Árpád-házi Szent Erzsébet ma is segíthet bennünket a hit felfedezésében – a pápa homíliája Erfurtban

Valóban van rá okunk, hogy teljes szívvel hálát adjunk Istennek – utalt a Szentatya az őt köszöntő Joachim Wanke püspök szavaira. Ha képzeletben visszatérünk ebbe a városba, 1981-be, az NDK idejébe, a Szent Erzsébet jubileumi évhez, ki gondolta volna, hogy néhány évvel később az országok határain leomlanak a falak és a vasfüggönyök? És ha még messzebb, 70 év távlatába megyünk vissza, 1941-be, a nemzetiszocializmus idejébe, ki tudta volna akkor megjövendölni, hogy az ún. „ezeréves birodalom” már négy év múlva romokban hever? – kezdte homíliáját a Szentatya.

Türingia és a korábbi NDK lakói előbb egy „barna”, majd egy „vörös” diktatúrát szenvedtek el, amely a keresztény hitre savas esőként hullott. A térség lakóinak többsége távol élt a keresztény hittől és az egyházi közösségtől. Azonban az elmúlt két évtized jó tapasztalatokat is hozott: kitágította a látóhatárt annak bizonyosságában, hogy Isten nem hagy bennünket sorsunkra, és új utakra vezet minket. „Ahol Isten van, ott a jövő”.

Sok eltökélt katolikus a nehéz helyzet ellenére hűséges maradt az egyházhoz – mondta a pápa, köszönetét fejezve ki mindazoknak, akik a II. világháború után a menekültek lelkipásztorkodásával foglalkoztak, valamint azoknak a szülőknek, akik az egyházellenes politika dacára a katolikus hitben nevelték fel gyermekeiket.

Isten jelenléte különösen megmutatkozik a szentekben. Tanúságtételük a hitről ma is megújulásra buzdít bennünket. A pápa mindenekelőtt kiemelte az erfurti püspökség védőszentjeit, akik a következők: Árpád-házi Szent Erzsébet, az angliai Szent Bonifác, Szent Kilián, az ír misszionárius vértanú. A szentek között XVI. Benedek megemlítette még a ravennai püspököt, Szent Szeverust, akinek holttestét 836-ban hozták el Erfurtba, hogy a keresztény hit még mélyebb gyökereket eresszen a térségben.

Erzsébet idegen országból, Magyarországról érkezett a türingiai Wartburgba. Buzgó imaéletet folytatott, személyesen ápolta a szegényeket és betegeket. Földi élete rövid volt, 24 éves korában halt meg, de életszentsége sok gyümölcsöt termett, az evangélikusok is nagy tiszteletben részesítik. Mindnyájunknak segíthet abban, hogy felfedezzük az örökségbe kapott hit teljességét és azt a mindennapokban megvalósítsuk.

Az egyházat nem tartóztatják fel az országhatárok, ezt bizonyítják a különböző nemzetiségű szentek, akik Magyarországról, Angliából, Írországból és Itáliából érkeztek. A lelki ajándékcsere kiterjed az egész világegyházra. A múlt tapasztalatából kiindulva mondhatjuk, hogy a katolikus hitnek a közéletben is van jövője Németországban. Az 1989-es politikai változásokat nem pusztán az anyagi jólét, az utazási szabadság igénye, hanem az igazság utáni vágy is motiválta – mondta a pápa, majd homíliája végén utalt az erfurti dóm híres harangjaira, amelyek a dicsőséges nevet viselik, és amelyek a Németországban mélyen gyökerező keresztény hagyomány élő jelei.

(vm)