Az új evangelizáció Isten elsőségére hív - Stanisław Ryłko bíboros, a Világiak Pápai
Tanácsának elnöke az új evangelizációról
2012. október 7-től 28-ig tartják majd Rómában a XIII. rendes püspöki szinódust, amelyet
XVI. Benedek pápa hívott össze "Az új evangelizáció a keresztény hit átadására" mottó
jegyében. Idén tették közzé az ún. Lineamentát, a vázlatot, amely egyfajta vademecum
az új evangelizálás témájáról. Mint tudjuk, nem új fogalomról van szó: II. János Pál
egész pápasága az új evangelizáció jegyében zajlott, aki több soron kifejtette mit
is ért az "új" evangelizáció alatt. Új módszereiben, kifejezéseiben, erejében is.
A Lineamenta tartalmának jobb megértéséhez azonban megfelelő segítségre van szükség.
Az „új evangelizáció” kifejezés ugyanis oly megszokottá, mindennapossá vált, hogy
ezzel valódi értelmének helytelen használatát kockáztatjuk, amely idővel nem sokat
mondó szlogenné is válhat.
A kérdés lényegének megértéséhez II. János Pál magisztériumából
kell kiindulni, amely által XVI. Benedek tanítása is érthetővé válik, aki ebben a
témában is követi elődje elképzeléseit. Az egyház megsegítése érdekében ahhoz, hogy
sikerrel vegye a III. évezred kihívásait, II. János Pál kiadta „Novo Millennio ineunte”
k. apostoli levelét, amely alapvető és aktuális irányelveket tartalmaz az egyház küldetéséről
és számos veszélyre, kockázatra világít rá. Ebben megállapítja: „Krisztus misztériuma”
mindig a legelső és abszolút alap kell, hogy legyen lelkipásztori tevékenységünkben.
Az új evangelizációt segítő kezdeményezések előkészítésekor nem egy „mágikus formulát”
kell keresni, hanem biztosnak kell lenni abban, hogy Krisztus velünk van - írja Ryłko
bíboros.
XVI. Benedek tanítását felidézve, amelyet a svájci püspököknek mondott,
megállapíthatjuk, hogy az evangelizálót fenyegető egyik veszély lehet a belső lelki
kiüresedés. Ennek elkerüléséhez el kell köteleznünk magunkat Isten Szavának meghallgatása,
az ima, a Szentségekhez járulás mellett ahhoz, hogy az Isten iránti érzékét fel tudjuk
fedezni az emberekben. A pápa tehát szükségesnek tartja, hogy hangsúlyozza: Isten
középpontba helyezésének újbóli megerősítésére van szükség a keresztények életében.
XVI.
Benedek pápa így válaszolt egy újságíró kérdésére Istennek az evangelizálásban való
központi szerepével kapcsolatban: "Ha az egyház arra törekszik, hogy vonzó legyen,
akkor a hibás úton jár. Az egyház ugyanis nem magának dolgozik, nem arra törekszik,
hogy létszámát és ezáltal pedig hatalmát növelje. Az egyház a másik szolgálatában
áll, nem magának tesz jót, hanem azért tevékenykedik, hogy Jézus tanítását, a nagy
igazságokat, a szeretet és a kiengesztelődés Jézus által megjelölt nagy erőit mindenki
számára elérhetővé tegye, amelyek mindig Tőle, vagyis az Úrtól származnak. Ebben az
értelemben tehát az egyház nem azt keresi, hogy tetszetős legyen az emberek számára,
hanem arra törekedik, hogy Jézus Krisztusért mindenki számára átlátható legyen. Nem
magára kell, hogy gondoljon, hanem a másikat kell, hogy segítse önmaga felfedezésében”.
Az
új evangelizáció valódi értelme Isten központi szerepe életünkben. Első és legfontosabb
gondolatunk, mint ahogyan azt a szentek élete is mutatja, keresztény létünkre kell,
hogy irányuljon. Antióchiai Szent Ignác Róma felé utazva, ahol vértanúhalál várt rá,
így fohászkodott: "Imádkozzatok értem, hogy nemcsak nevemben, hanem valóban keresztény
lehessek”.
Az evangelizáció gyökere tehát az élet keresztény megélésben, létezésünkben
van, nem pedig csupán az igehirdetés módszereiben, tematikájában, nyelvezetében rejlik.
Keresztény mivoltunkból kell kiindulnunk, abból, hogy egyház vagyunk. Amikor új evangelizációról
beszélünk, akkor megújult keresztény létünkről gondolkodunk, olyan egyházról, amely
képes tanúságot tenni a keresztény élet szépségéről. Tehát nem egy „mágikus formulát”
kell keresnünk ahhoz, hogy az emberek figyelmét felkeltsük, hanem annak bizonyosságából
kell kiindulnunk, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. Az elkövetkezendő szinódus Lineamentája
ennek megértésében segít.
Az egyházi mozgalmak és közösségek is arra hivatottak,
hogy ebből a szemszögből vizsgálják küldetésüket, amely a saját identitásukról való
elmélkedést is jelenti. Ezek a közösségek nagyon fontos szerepet játszanak az evangelizációban.
Mégis miért ilyen hatékonyak ezek a közösségek? - teszi fel a kérdést a bíboros. Nem
a „mágikus formuláktól”, előre kidolgozott módszerektől függ, hanem sokkal inkább
a karizma által táplált hit pedagógiájától, amely által hiteles, küldetésüket és hivatásukat
jól ismerő keresztények születnek. Ezért tehát ezeknek a közösségeknek az új evangelizációra
való felhívás identitásuk elmélyítését jelenti. Manapság az egyik legfontosabb feladat
a kegyelmi adományok újbóli felfedezése, amely nagyban hozzájárulhat az új evangelizáció
sikeréhez. A közösségek és mozgalmak újból és újból felfedezhetik karizmájuk szépségét
emlékezve arra, hogy ez az Egyház és a misszió szolgálatában áll.
Az új evangelizációra
való felhívás arra szólít tehát, hogy új módon legyünk keresztények és újítsuk meg
egyházunkat is, amelyet az apostolok cselekedetei, a Szentlélek ereje hat át ezáltal
újítja meg az egész keresztény közösséget.