol a templom történetének jó ismerője, Ritz Sándor magyar jezsuita testvér tájékoztatta az ott folyó ásatásokról, restaurációról. Október 23-ig tartózkodott a Vatikánban, és az 1956-os forradalom 15. évfordulóján este érkezett meg a bécsi Pázmáneumba.

Mindszenty bíboros szeptember 30-án, a szinódust megnyitó, a Szixtus-kápolnában bemutatott szentmisén koncelebrált a pápával, és a latin mise egyik mementóját ő mondta. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a Vatikáni Rádióban elhangzott krónikámba beszűrhettem a vértanú bíboros hangját. VI. Pál megindult hangon köszöntötte a magyar főpapot: „ Itt van közöttünk tisztelendő Testvérünk, Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása, aki sok éves kényszerű távollét után a napokban érkezett meg Rómába. Várva várt vendégünk ő, aki ma együtt misézik velünk, mintegy dicső jelképeként annak az egységnek, melyben a magyar Egyház ezer év óta él együtt az Apostoli Szentszékkel. De jelképe ő annak a lelki kapcsolatnak is, amely összeköt bennünket azokkal a testvérekkel, akiket megakadályoznak abban hogy hittestvéreikkel és velünk normális kapcsolatot tartsanak fenn. Példaképe ő a hitben gyökerező erősségnek és az Egyház iránti önzetlen odaadásnak, amit előbb fáradhatatlan munkásságával és őrködő szeretetével, majd imával és hosszú szenvedéseivel mutatott meg. Áldjuk az Urat, és mondjunk közös tisztelettel szívből jövő AVE-t ennek a száműzött, kiváló főpásztornak!”

Ugyancsak VI. Pál szavait idézem még, aki a száműzött bíboros 1975. május 6-án bekövetkezett halálának másnapján így emlékezett meg az egyházáért és hazájáért hősiesen kiálló és helytálló főpásztorról: A Gondviselés őt tette „nemes hazájában az egyház ezeréves történelme legnehezebb és legösszetettebb korszakának főszereplőjévé.”

II. János Pál is 1990. február 6-i levelében, amelyet az esztergomi „erkölcsi igazságtétel” napjára Casaroli bíborossal küldött, VI. Pál említett szavait idézte, majd hozzáfűzte: „Még ma is él bennünk annak a megalázó pernek a fájdalmas emléke, amelynek Mindszenty bíborost alávetették…Ma tiszteletemet kívánom kifejezni a magyar egyház e nagy papjának, püspökének és prímásának alakja előtt, annak az egyháznak a nevében, amely iránt a hűségnek olyan ragyogó bizonyítékát adta.”

*A Magyar Hírlap 2011. szeptember 26-i számában közölt hosszú megemlékezésben (Magától ment vagy száműzték?” címmel Zinner Tibor jogász Somorjai Ádám bencés kutatásaira hivatkozva mutatja be a magyar bíboros távozását. Az egész kérdésről tárgyilagosabb nézőpontot képvisel a neves Mindszenty-kutató, Mészáros István: Árnyak és fények. Kiegészítések a Mindszenty-életrajhoz. Eötvös József Könyvkiadó, Bp. 2008, 207-226. oldalak: „Egy hivatástudattal megáldott/megvert ember hűsége (1971 nyara). Somorjai Ádám egyik dokumentumkötetéről.”- A kérdéses Somorjai-kötet: : Mindszenty bíboros az Amerikai Nagykövetségen. Követségi Levéltár, 15 (1971), METEM, 2008
A kötetet ismertető és kritikusan mérlegelő Mészáros István néhány megállapítását idézzük: „A dokumentumgyűjteményben semmi olyan lényeges, alapvető fontosságú, meghatározó erejű új információ nincs Mindszentyre, illetve a vele kapcsolatos tényekre vonatkozóan, amelyet eddig nem ismertünk, nem tudtunk volna a korábban eddig felkutatott, feltárt és közzétett írásos források alapján, amit eddig nem írtak, nem írtunk volna meg erről az 1971 június végétől szeptember végéig tartó rövid, de mozgalmas három hónapról.” (220. old.)
Mészáros István legfontosabb megállapítása: a követségi alkalmazottak negatív jelentéseiből összeállt mozaikképet „be kellene helyezni az életmű fél évszázadnál hosszabb egészébe.” (222. old.)