Magyar Figyelő – P. Szabó Ferenc SJ rovata
„Mindszenty-bibliográfia – szemelvényekkel” - Mészáros István professzor könyvének ismertetése

Most hagyta el a nyomdát Mészáros István nyugalmazott egyetemi tanárnak, a pedagógiatörténet és egyháztörténet neves szakemberének „rendhagyó műfajú” könyve: „Mindszenty-bibliográfia – szemelvényekkel”. Több mint két évtizedes Mindszenty-kutatásainak tükre, könyveinek és tanulmányainak summája ez az összeállítás. A szerző az egész Mindszenty-életutat „végigkutatta, végigírta”: könyvek, tanulmányok, cikkek sorozatát állította most időrendi sorrendbe, megjelölve a mártír magyar Pontifex egyes életszakaszait, a csúcsokat és a „lemerüléseket”.

Az életútnak három csúcsideje van:
Első: 1945. október 7 – 1948. december 26: Magyarország első főpapja.
Második: 1956. október 30 – 1956. november 4: A szabadságharc keresztény hitelesítője.
Harmadik: 1971. október 23 – 1975. május 6: A világ magyarságának lelkipásztora.

E csúcsok és a közbeeső állomások lényeges mozzanatait rögzítették Mészáros István könyvei és tanulmányai, amelyekből most szemelvényeket olvashatunk a bibliográfiai tájékoztatókkal összekapcsolva. A szerző ezzel az összeállítással nagy szolgálatot tesz: fiatal kutatóknak, pedagógusoknak és érdeklődőknek hiteles képet rajzol Mindszenty bíboros személyéről és történelmi szerepéről. A szakaszolás és a szemelvények megkönnyítik a tájékozódást a hatalmas könyvészetben.

Most mindjárt Márai Sándor 1948-as naplójegyzetét, találó jellemzését idézhetjük (Mb 46): „Mindszentyt letartóztatták. A zalaegerszegi plébános félelmetesen belenőtt szerepébe és sorsába, amely ma egyértelmű a magyarság sorsával. Ritka tünemény, amikor a szerep valóban naggyá érlel egy embert.”

A második csúcsidő: 1956. Itt idézzük (Mb 71) Habsburg Ottó előadását, amely 2001. október 30-án hangzott el a Magyar Tudományos Akadémián: „Mindszenty nélkül ez a forradalom és szabadságharc nem lett volna az, ami volt; amivé vált. Mindszenty ekkori tevékenysége tette kereszténnyé-katolikussá a forradalmat, Mindszentyn keresztül XII. Pius pápa a világegyház történetébe is beemelte, mint az egyház, a vallásos hit szabadságáért vívott küzdelem egyik fontos 20. századbeli megnyilvánulását.”

Következnek a tanulmányok a budapesti USA-követségen „lemerülésben” töltött évekről (1956. nov. 4 – 1971. szept. 28). Újabban több dokumentáció jelent meg erről az időszakról, nevezetesen Somorjai Ádám bencés, illetve a Somorjai – Zinner szerzőpáros iratgyűjteményei, amelyekről Mészáros István már megfogalmazta kritikáját „Árnyak és fények” c. cikkgyűjteményében (207-226).

Itt (Mb 94-95) a szemelvényekben megismétli kritikáját: „E szerzőpáros meglepő egyéni módon értelmezi a közreadott iratok tartalmát; kommentárjaikban hamis összképet adnak Mindszentyről. Szerintük Mindszenty személyes célja egész életében ez volt: részesedjen a hazai, világpolitikai vezető hatalomban; ’alkotmányos szerep’ betöltése a magyar ’civil’ közéletben; a világ-politikai közszereplés igénye, az uralomvágy mozgatta őt – állítólag – élete minden tevékenységében. Ez azonban – fűzi hozzá Mészáros professzor - a történeti dokumentumok téves, hamis interpretálása, torz egyéni magyarázata, teljesen szubjektív értelmezése. Az iratok objektív tartalmi elemzése ezt nem bizonyítja.” (Eddig az idézet Mészáros professzortól. A kiemelés tőlem - SzF.) Jó ezt hangsúlyozni olyan kritikusoknak, akik a „tudományosság” nevében bírálják a „szubjektivitást” és a „hagiografikus hevületet” a Mindszenty-kutatás jelenlegi helyzetéről írva. (Somorjai in METEM 210/3-4).

Mészáros István egyes tanulmányaiban hosszan tárgyalta és bírálta a Mindszenty-üggyel kapcsolatos ún. Ostpolitikot, a Szentszék keleti politikáját, erről itt is több szemelvényt olvashatunk. Majd az életút harmadik csúcsidejét (1971-1975) mutatja be, amikor a Bécsben tartózkodó Mindszenty bíboros a világ magyarságának lelkipásztora lett, és kiadta Emlékiratait. A magyar bíboros 1975. május 6-án hunyt el.

Halála hírére Márai Sándor ezeket jegyezte be naplójába (Mb 120):
„Exit /meghalt/ Mindszenty József. Személyes tragédiája többrétű volt: a kommunisták börtönében elszenvedett, minden elképzelést meghaladó kínzások és gyalázatosságok után arra kényszerült, hogy tizenöt éven át hívatlan vendég legyen az Egyesült Államok budapesti követségének épületében – ez a helyzet önérzetes ember számára, amilyen volt a bíboros, nagyobb emberi megpróbáltatás lehetett, mint a bolsevista kínzások -, és ebben az állapotban, ilyen kényszerű belső emigrációban megélte azt, mit mások külországi emigrációban minden korban kénytelenek megélni: megtudta, hogy mindenkire inkább számíthat, mint vélt szövetségeseire.”

Mészáros István Mindszentyről szóló írásai – ez a rendhagyó szemelvényes bibliográfia is – az életút és az események lényeges mozzanatait emelik előtérbe. Kevésbé jelentős újabb adatok, vagy a jövőben előkerülő kiegészítő érdekességek már lényegesen nem módosítják a magyar „Pontifex” képét, akiről a Végszóban ezt (Mb 132) olvassuk:

„Mindszenty bíboros volt a nagy magyar Pontifex, a 20. század kiemelkedő hídépítő főpapja, aki a krisztusi tanításból forrásozó emberi szabadságjogok, az evangéliumból eredő emberi máltóság-felfogás alapján akart hidakat építeni ’az elszakadt partok között’, - ahogyan érseki székfoglalóján említette az ostrom verte, szélviharos és madárhangos esztergomi bazilikában 1945 októberének elején. Hidat verni ember és Isten között, ember és ember között, az egyház nagy családfáján belül levők között, a különféle társadalmi helyzetekben élő, különféle politikai felfogású, különböző vallású, hívő és nem hívő emberek között, különböző népek, nemzetek, nemzetiségek, hazaiak és határokon túliak, közel és távol élő magyarok között…”

(Mindszenty-bibliográfia szemelvényekkel
Eötvös József Könyvkiadó, Bp. 2011, 139 old)

(szf)