„Amikor az egyház megszabadul anyagi és politikai terheitől, valóban meg tud nyílni a világ számára” – a pápa vasárnap délután találkozott az egyházban és a társadalomban elkötelezett katolikusok képviselőivel

Rómába való visszaindulása előtti utolsó programjára a freiburgi kongresszusi központban került sor. A város filharmonikus zenekara rövid zeneműveket adott elő a freiburgi köszöntője előtt és után. A Szentatya beszédét követően a katolikus társulatok 15 képviselőjét bemutatták a pápának.

XVI. Benedek felidézte Boldog Kalkuttai Teréz anya szavait, amikor egy interjúban megkérdezték tőle, hogy véleménye szerint mi az, aminek elsőként meg kellene változnia az egyházban. Erre így válaszolt: Önnek és nekem. Minden keresztény és a hívek közössége folyamatosan változásra hivatott. Az egyház is mindig mozgásban van, állandóan be kell teljesítenie küldetését, amelyet az Úrtól kapott. Mindig meg kell nyílnia a világ gondjai felé és át kell magát adnia azoknak.

Az egyház történetében ezzel ellentétes tendenciák is megmutatkoztak az idők során, nevezetesen az, hogy az egyház hasonul a világhoz, önelégültté válik és alkalmazkodik a világ mércéjéhez. Nagyobb súlyt helyez a szervezésre és az intézményességre, sem mint a nyitottságra. Ahhoz, hogy megvalósítsa valódi feladatát, állandóan meg kell újítania erőfeszítéseit a világiasságtól való elszakadásra. Szinte azt mondhatnánk, hogy a történelem az egyházat segíti a szekularizáció különböző időszakaiban, amelyek jelentősen hozzájárultak megtisztulásához és belső megújulásához. A szekularizációs tendenciák, mint az egyházi tulajdonok elkobzása vagy a kiváltságok eltörlése, mindig megszabadították az egyházat a világiasság formáitól. E folyamat során a világi gazdagsága helyett újra teljesen magához ölelte világi szegénységét. Így visszanyerte missziós tevékenységének hitelét – hangsúlyozta XVI. Benedek.

A történelem megmutatta, hogy amikor az egyház eltávolodik világiasságától, missziós tanúságtétele fényesebben ragyog. Amikor megszabadul materiális és politikai terheitől, az egyház hatékonyabban és igazán keresztény módon jut el a világhoz, valóban meg tud nyílni a világ számára. Nem azért, hogy embereket nyerjen meg egy intézménynek saját politikai céljaihoz, hanem hogy elvezesse őket önmagukhoz azáltal, hogy elvezeti őket Istenhez. Az egyház a világ felé való nyitottságával megmutatja a keresztényeknek, hogyan lehetnek hatékonyak és megfelelő módon nyitottak a világ felé. Nem új stratégiák kereséséről van most szó az egyház újra fellendítéséhez. Inkább arról, hogy félretéve a stratégiát a teljes átláthatóságot kell keresni, nem hagyva figyelmen kívül semmit a jelen helyzet igazságából. Meg kell élni a hitet a maga teljességében itt és most a hétköznapok józanságában, megtisztítva azt mindattól, ami pusztán konvenció és megszokás.

A Szentatya szólt azokról a fájdalmas botrányokról, amelyeket a hit hirdetői követnek el. Veszélyes helyzetek alakulhatnak ki ennek következtében. E személyek méltánytalansága miatt az evangélium valódi követelményei háttérbe szorulnak. Még inkább itt van az idő az egyház számára, hogy eltökélten félretegye világiasságát. Ez azonban nem a világból való visszavonulást jelenti. Az evilágiság terheitől megszabadult egyház többek között jótékonysági tevékenységén keresztül közvetítheti a keresztény hit életadó erejét a szükségben élőknek, a szenvedőknek és gondozóiknak. Az egyház jótékonysági tevékenységének is folyamatosan szembesülnie kell azzal az igénnyel, hogy megszabaduljon világiasságától. Csak az Istennel való mély kapcsolat teszi lehetővé, hogy elérjünk másokhoz, mint ahogy a testvérünk felé irányuló figyelem hiánya szegényebbé teszi a személynek az Istennel való kapcsolatát – zárta beszédét XVI. Benedek az egyházban és a társadalomban elkötelezett katolikusok képviselőihez.

(sv)