A válságból való kilábaláshoz a személyt kell visszaállítani a gazdaság középpontjába – a vatikáni pénzintézet elnökének nyilatkozata

A gazdaságnak etikára van szüksége ahhoz, hogy helyesen működjön. Nem bármiféle etikára, hanem olyanra, amely a személyt szerető etika – olvasható XVI. Benedek „Caritas in Veritate” k. enciklikájában. Ezekben a napokban különösen aktuális ez a pápai dokumentum, amikor a gazdasági és pénzügyi válság további kiterjedésének vagyunk tanúi. Ebből a pápai gondolatból indult ki Ettore Gotti Tedeschi közgazdász, a IOR vatikáni pénzintézet elnöke a Vatikáni Rádiónak adott interjújában.

A „Caritas in Veritate” k. enciklikában a pápa megállapítja, hogy a gazdasági és pénzügyi eszközöket kezelő személyek viselkedésének eredete moráli jellegű. Az ember a valóság- és igazságérzékét elvesztve, valamint az abszolút szabadság keresésébe elmerülve a gazdasági eszközöket eszköz mivoltukból céllá alakította át, és megengedte, hogy azok teljes erkölcsi autonómiára tegyenek szert. Elérkeztünk tehát arra a pontra, hogy ezek az eszközök öncélúakká váltak, ahelyett, hogy az embert szolgálnák.

A politika képtelen a pénzügyi spekuláció kezelésére és a gazdaság újra fellendítésére. Gotti Tedeschi ezzel a megállapítással kapcsolatban hangsúlyozta: elsősorban az amerikai politika akarta a GDP növekedését magasan tartani hitelek biztosítása által, 10 év alatt közel 50%-kal eladósítva a családokat. Olyan fogyasztási hajszát alakított ki, amely nélkülözhetetlen volt a GDP növekedéséhez. Ma azonban a politika ráébredt, hogy már nem képes a helyzetet kezelni nagyon egyszerű okból kifolyólag, mivel ma már nem létezik egy erős politika. Hol találunk ma a világon erős politikai viszonyítási pontot? Azt gondoltuk, hogy az elmúlt 40 évhez hasonlóan talán még most is az Egyesült Államok. De ma valóban az USA vezeti-e a világgazdaságot? – tette fel a kérdést az olasz közgazdász. Nem, mert a világ globálissá vált – válaszolta. Ami korábban viszonyítási pont lehetett a nagy döntések, beavatkozások terén a nemzetközi politika szintjén, mára önkorlátozóvá vált.

A közjóra, mint az erőforrások visszaszerzésének eszközére tekintve, jogosan merül-e fel a vagyonadó vagy a magas keresetek megadóztatásának a gondolata? Erre a kérdésre a vatikáni pénzintézet elnöke a következőket mondta: ez kizárólagosan csak arra szolgálna, hogy megadóztassa, elrettentse a családokat, amelyek megtakarításokkal rendelkeznek. Ha mindenképpen a családok erőforrásaihoz akarunk hozzájutni, akkor miért nem a gazdasági növekedés irányába állítva tesszük azt? Miért az adósságcsökkentést célozzuk meg, amikor Olaszországban pl. nem olyan súlyos ezen a téren a helyzet, mint más országokban? – tette fel a kérdést Ettore Gotti Tedeschi.

Olaszországban a családok megtakarítása hatszor magasabb, mint az államadósság. A mi problémánk a gazdasági növekedéshez való visszatérés. Ami valóban magába szívná az államadósságot, az nem a vagyonadó, hanem a gazdasági növekedés. Ha tehát olyan értékes, de korlátozott erőforrásokkal rendelkezünk, mint az olasz állampolgárok megtakarításai, ezerszer jobb, ha a gazdasági növekedés érdekében használjuk azokat fel, mintha az államadósság mesterséges és átmeneti jellegű megoldására tennénk, amely úgyis tovább növekedne, amíg a problémákat meg nem oldják – mutatott rá Ettore Gotti Tedeschi közgazdász, a IOR, a vatikáni pénzintézet elnöke.
(sv)