„Ha nem találjuk meg a hit őszinte megújulásának útját, minden strukturális reform hatástalan marad” – XVI. Benedek találkozója a német katolikusok központi bizottságának tagjaival

Szombaton este negyed hétkor a Szentatya a freiburgi szemináriumban találkozott a szervezet képviselőivel. A német katolikusok központi tanácsa (ZdK) 1952-ben jött létre egy korábbi társulás örököseként, amely az ún. „Katholikentage”, katolikus kongresszusok szervezésével foglalkozott. Ez a világi kezdeményezés azzal a céllal született, hogy védelmezze a katolikus egyházat Németországban az állami ellenőrzés kísérleteitől. Ma a német katolikusok központi bizottsága az egyházmegyei tanácsok és a katolikus társulatok, a világi apostolkodás intézményeinek képviselőiből, valamint egyházi és társadalmi személyiségekből áll. Boldog II. János Pál nagyra értékelte a szervezet karizmáját, amely az országban folytatott világi apostolkodás régi hagyományára épül.

XVI. Benedek beszédében utalt az ún. szolidaritás programokra (exposure programme), amelyek az utóbbi években a fejlesztési segélyek részét képezik. A politika, a gazdaság és a vallás területén dolgozó vezetők e programok keretében egy meghatározott ideig a szegények között élnek Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában és osztoznak velük mindennapi életükben. Ezáltal ki vannak téve ugyanazoknak a körülményeknek, amelyek között ezek az emberek élnek, hogy az ő szemükön keresztül tekintsenek a világra és megtanulják a szolidaritás gyakorlását. A szolidaritási programokban a helyzetelemzést közös reflexió követi. A kiértékelés során a maga teljességében kell figyelembe venni a személyt, különös tekintettel a személynek a Teremtőhöz való viszonyára.

Majd megfordítva a helyzetet a pápa egy kívülálló szemével vizsgálta Németországot. Jólétet, rendet és hatékonyságot talál egy távoli országból ideérkező. Ugyanakkor nagyarányú szegénységet az emberi kapcsolatokban és a vallási szférában – állapította meg a pápa. A relativizmus következményeként sokan képtelenek az önmegtagadásra vagy a másokért való áldozatra. A közjó és a szükségben élők iránti önzetlen elkötelezettség is hanyatlóban van a szociális és a kulturális szférában. Sokan nem tapasztalták meg Isten jóságát. Sokan nincsenek kapcsolatban a történelmi egyházakkal és hagyományos intézményeikkel. Miért van ez? – tette fel a kérdést XVI. Benedek.

E probléma megoldása az Új Evangelizáció Pápai Tanácsára hárul, de mindannyiunkat érint. Németországban az egyház csodálatosan szervezett. De vajon e struktúrák mögött van-e megfelelő spirituális erő, az élő Istenbe vetett hit ereje? – kérdezte a pápa. Őszintén el kell ismerni, hogy a struktúrák túlsúlyban vannak a Lélekkel szemben. A valódi válság, amellyel az egyháznak szembe kell néznie a nyugati világban, a hit válsága. Ha nem találjuk meg a hit őszinte megújulásának útját, minden strukturális reform hatástalan marad – figyelmeztetett a Szentatya.

Arra kaptunk meghívást, hogy az evangelizáció új útjait keressük. Az egyik ilyen út lehet a kis közösségek útja, ahol megélik a barátságokat és elmélyítik a rendszeres közösségi adorációt. A másik út az élet forrásával, az Eucharisztiával való folyamatos kapcsolat, mivel Krisztustól elszakadva semmit sem tehetünk. Majd beszéde végén XVI. Benedek azért fohászkodott, hogy az Úr mindig mutassa meg, hogyan válhatunk a világ világosságává és hogyan tudjuk megmutatni testvéreinknek az utat a forráshoz, ahol enyhíthetik az élet iránti szomjukat – zárta beszédét a pápa a a német katolikusok központi bizottságának tagjaihoz.

(sv)