„A Krisztus által adott bizonyosság nem szünteti meg a létre vonatkozó kérdést, hanem táplálja azt” – Varga János atya tudósítása Riminiből

Az Itáliáról szóló „150 év szubszidiaritás” című jubileumi kiállítás standja előtt folyamatosan hosszú sorban állnak a bejutásra várakozók. Ebben a témában került sor „Az egységes Itália – egy úton lévő nép története” címmel tartott előadásra, Giuliano Amato volt olasz miniszterelnök, Maria Bocci történelem, Marta Cartabia jog professzor, - akik mindketten a kiállítás szervezői között vannak- és Giorgio Vittadini részvételével.

Elhangzott: a félsziget története a szeretet által megjellegezve, nevelő, gyógyító és segítő művekben valósult meg. Itália mi vagyunk – mondta Amato. Elismerőleg szólva a kiállításról hozzátette: „arra tanít, hogy mi következik ebből a 150 évből, hogy újra rátaláljunk erre a többes szám első személyre.” Majd így folytatta: „Hívőknek és nem hívőknek egy ellensége van: az intolerancia. A jelenlegi helyzetben alapvetően fontos a morális erőforrások és a vallásban rejlő erő figyelembe vétele a közös jövő megvalósítása szempontjából.”
„Együtt akarunk működni, hogy még nagyszerűbb jövőt építsünk, mint ez a 150 év” – mondta befejezésül Vittadini.

Don Giussani műve a „Nevelés kockázata”, amely néhány éve magyarul is megjelent, most arab fordításban került kiadásra Egyiptomban. Ennek hátteréről és jelentőségéről beszélt a kairói egyetem olasz tanszékének professzora Abdel-Fattah Hassan, a Muszlim Testvériség parlamenti képviselője, Don Ambrogio Pisoni a Comunione e Liberazione nem-keresztény kultúrákban történő missziójának felelőse és a CL mozgalom szóvivője Alberto Savorana.
Hassan professzor a könyv fordítója elmondta: „amikor megismertem a kötet vázlatát, azonnal tudtam, hogy ez nem csak az olaszoknak lett írva.

Számunkra is lényegi témákat érint. Az alapvető gondolat a fiatalok nevelése, amely mindig egy kihívás, és azért lényeges, mert általuk épül a társadalom. Ma a legnagyobb probléma – az egész világon – az ifjúság nevelése. Az igaz nevelés a teljes emberség nevelése, azé, ami bennünk a legeredetibb – és minden emberben közös - , azaz a szívé.” Hassan hangsúlyozta számukra most Egyiptomban a forradalom után, különösen fontos az, ami a CL alapítójának könyvében le van írva.

„Don Giussani csodálatos módon beszél könyvében a párbeszédben való nyitottságról. A párbeszéd a kapcsolat a másikkal, akárki is legyen az, akármilyen is legyen ő. Az újdonság mindig a másikkal való találkozásból ered, ez a fő szabály, ennek nyomán jön létre az élet.”

A könyv borítóján egy sötétben világító gyertya látszik, ami az ottaniak választása volt. Ez a remény jele: az élet élhető. „A nevelés a teljes valóságba való bevezetés, ezért a valóság egy hajlék, amely arra vár, hogy meglátogassák, hogy éljenek benne” – tette hozzá Don Pisoni.
Hassan professzor utalt arra az áldozatra, hogy Ramadán idején távol kell lennie a hazájától, a családjától. „De – tette hozzá – itt is kedves családra találtam”.

Hétfő este került sor „A fehér ló balladája” című előadásra, amelyen Chesterton műveiből hangzottak el részletek, zenei kísérettel.

Kedden a „Szeretni a valóságot és védelmezni az értelmet, Chesterton szemével nézni a világot” címmel tartott pódiumbeszélgetésen – többek között - elhangzott: „Mit mondana Chesterton a Meeting témájában? Ami az előadáson is elhangzott: Túl kell lépni szívünknek a bizonytalanságokon, hogy megkapjuk azt, amire vágyunk.” A bizonyosság útja nem lehet egy doktrína, és nem ismételhető meg, mint egy példa vagy mechanizmus, hanem mindenkinek a saját megélt történetében kell felismernie, megtalálnia azt.

Az idei Meeting témáját kifejtő előadást Costantino Esposito történész filozófus, a Bari Egyetem professzora tartotta a legnagyobb előadóteremben, amely ismét zsúfolásig megtelt.
A nagy ívű filozófiai előadás végén Esposito professzor azt mondta: „Talán most egy picit jobban meg tudjuk érteni Giussani mondatát: „És a létezés végtelen bizonyossággá válik.” A bizonyosság számomra olyasvalami, – folytatta a professzor - amit folyamatosan lehet felfedezni és nem abszolút, ahogyan sokan felszínesen vagy ideologikusan állítják. Valami olyan, ami folyamatosan megtörténik, mert ha a jelenben nem történne meg, akkor nem is létezne valójában. Isten azért lett emberré, hogy lehetővé tegye az ember számára, hogy végre önmaga lehessen. Hála az Ő feltámadásának, végre megtörtént a valódi „kopernikuszi fordulat” a megismerés lehetőségében és a bizonyosságra való képességben.

Ahogyan Don Giussani megfogalmazta: „A Szentlélek adományának köszönhetően az ember tudatában a határtalan ingyenességnek képes önmagává válni, felismerve, hogy a magány és a tehetetlenség már le lettek győzve Valaki Másnak – Istennek – az erejéből. Csakis azért, mert ez a misztikus valóság újra meg újra elér bennünket és nem a saját elképzelésünk, vagy feltételezésünk, csak azért lehetséges, hogy a bizonyosság végtelenné válhat. Olaszul úgy mondják: életre lettünk, vagyunk hívva minden pillanatban. Az énünk, létezésünk hivatás.

Kapcsolatban vagyunk avval, Aki a létezést adja, és Aki értelmet ad a létezésnek. A Krisztus által adott bizonyosság az egyetlen eset, hogy az ember kérdésére adott teljes és végső válasz nem szünteti meg a kérdést, „megoldva azt”, hanem inkább mozgásba hozza, táplálja, és mint az emberség sajátos útját mutatja fel. Egyedi a dinamikája a kereszténység által feltárt tapasztalatnak, mert a bizonyosság nem a mi művünk, hanem valójában szükségünk van rá minden helyzetben az egyéni és a társadalmi élet területén egyaránt.”

„A bizonyosság annak van fenntartva, aki nem hagy fel a kéréssel – mondta Esposito. Csak ahhoz a Valakihez – Istenhez – fordulva lehet folytatni a miért-ek kérdezését, önmagunkról és a világról, Aki jelenlétével felkelti a vágyat a létezésre, azaz a megismerésre és a szeretetre.”

Végül - a rock-koncerteken tapasztalható hangulatot látva - Emilia Guernieri megállapította: „a siker nem egyszerűen az előadásnak szól, hanem hálánk kifejezése. Bár be kell, hogy valljuk sok mindent nem értettünk, nem értünk, de a bizonyosság lehetősége és útja egyre egyértelműbb.”

Egyes olasz sajtókommentárok kiemelik azt a rendkívüli eseményt, hogy az elmúlt vasárnap Itália államelnöke nyitotta meg a Meetinget. Továbbá megjegyzik: „XVI. Benedek pápa Madridban azt mondta: „Fiatalok, ne féljetek a világtól és a jövőtől!” Napolitano pedig így szólította fel a fiatalokat itt a Meetingen: „Gyerünk, szükség van új és fiatal emberekre a politikában!” A két üzenet összecseng. Ők ketten, akik együtt 170 évesek (a Pápa 84, az olasz elnök 86) ez a két erőteljes „öregúr”- úgy tűnik - a két világítótorony különösen a fiataloknak, akik egy olyan világban nőnek fel, amely teljesen elveszíteni látszik a tájékozódást.”

Sokan csodálkoznak rá és kérdezik, hogy mi a Meeting titka. Elsősorban az, hogy egy élő közösség áll mögötte, amely egy karizmából született. Andrew Davison anglikán teológus személyesen és konkrétan fogalmazta meg ezt egy keddi találkozón: „Ti úgy éltek, hogy szó szerint komolyan veszitek a hitet! Az első, ami itt megérintett, a lelkesedésetek és az örömötök. Szerintem csak az a hit, lehet hiteles, amelyért – mint a vértanúk – képesek vagyunk odaadni az életünket. Ti vidámságra hívjátok a barátaitokat, és nem korlátozzátok őket, s mint magatokat, másokat is arra indítotok, hogy nevelni kell a vágyakozást. Az ökumené ma csak, mint barátság létezhet – mondotta Davison. Ezért a Comunione e Liberazione sokat tehet az Egyház egységéért.

Nem az elméleteitekben való osztozásra hívtok meg másokat, hanem az életetekre. A hit mellett a bizonyos kockázatokat hordozó ’jöjjetek és lássátok’ lehetőségét is felajánljátok. Így a karizmát sok milliárd barátság által tanúsítjátok.”

Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának tudósítása Riminiből