„Csak a megtérés vezethet az egyház megújulásához” – A Szentatya vasárnap délelőtti homíliája

XVI. Benedek pápa ragyogó napsütésben mutatta be németországi látogatásának utolsó, negyedik napján, szeptember 25-én délelőtt az ünnepélyes szentmisét a freiburgi turisztikai repülőtéren, amelyet a kora reggeli óráktól kezdve már mintegy 100 ezer hívő töltött meg. Az ünnepélyes szertartást 450 fős kórus éneke kísérte.

Freiburgi homíliájában Benedek pápa megállapította: egyes teológusok ma nem tartják mindenhatónak Istent, hiszen a világban annyi rossz történik. Mi ezzel szemben hiszünk a Mindenható Istenben, aki az egek és a föld Teremtője. Örvendünk és hálásak vagyunk azért, mert Isten mindenható. Ugyanakkor annak is tudatában kell lennünk, hogy hatalmának maga Isten szabott határt, amikor elismerte teremtményei szabadságát.

Olykor megrémülhetnénk, amikor látjuk, hogy az emberek visszaélnek szabadságukkal. Azonban örülnünk kell és hálát kell adnunk a szabadság ajándékáért is. Isten tiszteletben tartja szabadságunkat és soha sem kényszerít bennünket. Bízzunk Istenben, akinek hatalma mindenekelőtt az irgalmasságban és a megbocsátásban nyilvánul meg. Ma arra van szükség, hogy az emberek, a keresztények is, megnyíljanak Istennek.

A pápa hangsúlyozta, hogy nem a szavak, hanem a tettek tesznek tanúságot hitünkről, majd így folytatta: „Agnosztikusok, akiket Isten létének kérdése gyötör, emberek, akik bűneinktől szenvednek és tiszta szívre vágynak, közelebb vannak Isten országához, mint azok az egyháziak, akik rutinból végzik munkájukat és csak az egyházi apparátust tartják szem előtt, anélkül, hogy szívüket megérintette volna a hit!”

Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenkit, aki az egyházban él és az egyházért dolgozik, úgy kell megítélnünk, mintha távol állna Jézustól és Isten országától. Egyáltalán nem így van, sőt! Elérkezett az a pillanat, amikor mély hálával kell köszönetet mondani azoknak a munkatársaknak és önkénteseknek, akik nélkül a plébániai és általában véve az egyházi élet elképzelhetetlen volna. Németországban számos szociális és karitatív intézmény működik, amelyek hatékonyan gyakorolják a felebaráti szeretetet. A pápa nagyrabecsülését fejezte ki mindazoknak, akik a német Caritas vagy egyéb szervezetek tagjai. Szolgálatuk szakképzettséget követel, de Jézus tanítása szerint ennél többre van szükség: nyitott szívre, amely hagyja, hogy megérintse Krisztus szeretete és így, a szükséget szenvedőknek többet nyújt, mint anyagi segítséget: láthatóvá teszi a szerető Istent, Krisztust.

A keresztények életének mindig Krisztus legyen a mércéje – hangoztatta homíliájában a pápa. Németország helyi egyháza akkor tud válaszolni a jelen és a jövő nagy kihívásaira és akkor maradhat a társadalom kovásza, ha a papok, az Istennek szentelt személyek, a világi hívek, sajátos hivatásuknak megfelelően egymással egységben tevékenykednek, ha a plébániák, közösségek és mozgalmak egymást támogatják és gazdagítják, ha a megkereszteltek és megbérmáltak a hit hamisítatlan fáklyáját magasra emelik, egységben a püspökkel.

A német helyi egyház továbbra is áldást jelent az egész világegyház számára, ha hűséges egységben marad Szent Péter és az Apostolok utódaival, ha sokféle módon együttműködik a missziós területekkel, hagyja magát átitatni a fiatal egyházak örömteli hitével.

(vm)