Az olasz eucharisztikus kongresszusok története 1891-2005-ig

Tíz évvel az első, Lille-ben megtartott nemzetközi kongresszus után gyökeret vert Olaszországban is az eucharisztikus kongresszusok hagyománya. Olyannyira, hogy a világon elsőként országos szintű találkozókat is szerveztek. Az elsőre Nápolyban került sor 1891-ben három bíboros és 45 püspök részvételével, híven tükrözve az olasz nép élő hitét. Az elmúlt 120 évben az eucharisztikus kongresszusok változó, általában hároméves időközönként követték egymást: egy, de akár 16 év is eltelt két alkalom között.

A különböző történelmi korok politikai viszontagságai is éreztették hatásukat a kongresszusokon: 1894-ben Torinóban például a liberális kormány betiltotta az ünnepélyes körmenetet, mégsem tudta megakadályozni, hogy több mint százezer ember összegyűljön a székesegyház előtt az áldásra. Pozitív példa azonban a kormányképviselők lelkes részvétele Genovában az 1923-as eucharisztikus kongresszuson. Ekkor volt jelen először pápai legátus is az eseményen. Hét évvel később Loretóban a pápa teljes búcsút engedélyezett mindazoknak, akik az Oltáriszentség előtt imádkozták el a zsolozsmát.

A huszadik olasz eucharisztikus kongresszuson Milánóban 1983-ban jelen volt II. János Pál pápa is, csakúgy mint 1997-ben Bolognában, amely már a jubileum előkészületeinek jegyében zajlott. Akkor háromszázezer hívő találkozott a Szentatyával, nagyrészük fiatalok, akik számára az imádságos ünnepi hangulatot a zene és az ének még vonzóbbá tette. Ez volt az első "multimediális" esemény az eucharisztikus kongresszusok történetében, amelyet a sajtó, a televízió, rádió nagy érdeklődése kísért, nem utolsó sorban a számos világhírű művész részvétele miatt. Az idei anconai találkozót megelőző legutóbbi kongresszusra 2005-ben került sor Bariban, amikor a vasárnap jelentőségét mélyítették el a katolikus hívők életében "Sine Dominico non possumus" - "Vasárnap nélkül nem tudunk élni" címmel.

(gá)