2011-08-17 12:10:40

Az új evangelizáció Isten elsőségére hív - Stanisław Ryłko bíboros, a Világiak Pápai Tanácsának elnöke az új evangelizációról


2012. október 7-től 28-ig tartják majd Rómában a XIII. rendes püspöki szinódust, amelyet XVI. Benedek pápa hívott össze "Az új evangelizáció a keresztény hit átadására" mottó jegyében. Idén tették közzé az ún. Lineamentát, a vázlatot, amely egyfajta vademecum az új evangelizálás témájáról. Mint tudjuk, nem új fogalomról van szó: II. János Pál egész pápasága az új evangelizáció jegyében zajlott, aki több soron kifejtette mit is ért az "új" evangelizáció alatt. Új módszereiben, kifejezéseiben, erejében is. A Lineamenta tartalmának jobb megértéséhez azonban megfelelő segítségre van szükség. Az „új evangelizáció” kifejezés ugyanis oly megszokottá, mindennapossá vált, hogy ezzel valódi értelmének helytelen használatát kockáztatjuk, amely idővel nem sokat mondó szlogenné is válhat.

A kérdés lényegének megértéséhez II. János Pál magisztériumából kell kiindulni, amely által XVI. Benedek tanítása is érthetővé válik, aki ebben a témában is követi elődje elképzeléseit. Az egyház megsegítése érdekében ahhoz, hogy sikerrel vegye a III. évezred kihívásait, II. János Pál kiadta „Novo Millennio ineunte” k. apostoli levelét, amely alapvető és aktuális irányelveket tartalmaz az egyház küldetéséről és számos veszélyre, kockázatra világít rá. Ebben megállapítja: „Krisztus misztériuma” mindig a legelső és abszolút alap kell, hogy legyen lelkipásztori tevékenységünkben. Az új evangelizációt segítő kezdeményezések előkészítésekor nem egy „mágikus formulát” kell keresni, hanem biztosnak kell lenni abban, hogy Krisztus velünk van - írja Ryłko bíboros.

XVI. Benedek tanítását felidézve, amelyet a svájci püspököknek mondott, megállapíthatjuk, hogy az evangelizálót fenyegető egyik veszély lehet a belső lelki kiüresedés. Ennek elkerüléséhez el kell köteleznünk magunkat Isten Szavának meghallgatása, az ima, a Szentségekhez járulás mellett ahhoz, hogy az Isten iránti érzékét fel tudjuk fedezni az emberekben. A pápa tehát szükségesnek tartja, hogy hangsúlyozza: Isten középpontba helyezésének újbóli megerősítésére van szükség a keresztények életében.

XVI. Benedek pápa így válaszolt egy újságíró kérdésére Istennek az evangelizálásban való központi szerepével kapcsolatban: "Ha az egyház arra törekszik, hogy vonzó legyen, akkor a hibás úton jár. Az egyház ugyanis nem magának dolgozik, nem arra törekszik, hogy létszámát és ezáltal pedig hatalmát növelje. Az egyház a másik szolgálatában áll, nem magának tesz jót, hanem azért tevékenykedik, hogy Jézus tanítását, a nagy igazságokat, a szeretet és a kiengesztelődés Jézus által megjelölt nagy erőit mindenki számára elérhetővé tegye, amelyek mindig Tőle, vagyis az Úrtól származnak. Ebben az értelemben tehát az egyház nem azt keresi, hogy tetszetős legyen az emberek számára, hanem arra törekedik, hogy Jézus Krisztusért mindenki számára átlátható legyen. Nem magára kell, hogy gondoljon, hanem a másikat kell, hogy segítse önmaga felfedezésében”.

Az új evangelizáció valódi értelme Isten központi szerepe életünkben. Első és legfontosabb gondolatunk, mint ahogyan azt a szentek élete is mutatja, keresztény létünkre kell, hogy irányuljon. Antióchiai Szent Ignác Róma felé utazva, ahol vértanúhalál várt rá, így fohászkodott: "Imádkozzatok értem, hogy nemcsak nevemben, hanem valóban keresztény lehessek”.

Az evangelizáció gyökere tehát az élet keresztény megélésben, létezésünkben van, nem pedig csupán az igehirdetés módszereiben, tematikájában, nyelvezetében rejlik. Keresztény mivoltunkból kell kiindulnunk, abból, hogy egyház vagyunk. Amikor új evangelizációról beszélünk, akkor megújult keresztény létünkről gondolkodunk, olyan egyházról, amely képes tanúságot tenni a keresztény élet szépségéről. Tehát nem egy „mágikus formulát” kell keresnünk ahhoz, hogy az emberek figyelmét felkeltsük, hanem annak bizonyosságából kell kiindulnunk, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. Az elkövetkezendő szinódus Lineamentája ennek megértésében segít.

Az egyházi mozgalmak és közösségek is arra hivatottak, hogy ebből a szemszögből vizsgálják küldetésüket, amely a saját identitásukról való elmélkedést is jelenti. Ezek a közösségek nagyon fontos szerepet játszanak az evangelizációban. Mégis miért ilyen hatékonyak ezek a közösségek? - teszi fel a kérdést a bíboros. Nem a „mágikus formuláktól”, előre kidolgozott módszerektől függ, hanem sokkal inkább a karizma által táplált hit pedagógiájától, amely által hiteles, küldetésüket és hivatásukat jól ismerő keresztények születnek. Ezért tehát ezeknek a közösségeknek az új evangelizációra való felhívás identitásuk elmélyítését jelenti. Manapság az egyik legfontosabb feladat a kegyelmi adományok újbóli felfedezése, amely nagyban hozzájárulhat az új evangelizáció sikeréhez. A közösségek és mozgalmak újból és újból felfedezhetik karizmájuk szépségét emlékezve arra, hogy ez az Egyház és a misszió szolgálatában áll.

Az új evangelizációra való felhívás arra szólít tehát, hogy új módon legyünk keresztények és újítsuk meg egyházunkat is, amelyet az apostolok cselekedetei, a Szentlélek ereje hat át ezáltal újítja meg az egész keresztény közösséget.

(hh)








All the contents on this site are copyrighted ©.