„Az európai kultúra Jeruzsálem, Athén és Róma találkozásából született” – XVI. Benedek
beszéde a berlini Bundestagban
A Szentatya nagy érdeklődéssel várt beszédére csütörtökön délután került sor a német
országgyűlés képviselőinek jelenlétében. XVI. Benedek az alkalomnak megfelelően politikai
és jogi szempontokra világított rá felszólalásában, utalással a pozitivista és a keresztény
világnézetre. Túlmutatva Németország határain, elemezte az egész Európát jellemző
aktuális helyzetet.
Megállapította: a politika legyen elkötelezettség az igazságosságra
és ezáltal teremtse meg a béke alapvető feltételeit. A politikus rendelje alá személyes
sikerét az igazságosság szempontjának, törekedjen a jog gyakorlati megvalósítására.
A siker lehet egyfajta kísértés is, amely megnyitja az utat a jog meghamisítása, az
igazságosság felszámolása felé. Ebben a történelmi pillanatban, amikor az ember mindezidáig
elképzelhetetlenül nagy hatalomra tett szert, az igazságosság megvalósítása különösen
sürgető feladattá vált. Az embernek ugyanis hatalmában áll a világ elpusztítása.
A
pápa feltette a kérdést: hogyan tehetünk különbséget a jó és a rossz, a valódi és
a látszólagos jog között? Számtalan esetben elegendő kritérium lehet a többség véleménye.
A jog alapvető kérdéseiben, amelyekben szerepet játszik az ember és az emberiség méltósága,
nem elegendő a többség elve. Az ellenállók, akik a nácizmus és más totalitárius rezsimek
ellen harcoltak, a jogot és az egész emberiséget szolgálták. Azonban az, hogy mi a
helyes és milyen jog léphet életbe az alapvető antropológiai kérdéseket illetően,
ma egyáltalán nem önmagától értődő. Ma ez a kérdés még bonyolultabbá vált – hangsúlyozta
a Bundestagban mondott beszédében a Szentatya.
A történelem során a kereszténység
soha nem kényszerített az államra és a társadalomra egy olyan jogrendszert, amely
a kinyilatkoztatásból származik. Ehelyett a természetre és az értelemre, mint a jog
valódi forrásaira hivatkozott. Felhívta a figyelmet az objektív és szubjektív értelem
közötti összhangra, amely azonban feltételezi, hogy mindkettő a teremtő Isten Értelmén
alapul. Ebben az összefüggésben született meg a nyugati világ jogi kultúrája, amely
mind a mai napig az emberiség jogkultúrájának döntő fontosságú részét alkotja.
A
jog és a filozófia kereszténység előtti kapcsolatából indul ki az az út, amely a keresztény
középkoron át elvezet a jog fejlődéséhez a felvilágosodás korában, egészen az Emberi
Jogok Nyilatkozatáig és a német alaptörvényig. Ezzel a német nép 1949-ben elismerte,
hogy minden emberi közösség, a béke és a világban megvalósuló igazságosság alapja
az emberi jogok sérthetetlensége és elidegeníthetetlensége.
Az utóbbi fél
évszázadban a helyzet drámai módon megváltozott. A természetjogot olyan sajátos katolikus
tanításnak tekintik, amelyről nem érdemes katolikus körökön kívül beszélni, már szinte
szégyellik megemlíteni magát a kifejezést is.
A Szentatya beszédében rámutatott:
a ma uralkodó pozitivista felfogás a természetet pusztán funkcionális szempontból
tekinti, amely nem épít hidat az ethosz és a jog felé. A pozitivisták szerint az értelem
jelentheti az egyedüli tudományos világnézet alapját. Mindaz, ami nem verifikálható,
nem igazolható, nem tartozik szorosan véve az értelem körébe. Ma ez jellemzi a legtöbb
esetben a köztudatot. Olyan drámai helyzetről van szó, amely mindenkit érint, ezért
nyilvános vitát kell tartani a kérdésről. Ennek a beszédnek is alapvető célkitűzése,
hogy erre a közéleti vitára serkentsen.
A pozitivista világnézet a maga egészében
az emberi ismeret nagyszerű része, amelyről nem mondhatunk le. Azonban nem jelent
egy olyan kultúrát, amely kielégítő választ ad az emberiség nagy kérdéseire, sőt inkább
korlátozza az ember nagyságát, fenyegeti humanizmusát.
Európában számos területen
csak a pozitivizmust ismerik el, mint kultúrát, és mint a jogalkotás alapját. Az egyéb
nézeteket szubkultúrának tekintik. Ezáltal Európa a világ többi kultúrájával szemben
hiányos kultúraként jelenik meg. Ugyanakkor szélsőséges és radikális irányzatok tűnnek
fel. A pozitivista gondolkodás, amely kizárólagosnak tartja magát, nem képes arra,
hogy megsejtsen valamint a funkcionálison túl. Olyan vasbeton épülethez hasonlítható,
amelynek nincsenek ablakai – állapította meg XVI. Benedek pápa a Bundestagban mondott
beszédében.
Ismét szélesre kell tárnunk az ablakokat, hogy felfedezzük a világ
hatalmas kiterjedését, az eget és a földet, és megtanuljunk helyesen gazdálkodni a
teremtett világgal.
Az anyag, a matéria magában hordozza méltóságát, és követnünk
kell útmutatásait. A környezetvédelem ma már vitán felüli kérdés. Azonban létezik
egy emberi ökológia is. Az ember lélek és akarat, de egyben természet is. Akarata
akkor helyes, ha hallgat természetére, azt tiszteletben tartja és elfogadja önmagát,
vagyis azt, hogy nem saját maga teremtése. Csak így lehet megvalósítani a valódi emberi
szabadságot.
Európa kulturális öröksége azt mutatja, hogy az emberi jogok,
a törvény előtti egyenlőség, a minden egyes ember sérthetetlen méltósága olyan elvek,
amelyek a teremtő Isten létezését hirdető meggyőződés alapján fejlődtek ki. Az európai
kultúra Jeruzsálem, Athén és Róma találkozásából született meg. Találkozott egymással
az Izrael Istenébe vetett hit, a görög filozófia és a római jog. Ez a hármas találkozás
alakította ki Európa önazonosságát. Ez a találkozás leszögezte a jog kritériumait,
amelyek védelme nagy feladatunk ebben a történelmi pillanatban – állapította meg a
Bundestagban mondott beszédében XVI. Benedek pápa.