Az egyház mint Krisztus teste - P. Andrzej Koprowski SJ elmélkedése az új evangelizációról

Keddenként jelentkező sorozatunkban, amelyet a 2012-es püspöki szinódusra készülve szánunk hallgatóinknak, havonta egyszer rádiónk programigazgatójának gondolatait adjuk közre.

Az előző részben P. Koprowski a média leegyszerűsítő kultúrájáról elmélkedett, amelyben az információk és a képek elvesztik időbeliségüket, s ahol az egyház nem a maga összetett valóságában jelenik meg, hanem mint egy a közintézmények sorában. A madridi Ifjúsági Világtalálkozó és a pápa szavai nyomán azonban világosan kirajzolódott a valódi egyház képe, amely a megfeszített és feltámadt Krisztus teste, a maga tartalmával és belső dinamikájával, amellyel beilleszkedik a mai világ társadalmi és kulturális közegébe.

Októbertől számos esemény várható a világegyház életében, de ahhoz, hogy az új evangelizációval foglalkozó szinódus felkészüléseként megfelelően tudjuk ezeket olvasni, az egyházi valóság teológiai-biblikus értelmezéséből kell kiindulnunk.

P. Koprowski tehát ebben a részben az egyház fogalmát fejti ki attól kezdve, hogy Jézus maga köré gyűjtötte a tanítványokat, az Atya dicsőségének visszatükröződésén át az Új Szövetségig haladva, s tovább az Isten és ember közötti teljes szeretetközösségen keresztül eljutva a keresztséghez, mely az üdvösség kapuja.

1. A történeti tények: Jézus tanítványait maga köré gyűjtve egyházat alapít

Három éven át hallgatták a tanítványok a Mester köré gyűlve Isten szavát a szeretet világáról, s mégsem értették meg a maga mélységében üzenetét. Az új gondolat olyannyira különbözött az emberi mértéktől, hogy a hatalmukat féltő elöljárók a társadalmi rend elleni fenyegetést látták benne. Elhatározták, hogy megölik, kiiktatják a társadalom életéből. Jézus tudatában volt annak, hogy szenvedés, kereszthalál vár rá mielőtt az Atya megmutatja a feltámadás erejét.

A tanítványok is megzavarodtak, a félelem eluralkodott rajtuk, közösségük felbomlott. Ekkor jelenik meg nekik a feltámadt Jézus és választja ki közülük az apostolokat, akiket küldetéssel bíz meg: "Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek..."(Mk 16,15) tanúim lesztek” (ApCsel 1,8) és: "Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig" (Mt 28,20). A tanítványok ezután Máriával, a Názáreti édesanyjával együtt imádkoznak a Cenákulumban, majd a kerigmával elmennek a városokba és a falvakba, egészen a föld legvégső határaiig.

2. A spirituális dimenzió: az egyház mint az Atya kisugárzása

A történeti tényeken túl meg kell vizsgálnunk egy mélyebb dimenziót is. A II. Vatikáni Zsinat "Lumen Gentium" - k. konstitúciója az egyházat mint az Atya kisugárzását írja le. Az üdvösség döntő lépése Krisztus húsvéti misztériuma, amellyel szövetséget kötött az emberiséggel. Ennek első aspektusa a bűnöktől való megtisztulás, amelynek révén elhárult az akadály az ember elől az Atyával való párbeszéd megújítására. A második pedig a megdicsőülés az Atya jobbján, amikor Isten bevezeti elsőszülöttjét a világba: az én Fiam vagy, illetve imádja őt Isten minden angyala (vö. Zsid 1,5-6)

2.a. Az Új Szövetség a Jézus és az ember közötti szolidaritás jelképe

Jézus magára vette sorsunkat, beleértve a szenvedést és a halált, eggyé vált velünk. Az emberrel vállalt teljes szolidaritása az isteni szeretet legvégső megnyilvánulása. Az Új Szövetség pedig az út, amelyen keresztül a bűnösök újra szeretetközösségbe kerülnek Istennel. Ehhez pedig a szív megtérésére van szükség.

2.b. Krisztus teste megvalósítja a tökéletes szeretetközösséget Isten és az ember között

Jézus átlépett ebből a világból az Atyához. Ez az átmenet nem egy "űrutazás", hanem egy átalakulás, megszentelődés, ahogy János Evangéliumában olvassuk: "Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban" (Jn 18,19). Krisztus dicsőséges testében valósul meg az ember tökéletes szeretetközössége Istennel. Nem külső eszközökről van szó tehát, vagy a spirituális életben, az apostolkodásban való sokrétű tevékenységről, hanem Isten akaratának személyes követéséről Krisztusban.

3. A keresztség mint az üdvösség "kapuja"

Az egyházba a keresztség szentségén keresztül lépünk be, amely bevezet minket az új életbe, az üdvösség erejébe, melynek alapja a kereszt és az Úr feltámadása. A keresztség megnyitja előttünk az ajtót az egyházhoz, amely Krisztus teste. Az egyházat nem emberek hozták létre, hanem a Szentlélek alkotta. Ratzinger bíboros így ír erről: "Krisztus egyháza nem megfoghatatlan, nem bújik meg a sokféle emberi alkotás mögött, hanem valóban létezik mint hús-vér egyház. Identitásáról bizonyságot ad a hitvallásban, a szentségekben és az apostoli folytonosságban".

(gá)