„A művészetek megnyitják az utat Isten felé” – a Szentatya katekézise a szerdai általános kihallgatáson

XVI. Benedek pápa ismét Castel Gandolfo-i nyári rezidenciáján fogadta a világ zarándokait a szerdai általános kihallgatás alkalmával. A nagy számban összegyűlt hívek csoportjában jelen voltak a magyar zarándokok is, akiket a Szentatya a következő szavakkal üdvözölt:

„Szeretettel köszöntöm a magyar zarándokokat, különösen azokat, akik Budapestről és Csíkszeredából érkeztek. Kívánom nektek, hogy a most kezdődő iskolaévben és a társadalom különböző pontjain tanúságot tudjatok tenni hitetekről. Szent István király közbenjárását kérve szívesen adom Rátok és minden családtagotokra Apostoli Áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

A Szentatya az utóbbi hetekben arra buzdította a világ keresztényeit, hogy mindennapjaik során találjanak elegendő időt az Istennel való találkozásra, az imára. Az Úr segít minket ebben – mondta Benedek pápa –, hiszen Ő maga teremt számos alkalmat arra, hogy megemlékezzünk róla. Egyike ezeknek az Istenhez vezető és a vele való kapcsolatot segítő utaknak a művészetek útja, a „via pulchritudinis”, a szépség útja.

Biztosan mindenkivel megtörtént már, hogy egy szobor, festmény, vers vagy zenemű szívében mély nyomot hagyott, érzelmeket, örömet váltott ki. Világosan megérezte, hogy a műalkotás nemcsak anyag, márványdarab vagy festővászon, szavak sokasága vagy zenei hangzások egymásutánja, hanem ennél jóval több. Valami, ami „beszél” hozzánk, képes megérinteni a szívünket, üzenetet közvetít számunkra, felemeli lelkünket. A művészeti alkotás az emberi kreativitás gyümölcse – magyarázta a Szentatya. Olyan mű, amely a látható valóság mélyen meghúzódó valódi értelmét kívánja felfedezni és azt a formák, a színek és hangzások nyelvezetével mondja el nekünk. A művészet képes arra, hogy kifejezze és láthatóvá tegye az embernek a láthatón túli dolgok felfedezésére, a végtelen megismerésére irányuló vágyát. Olyan ez, mint a végtelenre, a szépségre, az igazságra nyíló kapu, amely átlépést nyújt a megszokott, mindennapi dolgok határain – magyarázta Benedek pápa.

Mindezen túl vannak olyan művészeti ábrázolások, amelyek az Isten felé vezető útra irányítanak bennünket és segítenek minket a Vele való kapcsolat megerősítésében, az imában. A hitből fakadó és a hitet kifejező művekről van szó. Ilyen pl., amikor egy gótikus templomot látogatunk meg: elbűvölnek bennünket az építmény függőleges, az ég felé tartó vonulatai, amelyek tekintetünket és lelkünket is a magasba emelik. Hasonló érzések támadnak bennünk, amikor egy román kori templomba lépünk, ahol az imára, belső elcsendesülésre kapunk „spontán” meghívást. Ezekben a csodálatos épületekben tapasztaljuk meg az előttünk járt nemzedékek mély hitét. Ugyanezt érezhetjük egy egyházzenei darab meghallgatásakor, amely „szívünk húrjait” megrezegteti és segít minket Istenhez fordulni – mondta a Szentatya felidézve személyes emlékeit, egy müncheni koncertet, amelynek alkalmával Johann Sebastian Bach műve az igazság dallamait tette hallhatóvá számára. Marc Chagall szavai jól tükrözik a művészet jelentőségét, miszerint évszázadokon át a festők vásznaikon a Biblia történeteit jelenítették meg. A művészeti alkotások tehát számos alkalommal adnak teret arra, hogy Istenre figyeljünk, imádkozzunk, vagy elvezessenek bennünket az Úrhoz – állapította meg a pápa.

Katekézisének végén a Szentatya arra hívta a híveket, hogy fedezzék fel a művészetek jelentőségét az imában, az Istennel való élő kapcsolatban. A világ városaiban és falvaiban jelen vannak a hitről tanúságot tevő alkotások, amelyek képesek elvezetni az Istenhez. A városlátogatás, kirándulás ne csak kulturális feltöltődés legyen, hanem váljon a kegyelem pillanatává, amely megerősíti kapcsolatunkat és párbeszédünket az Úrral.

A Szentatya tanítását a Zsoltárok könyvében szereplő imával zárta le: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában” (Zsolt 27,4). Benedek pápa azért fohászkodott, hogy az Úr segítsen mindenkit abban, hogy felfedezze Isten szépségét a természetben, a művészetben, amelyeket arcának fénye világosít meg és ez a fény váljon láthatóvá embertársaink számára is.

(hh)