“Ti vagytok a világ világossága” – a pápa beszéde a fiatalokhoz a szombat esti imavirrasztáson

„Legyetek a remény fáklyái, amelyek nem maradnak rejtve” – XVI. Benedek ezzel a buzdítással fejezte be beszédét, amelyet szombaton este intézett a freiburgi imavirrasztáson részt vevő 35 ezer fiatalhoz. A különböző német egyházmegyékből érkezett fiatalok nagy lelkesedéssel fogadták a pápát, megteremtve az ifjúsági világtalálkozók jól ismert hangulatát.

„Egész nap örömmel vártam ezt az esti találkozást, hogy veletek együtt imádkozzak” – kezdte beszédét a pápa, majd az imavirrasztás liturgikus jelentőségére mutatott rá. Utalással a fiatalok kezében lévő fáklyákra, amelyek egymás után sorra kigyulladtak, Jézus szavait idézte: Ti vagytok a világ világossága. Nem emberi erőfeszítéseink vagy korunk technikai haladása az, ami fényt hoz a világba. Mindig újból és újból át kell élnünk, hogy fáradozásunk egy jobb és igazságosabb világrend érdekében korlátokba ütközik. Az ártatlanok szenvedése és végül minden egyes ember halála áthatolhatatlan sötétség, amelyet talán néhány pillanatra új élmények megvilágíthatnak, mint ahogy a villám belehasít az éjszakai sötétségbe. Végül azonban továbbra is megmarad a nyugtalanító homály.

A halottak közül feltámadt Krisztus fénye azonban beragyogja a világot és ott tündököl a leginkább, ahol emberi mértékek szerint minden nyomasztó és reménytelen. Krisztus legyőzte a halált, a belé vetett hit kis fénysugárként áthatol mindenen, ami sötét és fenyegető.

Aki Jézusban hisz, bár nem kerülheti el a szenvedést és a nehézségeket, de mindig megpillantja maga előtt a fénysugarat, amely megmutatja számára a teljes élethez vezető utat.

Mint ahogy a fényforrás körül új fények lobbannak lángra, úgy a hívők sem magányosak, hanem nagy láncolatot alkotnak. Erősítik egymást a hitben, segítenek egymásnak, megosztják egymással gondolataikat, tetteiket, érzéseiket. Segítenek egymásnak abban, hogy megtalálják helyüket a társadalomban.

Krisztus a világ minden világosságának forrása. A világ, amelyben élünk, a technikai haladás ellenére végső elemzésben nem válik jobbá. Továbbra is vannak háborúk, terror, éhínség, betegségek, mélyszegénység és kegyetlen elnyomás csapásai sújtanak.

Azok is, akik a történelemben, mint fényhozók léptek fel, anélkül, hogy Krisztus, az egyetlen igazi fény megvilágította volna őket, nem valósították meg a földi paradicsomot, hanem diktatúrákat és totalitárius rendszereket hoztak létre, amelyekben a humanizmusnak még a legkisebb szikráját is elfojtották.

Ezen a ponton nem hallgathatjuk el, hogy a rossz létezik. Annyi helyen látjuk ezt a világban és saját életünkben is. Szívünkben is megtaláljuk a hajlamot a rosszra, az önzésre, az irigységre, az agresszivitásra. A történelemben mindig jelen voltak olyan éleslátó személyek, akik figyelmeztettek: az egyházat nem ellenségei károsítják meg a leginkább, hanem a langyos keresztények.

Krisztust nem az érdekli, hogy a fiatalok hányszor ingadoznak és buknak el életükben, hanem az, hogy hányszor állnak talpra. Nem kér tőlük rendkívüli tetteket, csak azt, hogy világossága felragyogjon bennük. Ezért a pápa arra buzdította a szombat esti imavirrasztáson a német fiatalokat: legyenek a világ világossága!

(vm)