„A zene kiváltságos nyelvezet a hit átadására” – Benedek pápa szavai a tiszteletére adott hangversenyt követően

Domenico Bartolucci bíboros, zeneszerző augusztus 31-én este 6 órai kezdettel hangversenyt ajánlott fel XVI. Benedek pápa tiszteletére, amelyre a Castel Gandolfo-i apostoli palotában került sor. A Szentatya az esemény végén mondott beszédében elismeréssel szólt az énekeseknek, a pesarói Rossini Kamarakórus és a Marche tartomány Filharmonikus Zenekara tagjainak a csodálatos zenei élményért, továbbá köszönetét fejezte Simone Baiocchi karmesternek és mindazoknak, akik lehetővé tették az esemény létrejöttét.

„Az egyházzene különleges, hiszen a hitből születik meg, képes kifejezni és közvetíteni azt az emberek számára” – kezdte rövid beszédét a Szentatya. „Az elmélkedés és az ima percei voltak ezek, amelyek az Ég csodálatos összhangját érzékeltették számunkra. Köszönetet mondok Domenico Bartolucci bíborosnak az elhangzott darabokért, továbbá a „Benedictus” c. műért, amelyet az Úrnak szóló hálaadásként komponált pápaságomért”.

XVI. Benedek ezt követően Bartolucci bíboros életének három fontos jellemzőjéről szólt a jelenlévőknek: a hit, a papság és a zene. A főpásztort mindig is a hit fénye irányította élete során, amely megnyitotta szívét az Úr hívására, és amely meghatározza zeneszerzői munkásságát is. Híres zeneművészeti intézményekben tanulta mesterségét, így a Firenzei Konzervatóriumban, majd a Pápai Egyházzenei Intézetben. A zene számára nem más, mint kiváltságos nyelvezet az egyház hitének hirdetésére és a hívek megsegítésére keresztény életük során – magyarázta a pápa. Zeneszerzői tevékenysége beilleszkedik a legnagyobb egyházzenei művészek közé: a gregorián dallamok szeretete, a polifónia bölcs használata a hagyományokhoz való hűsége jellemzi úgy, hogy mindig nyitott az új hangzásokra is.

„Ma este lelkünkkel Máriához fordulhattunk a keresztény hagyomány legkedvesebb imájának megzenésített formáját hallgatva. Emellett visszatérhettünk hitéletünk kezdetéhez, a keresztslg liturgiájához, kereszténnyé válásunk pillanatához. Meghívás ez arra, hogy szomjunkat mindig az egyetlen vízzel, az Élő Istennel oltsuk, valamint kötelezzük el magunkat a rossz elutasítása és hitünk megújítása mellett újra és újra megvallva: „Hiszek” – hangsúlyozta a Szentatya. Beszéde végén apostoli áldását adta a jelenlévőkre.

(hh)