XVI. Benedek látogatása a Szent József Intézetben

Szombaton este háromnegyed 8-kor érkezett a pápa a Betegápoló Irgalmas Rend kezelésében levő alapítvány épületéhez, amelyet 1899-ben Vallejo márki és Szent Benedetto Menni, a rend olasz szerzetese építtetett. Az alapítvány speciális ellátást biztosít a fizikai vagy mentális hátránnyal élők számára és az epilepsziás betegeknek. A történelmi értékű 400 férőhelyes épületben 300 egészségügyi dolgozó áll rendelkezésre a betegek ellátására.

A pápát Rafael Martínez elöljáró atya fogadta a sportpályán, ahol 200 mozgássérült gyermek gyűlt össze az alkalomra. A madridi bíboros érsek köszöntő szavai után egy mozgássérült gyermek üdvözölte a pápát rövid beszéddel.

XVI. Benedek a jelenlevőkhöz fordulva megállapította: az ifjúság az a kor, amikor az élet feltárul a lehetőségek gazdagságával és teljességével. Arra ösztönzi ez a fiatalokat, hogy magasabbrendű célok felé törekedjenek, amelyek értelmet adnak az életnek. Ezért amikor fájdalom tűnik fel egy fiatal élet látóhatárán, megdöbbenünk, és talán azt kérdezzük magunktól: hogy nevezhetjük nagyszerűnek ezután az életet, amikor hirtelen szenvedés sújtja? A válaszhoz idézett Spe Salvi k. enciklikájából (38.): „Az emberiességet lényegében a szenvedéshez és a szenvedő emberhez való viszonnyal mérjük (…) Kegyetlen és embertelen az a társadalom, amely nem tudja elfogadni a szenvedőket és együttszenvedéssel nem képes segíteni őket a szenvedés belső megosztásában és hordozásában.” Jézus, a Fájdalmas Anya és a szentek tanúságtevők, akik megtanítanak bennünket megélni a szenvedés drámáját saját javunkra és a világ üdvözüléséért – hangsúlyozta a Szentatya.

Semmilyen gyötrelem nem tudja kitörölni ezt az isteni lenyomatot, amely mélyen be van vésve az ember lelkébe. Továbbá amikor Isten Fia szabadon magához öleli a fájdalmat és a halált, Isten arca megjelenik számunkra minden szenvedőben. Ez segít bennünket, hogy ragyogó tekintettel forduljunk a szenvedők felé és a fizikai szükségleteik megadásán túl szerető tekintettel nézzünk rájuk, amelyre szükségük van. Ezt csak a Krisztussal való személyes találkozásunk eredményeként tudjuk megvalósítani – figyelmeztette a szerzeteseket, a családtagokat, az egészségügyi szakembereket és önkénteseket a pápa. Életük és hivatásuk hirdeti azt a nagyságot, amelyre az ember hivatott: együttérezni és szeretettel elkísérni azt, aki szenved, ahogy Isten tette.

Ugyanakkor tanúsíthatják azt a hatalmas jót, amelyet e fiatalok élete képvisel azok számára, akik mellettük állnak és az egész emberiség számára. Titokzatosan, de nagyon is valóságos módon Isten jelenléte gyakran megkeményedett szívünkben gyengédséget fakaszt, amely megnyit bennünket az üdvösség felé. E fiatalok élete megváltoztatja az emberek szívét, amiért hálásak vagyunk az Úrnak. Társadalmunkban, ahol túl gyakran kétségbe vonják az élet, minden élet felmérhetetlen méltóságát, e fiatalok közelében levő személyek határozottan hozzájárulnak a szeretet civilizációjának építéséhez – zárta beszédét XVI. Benedek a fizikai és mentális hátránnyal élő fiatalokat kezelő intézetben tett látogatásakor.
A Szentatya szavai után közös imádságra került sor, majd megáldotta a jelenlevőket.

Az ajándékcsere során XVI. Benedek egy mozaikot adott az intézet képviselőinek. „A Szent Palliumok falfülkéjének Krisztusa” címet viselő alkotás a Szent Péter bazilika konfesszió oltára alatti, vagyis az apostol sírjánál található szoborfülkében levő Krisztust ábrázolja. Itt őrzik ugyanis a püspöki palliumokat.

Az eredeti mozaik a IX. századból való és erre az időszakra vezethetők vissza egyes részei, például Krisztus arca és öltözetének néhány vonása, míg más részeit később módosították. A kép a Konstantin császár által épített bazilikából az eredeti helyén ránk maradt mű. A mozaik Krisztust, mint áldást osztót és tanítót ábrázolja, míg az Evangélium a következő részletnél van nyitva: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, aki benne hisz, örökké élni fog.”

Az 50x65 cm-es alkotást a Vatikáni Mozaik Stúdió készítette 2009-ben.

Az ajándékcserét követően XVI. Benedek egyenként köszöntött 10 mozgássérült gyermeket, majd beírta nevét az alapítvány aranykönyvébe.

(sv)