A Szentszék válaszlevele az ír kormánynak – P. Federico Lombardi SJ, szentszéki szóvivő
összegezése
Július 14-én Eamon Gilmore írországi miniszterelnök-helyettes és egyben külügyminiszter
magához hívatta a dublini nunciust és átadta neki az ún. Cloyne-jelentés egy példányát.
A dokumentum annak a vizsgálatnak az eredményeit tartalmazza, amelyet a cloyne-i egyházmegyében
végeztek az egyházi személyek által gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélésekre
vonatkozóan. Az ír külügyminiszter ismertette a nunciussal kormánya álláspontját és
a jelentésre választ kért a Szentszéktől.
Mint ismeretes, július 20-án Enda
Kenny ír miniszterelnök parlamenti beszédét követően a képviselők indítványt szavaztak
meg a témát illetően. Július 25-én a Szentszék konzultációra visszahívta Rómába az
írországi nunciust.
A Szentszék sajtóterme szeptember 3-án délelőtt közzétette
az ír kormánynak szóló válaszát, amelyet átnyújtott Helena Keleher asszonynak, Írország
ad interim megbízott szentszéki ügyvivőjének.
A több mint 20 oldalas, angol
nyelvű dokumentumról P. Federico Lombardi SJ összefoglalót tett közzé. A Szentszék
világosan felépített válaszlevele minden kérdésre kimerítő feleletet ad, dokumentumokkal
alátámasztva azokat.
Mindenekelőtt elismeri a visszaélések súlyosságát és
azokat a komoly mulasztásokat, amelyekre a Cloyne-jelentés rávilágít a vádak kezelését
illetően. Az egyház erőteljesen elítéli az egyházmegyében elkövetett szexuális bűntényeket,
mély fájdalmát fejezi ki az áldozatok és hozzátartozóik szenvedése miatt és reméli,
hogy a gyógyulás útján járnak. Ismételten megértésének ad hangot a lakosság és az
egyházmegyében többséget képviselő ártatlan papság körében elterjedt haragot, konfúziót
és keserűséget illetően. Aggodalommal veszi tudomásul a tényt, hogy az egyházmegyei
vezetés mulasztásokat követett el a kiskorúak védelmének rendkívül fontos témájában,
mind az ír helyi egyház által javasolt irányelvek, mind a világ összes püspöke számára
kötelező érvényű szentszéki normák gyakorlati alkalmazása terén.
Ez tehát a
Szentszék válaszának félreérthetetlen kiindulási pontja. A dokumentum bevezetője azonban
pozitív végkicsengésű, tekintettel az ír helyi egyház által megtett lépésekre a gyermekvédelem
terén. A Cloyne-jelentés is elismeri, hogy az egyház által elfogadott irányelvek megfelelők,
amelyeket hatékonyan kell alkalmazni.
A szentszéki válasz ezután az ellene
felhozott kritikus kérdéseket vizsgálja meg.
Az első az a levél, amelyet 1997-ben
az akkori írországi nuncius intézett az ország püspökeihez, a Papi Kongregáció által
kibocsátott dokumentumra vonatkozóan, amely a kiskorúak elleni szexuális visszaélés
témájával foglalkozott. Az ún. „Framework”-öt, Keretdokumentumot az ír püspökök egy
bizottsága készítette el.
A nuncius levelét úgy értelmezték, mintha Róma ellenezné
a probléma határozott megoldását, kétes magatartásra buzdítaná a püspököket, valamint
arra szólítaná fel őket, hogy ne működjenek együtt a polgári hatóságokkal.
A
nuncius levele a Papi Kongregációnak azt az aggodalmát tükrözte, hogy a Keretdokumentumot
figyelmesen vizsgálják át, nehogy bármiféle olyan utasítást tartalmazzon, amely nincs
összhangban az egyetemes egyház normáival. A kongregáció részéről nem volt semmiféle
utasítás, amely arra utalt volna, hogy a püspökök ne működjenek együtt a polgári hatóságokkal,
vagy ne alkalmazzák egyházmegyéikben a visszaélésekkel szembeni intézkedéseket.
A
nuncius levele fenntartásokat fejezett ki a feljelentési kötelezettséget illetően,
de emlékeztetni kell rá, hogy az ír polgári társadalomban sem volt még erre vonatkozó
törvény. A Szentszék ismételten kijelenti, hogy soha nem avatkozott bele az ír kormány
kiskorúak védelmét illető direktíváiba.
Az ír miniszterelnök július 20-i beszédével
kapcsolatban P. Lombardi megjegyzi: a szentszéki válasz megérti az ír nép felháborodását,
de határozott fenntartásának ad hangot két vádat illetően.
Az egyik az, miszerint
a Szentszék három évvel ezelőtt meg akarta volna akadályozni, hogy nyilvános vizsgálatot
indítsanak egy demokratikus köztársaságban. A Szentszék visszautasítja ezt az alaptalan
vádat, amelyre nincs bizonyíték.
A második vád egy olyan idézet, amelyet Ratzinger
bíborosnak tulajdonítanak, de amely valójában a Hittani Kongregáció egy dokumentumában
olvasható. Az idézet nem tartozik a témához, mivel a teológusok egyházi szolgálatára,
nem pedig az egyház és a demokratikus társadalom kapcsolatára, vagy a kiskorúak védelmére
vonatkozik.
A szentszéki válasz rávilágít az egyháznak, mint részegyházak közösségének
a természetére és a püspökök ezzel járó felelősségére, amelyet nem a pápa delegál
számukra. Elmagyarázza továbbá a polgári és a kánonjog közötti különbséget, a két
törvénykezés autonómiáját, megerősítve azt az alapelvet, hogy az egyházi hatóságok
együtt kívánnak működni a polgári hatóságokkal az ifjúságvédelemben és az igazságosság
megvalósításában. Emlékeztet XVI. Benedek pápának az írországi katolikusokhoz intézett
levelére, amely nyilvánvalóan bizonyítja a Szentatya aggodalmát a miatt a súlyos válság
miatt, ami az egyházat és az ország társadalmát érintette a visszaéléseket és a nem
megfelelő kezelésüket illetően.
A válaszlevélből kitűnik, hogy a Szentszék
mindig nagy komolysággal és tisztelettel foglalkozott a kérdésekkel és a kapott bírálatokkal.
Elkötelezte magát, hogy alapos és kiegyensúlyozott választ adjon, kerülve a felesleges
polemizálást. Annak a kívánságának ad hangot, hogy eléri alapvető és közös érdekeket
szolgáló célját, ami a következő: hozzá kíván járulni ahhoz, hogy helyreálljon a Szentszék
és az ír hatóságok között a bizalom és az együttműködés légköre, amely alapvetően
fontos az egyház és az egész társadalom számára, hogy hatékonyan biztosítsák az ifjúság
védelmének elsődleges javát – hangsúlyozza P. Lombardi a Szentszék ír kormányhoz küldött
válaszlevelének összefoglalójában.