„Isten mindig meghallgatja a bajban lévők segélykiáltását” – a Szentatya katekézise a szerdai általános kihallgatáson

Szeptember 7-én, a pápai audiencia alkalmával XVI. Benedek, a nyári pihenőidőszakot követően, ismét a Szent Péter téren fogadta a világ zarándokait. Folytatva az imának szentelt katekéziseit, most a Zsoltárok könyvéből vett egyik imádságról tanított. A harmadik zsoltárról mondta el gondolatait, amelyben – a zsidó hagyomány szerint – Dávid király imádkozik fia, Absalom elől menekülve. A király életének egyik legfájdalmasabb és legtragikusabb időszaka volt ez, amikor fia erőszakkal megszerezte a hatalmat és arra kényszerítette, hogy hagyja el Jeruzsálemet. Dávid félelme és az őt fenyegető veszély jelenik meg ebben az imában, amely a következő könyörgéssel kezdődik: „Mennyien szorongatnak, Uram. Mennyien fordulnak ellenem! Hányan mondják rólam: Nincs menedéke Istenénél!”. A fohászkodó helyzete erősen drámai, háromszor is megemlíti, hogy mennyien vannak ellene, vagyis hangsúlyozza az őt fenyegető veszély nagyságát. Az ellenség hatalmas, akivel szemben egy ember áll. Imája Istenhez kiállt.

Emellett megjelenik benne az élő Istenbe vetett bizalom, amelyet az ellenség próbál megtörni. Lelkileg próbálják elszakítani őt Istentől azt állítva, hogy nyomorúságában nem nyújt neki segítséget, sem vigaszt. Ez a kísértés minden hívőt fenyeget, vagyis az, hogy elveszíti hitét, Isten közelségébe vetett bizalmát – magyarázta a Szentatya. Az igaz ember azonban kiállja a próbát, erős marad hitében, a valódi igazságban, Istenbe vetett bizalmában. Ezáltal igaz életre lel. Ez a zsoltár mindannyiunkat személyesen érint – mondta a pápa. Tartunk ugyanis attól, hogy Isten talán nem üdvözít bennünket, nem ismer minket. A hit elvesztésére irányuló kísérlet az ellenség utolsó próbálkozása, amellyel szemben ki kell tartanunk, csakis így találhatunk rá Istenre és a valódi életre.

A zsoltárban szereplő imádkozó ember arra hivatott, hogy hitével válaszoljon az őt ért támadásokra. Az ellenség tagadja, hogy Isten segíthet, ő azonban könyörög az Úrhoz, nevén nevezi őt: Te, Uram. Ez a megszólítás egy mély kapcsolatról tanúskodik, amelyben már benne van az isteni válasz: „De te, Uram, azért védőpajzsom vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled. Hangos szóval kiáltottam az Úrhoz, s ő meghallgatott szent hegyéről”. Isten segítség, védelem, üdvösség. Mindenkit megvéd, aki rábízza magát és győzelemre vezeti azt – magyarázta Benedek pápa. Az ember könyörög, Isten pedig válaszol. Ez az emberi fohász, könyörgés, majd az isteni válasz az ima valódi értelme és az üdvösségtörténet kulcsa.

Az isteni válasz biztonságot ad a zsoltárosnak, miszerint véget ért a félelem és a béke uralkodik: „Nyugovóra tértem és elaludtam, de fölkeltem ismét, mert az Úr a gyámolom. Nem félek a nép ezreitől, ha ellenségesen körülvesznek” – hangzik a zsoltár. Az imádkozó a veszély és a csata hevében is nyugalomra tud térni, amely a bizalomra alapuló tökéletes önátadás jelképe. Az ellenség nagy számban veszi őt körül, próbálja őt ostorozni, ő azonban elalszik, mert biztos Isten jelenlétében. Amikor felébred, maga mellett találja az Urat, mint őrt, aki nem alszik, aki sosem hagyná el őt. A haláltól való félelmet legyőzte annak jelenléte által, aki sosem hal meg – magyarázta a Szentatya.

A zsoltár a veszélytől való megszabadulás képével zárul, az imádkozó leírja az isteni győzelem képét. Az ellenség az Istennel szemben álló dolgok jelképe, amely nem képes többé ártani rosszindulatával. A zsoltáros imáját Isten dicsőítésével zárja tehát: „Az Úrnál a segítség, legyen áldásod népeden!”

A harmadik zsoltár a bizalomról és a vigasztalásról adott példát nekünk – mondta Benedek pápa. A veszélyben, fájdalmak közepette, az élet nehéz pillanataiban e zsoltár megnyitja szívünket a hit bizonyosságára. Isten mindig közel van hozzánk, a problémák, nehézségek idején is, meghallgat bennünket, válaszol nekünk és megszabadít minket – hangsúlyozta a Szentatya. Azonban ehhez szükséges, hogy mi magunk fel tudjuk ismerni jelenlétét és el tudjuk fogadni az utat, amelyet mutat nekünk Dávidhoz hasonlóan. Imádkozzunk azért, hogy az Úr adjon hitet nekünk, segítsen minket gyengeségünkben és tegyen minket képessé az imára a nehézségek idején. Ő a mi „védőpajzsunk” és „dicsőségünk”.

XVI. Benedek pápa katekézisét követően köszöntötte a Szent Péter téren jelen lévő híveket, köztük a magyar zarándokokat is:

„Isten hozta a magyar híveket, különösen is a miskolci jezsuita gimnázium csoportját és azokat, akik Szatmárnémetiből érkeztek. Kedves Fiatalok, tanuljatok meg evangéliumi egyszerűségben élni és az életnek örvendeni. A kassai szent vértanúk közbenjárását kérve szívesen adom Rátok Apostoli Áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

(hh)